|
|
|
Találkozás a keresztény tanítás társaságának tagjaival
2001. május 9., szerda 17.00
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban,
Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
Kedves Testvérek!
1. A húsvét örömében idézem a föltámadott Úr szavait: Béke veletek!
Il-paci maghkom! Köszönet a meleg fogadtatásért, mely azt
bizonyítja, hogy a Pál apostol idejében megmutatkozott
vendégszeretet (vö. ApCsel 28,2) Máltán ma is él. Köszönöm a
szívélyes szavakat, melyeket a Társaság mindkét ága nevében az
általános elöljáró úr intézett hozzám, kifejezvén az Egyház és Péter
utóda iránti szereteteteket.
2. Málta szigete egy hatalmas szikla, mely a tengerből szinte
kivirágzik, s melynek földje gyakran terméketlen és perzseli a nap.
Annyira, hogy azt a helyet, ahol összegyűltünk, Blata l-Badjának,
Fehér Sziklának hívják. Mindazonáltal a századok folyamán a
Szentlélek ajándékaként Málta rendkívül nagylelkűnek és termékenynek
bizonyult. A máltai nép megtörhetetlen hite ebből a sziklából
evangéliumi értelemben jó termőföldet formált. E földbe vetette el
Boldog Preca Giorgio a Keresztény Tanítás Társaságának magvát, mely
immár száz éve virágzik. A terméketlen fügefától eltérően, melynek
történetét előbb hallottuk (vö. Lk 13,69), ti bőséges termést
hoztatok, melyért ma dicsőítjük és áldjuk az Urat.
Don Giorgio nemcsak elvetette a magot, hanem gondozta a palántát és
táplálta a fiatal fát, hogy megerősödjön és teremjen. Virultok, mert
gyökereitek mélyen Krisztusba nyúlnak, s mert Don Giorgio szent
élete táplál titeket. Hogy hivatástokat jobban megértsétek, nézzük
csak a fügefát. Frissen hajtott levelei jelzik, hogy közel van a
nyár (vö. Lk 21,29-31). A forró évszakban lombja menedéket ad a nap
elől. Bőséges és édes gyümölcsöt kínál, s a Szentírás azt mondja,
hogy gyümölcsének gyógyító ereje van (vö. Iz 38,21). Ehhez a képhez
hasonlóvá kell válnotok! Katekétaként édes táplálékot kell
nyújtanotok mindazoknak, akik éhezik Istent. Gyógyítanotok kell
azokat, akik a fény és a szeretet hiányától szenvednek.
Ha ezt teszitek, valóban jelei lesztek annak a tavasznak, melyet a
Szentlélek most készít az Egyház számára.
3. Don Giorgio bárhova ment, követte azoknak a sokasága, kiket
megragadott a szava. Miért? Mert Don Giorgio prédikációjában
fölismerték Jézus hangját. Magát az Urat hallgatták. Megragadta őket
Krisztus, akiről tudták, hogy egyedül képes beteljesíteni szívük
legmélyebb vágyát. A szent élet szépsége, mely legtökéletesebben
Jézusban látható, tükröződik a ma boldoggá avatottban, és
szüntelenül vonzza az emberi szívet. Kétségtelen, ha meg tudjuk
mutatni a föltámadott Úr arcát a világnak, megdöbbentő módon tudjuk
megérinteni és megnyerni a lelkeket!
4. A szemlélődés mélységében fedezzük föl a „Krisztus arcán
fölragyogó isteni dicsőséget” (2Kor 4,6). Ezért követeli meg
életszabályotok, hogy gyakran imádkozzatok, rendszeresen
találkozzatok lelki vezetőtökkel, aki vezet és kísér hűséges
utatokon. Szemlélni Krisztus arcát lelki energia gyűjtését jelenti a
rátok bízott küldetéshez. Miként Szent Pál, a szemlélődésből
kapjátok a hívást a küldetésre: nem csupán mint tanítók, hanem mint
tanúk, akik erővel tudnak beszélni, mert az első tanítványokhoz
hasonlóan elmondhatják: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,25). VI. Pál pápa
írta, hogy „a mai ember szívesebben hallgatja a tanúkat, mint a
mestereket, s ha meghallgatja a mestereket, azért teszi, mert tanúk”
(Evangelii nuntiandi, 41.). Ez csodálatos módon igazolódott Don
Giorgio életében, és igaznak kell lennie bennetek is, akik az ő
lelki gyermekei vagytok.
A Galatákhoz írt levelében Szent Pál írja: „Úgy tetszett Istennek,
hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak”
(1,16). Nem azt mondja, hogy kinyilatkoztatta Krisztust „nekem”,
hanem a „bennem” kinyilatkoztatott Krisztusról beszél. Azáltal, hogy
Jézus kinyilatkoztatta magát Saulnak a damaszkuszi úton, s hogy Pál
megnyitotta szívét az ajándék befogadására, maga az apostol vált
kinyilatkoztatássá. Annyira betelt Krisztussal, hogy ugyanabban a
levelében elmondhatta: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”
(2,20). Egész élete, bármit tesz, mond és gondol, teste és lelke,
szíve és elméje a világ számára Jézus kinyilatkoztatása lett. Ez
annak a magasztos hivatásnak a misztériuma, amit nemcsak Szent Pál
és Boldog Preca Giorgio kapott ajándékba, hanem mindegyiktek
megkapta.
5. Alapítótokban különös áhítatot keltettek Szent János evangéliuma
prológusának „Verbum caro factum est” (1,14) részlete alapján e
szavak: „Verbum Dei caro factum est”. E mondatban ugyanis benne
rejlik hivatástok és apostolkodástok alapja. Bizonyos értelemben az
Isteni Ige folyamatosan megtestesül titokzatos testében, az
Egyházban. Segítenetek kell őt ebben azzal, hogy mások felé teszitek
ugyanazt, amit Don Giorgio tett veletek. Isten szavának magvát el
kell vetnetek az emberek szívében, hogy Krisztus bennük éljen!
Tanítsatok mindenkit, kicsinyeket, fiatalokat, felnőtteket arra,
hogy szemléljék Krisztus arcát, hogy lássák az Urat (Novo millennio
ineunte, 16.), hogy Isten dicsőségének fényessége, mely fölragyogott
Jézus arcán, az Ő arcukon is tükröződhessék. „Az Egyház e
meggyökeresedése az időben és a térben a megtestesülés folyamatát
tükrözi!” (Uaz, 3. p.)
Miközben e szent küldetést folytatjátok, alapítótok mozaikszava, a
MUSEUM visszhangozzék a szívetekben: Magister, utinam sequatur
evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné
az evangéliumot!'
Szűz Mária, Szent Pál, Boldog Preca Giorgio, Boldog Ignazio és
Boldog Adeodata közbenjárására bízva benneteket adom apostoli
áldásomat a Keresztény Tanítás Társaságának minden tagjára Jézus
Krisztus végtelen irgalmának zálogaként, aki „a hűséges tanú és az
elsőszülött a holtak között” (Jel 1,5). Il-paci maghkom!
II.
János
Pál pápa
|
|
|
| |
Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény?
Mk 2,18-22
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
