|
Javaslatok és lelkipásztori útmutatás a hit évéhez A Hittani Kongregáció dokumentuma
Bevezetés
Szentatyánk, XVI. Benedek pápa 2011. október 11-én Porta fidei kezdetű
apostoli levelével meghirdette a Hit évét, mely 2012. október 11-én, a
II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján kezdődik és 2013.
november 21-én, Krisztus Király ünnepén ér véget.
Ez az év kedvező alkalom lesz arra, hogy minden hívő mélyebben
megértse, hogy a keresztény hit alapja „egy eseménnyel, egy személlyel
való találkozás, aki új horizontot nyit, s ezzel meghatározott irányt
ad az életnek”[1] A feltámadott
Krisztussal való találkozásra alapuló hitet újra föl lehet fedezni a
maga épségében és teljes ragyogásában. „A hit napjainkban is olyan
ajándék, amelyet föl kell fedeznünk, ápolnunk kell, és tanúsítanunk
kell”, hogy az Úr „mindegyikünknek megadja, hogy megélhessük a
kereszténység szépségét és örömét”.[2]
A Hit évének kezdete egybeesik két olyan eseményre való tiszteletteljes
megemlékezéssel, amelyek meghatározták napjaink Egyházának arculatát: a
XXIII. János pápa által összehívott II. Vatikáni Zsinat megnyitásának
50. (1962. október 11.) és a Boldog II. János Pál pápa által az
Egyháznak ajándékozott
Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulója.
XXIII. János pápa szerint a Zsinat, „tisztán és sértetlenül
akarta átadni a tanítást változtatások és elsilányítások nélkül”,
elszántan arra, hogy „ezt a biztos és változtathatatlan tanítást,
amelyet hűségesen tiszteletben kell tartania, elmélyíti és oly módon
mutatja be, ahogyan az megfelel korunk igényeinek”.[3] E tekintetben döntően fontos a Lumen gentium
dogmatikus konstitúció kezdete: „Mivel Krisztus a nemzetek világossága,
ez a Szentlélekben összeült Szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán
tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal,
hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot (vö. Mk 16,15).”[4] A Zsinat – Krisztus világosságából
kiindulva, aki a szent liturgia ünneplésében (vö. Sacrosanctum
Concilium konstitúció) és a maga isteni szavával (vö. Dei Verbum
dogmatikus konstitúció) megtisztít, megvilágosít és megszentel – el
akarta mélyíteni az Egyház lényegi természetét (vö. Lumen gentium
dogmatikus konstitúció) és kapcsolatát a modern világgal (vö. Gaudium
et spes lelkipásztori konstitúció). A Zsinat e négy, pillér jellegű
konstitúciója köré épülnek a kor néhány nagy kihívására válaszoló
Nyilatkozatok és Határozatok.
A Zsinat után az Egyház a Tanítóhivatal biztos vezetése alatt,
folytatva a teljes Hagyományt törekedett elfogadni és alkalmazni gazdag
tanítását. A Zsinat helyes értelmezése érdekében a pápák többször is
összehívták a Püspöki Szinódust, amelyet Isten Szolgája, VI. Pál pápa
1965-ben hívott életre, és adtak az Egyház számára világos irányítást a
különböző Szinódus utáni apostoli buzdításaikkal. A következő, 2012
októberében tartandó Püspöki Szinódus témája lesz az Új evangelizáció a
keresztény hit továbbadása érdekében.[5]
XVI. Benedek pápa pápaságának kezdete óta határozottan kiáll a Zsinat
helyes értelmezése mellett, tévedésként utasítva el az úgynevezett
„szakítás és törés hermeneutikáját” és támogatva azt, amit ő maga „a
megújulás hermeneutikájának” nevez. Ez a megújulás folyamatos abban az
egyetlen Egyházban, amelyet Krisztus ajándékozott nekünk; „az Egyház
ugyanis alany, amely növekszik és kibontakozik az időben, de ugyanaz
marad, Isten úton lévő népe.”[6]
Ebből a szempontból a Katolikus Egyház Katekizmusa egyrészt „a II.
Vatikáni Zsinat hiteles gyümölcse”,[7]
másrészt az a célja, hogy segítse a Zsinat befogadását. Az 1985-i, a
Zsinat bezárása 20. évfordulója alkalmával összehívott Rendkívüli
Püspöki Szinódus, melynek a Zsinat befogadása mérlegét is el kellett
készítenie, szorgalmazta ennek a Katekizmusnak az elkészítését, hogy
Isten népe összefoglalást kapjon az egész katolikus tanításról, és
legyen biztos hivatkozási alapja a helyi katekizmusoknak. II. János Pál
pápa úgy fogadta ezt a kívánságot, mint amely „teljesen megfelel az
egyetemes Egyház és a helyi egyházak valós szükségletének”.[8] Mivel a katolikus Egyház minden püspökének
együttműködésével készült, ez a Katekizmus „valóban azt fejezi ki, amit
a hit »szimfóniájának« nevezhetünk”.[9]
A Katekizmus „újat és régit hoz elő (vö. Mt 13,52), mert a hit mindig
ugyanaz, s ugyanakkor mindig új fények forrása. A Katolikus Egyház
Katekizmusa, hogy megfeleljen e kettős követelménynek, egyrészt átveszi
az anyag elrendezésének „régi” hagyományát, melyet már Szent V. Piusz
pápa Katekizmusa követett, és anyagát négy részre osztja: a hitvallás;
a szent Liturgia, melynek első részét a szentségek alkotják; a
keresztény cselekvésmód, amely a Tízparancsolattal kezdődik; és végül a
keresztény imádság. Másrészt az anyagot gyakran „új” módon mutatja be,
hogy választ adjon korunk kérdéseire.[10]
E Katekizmus „az egyházi közösség hatékony és törvényes eszköze”, „ a
hit tanításának erős szabálya”.[11] A
hit tartalmát „rendszerezetten és szervesen tartalmazza. Ugyanis benne
áll előttünk a tanításnak az a gazdagsága, amit az Egyház kapott,
megőrzött és továbbadott kétezer éves történelme során. A Szentírástól
az egyházatyákig, a teológia mestereitől az évszázadok szentjeiig, a
Katolikus Egyház Katekizmusa összefoglalja azt a sokféle utat, ahogyan
az Egyház elmélkedett a hitről, ahogyan fejlődött a tanításban, hogy
bizonyosságot nyújtson a híveknek hitük megélésében.”[12]
A Hit éve segíteni akar abban, hogy újra megtérjünk az Úr Jézus
Krisztushoz, és újra fölfedezzük a hitet, hogy az Egyház minden tagja a
feltámadott Úr hiteles és örvendező tanúja legyen a mai világban, s így
képes legyen utat mutatni sokaknak, akik keresik a „hit kapuját”. Ez a
„kapu” felnyitja az ember szemét az Úr Jézus Krisztusra, aki jelen van
közöttünk „minden nap a világ végezetéig” (Mt 28, 20). Ő pedig
megmutatja, hogyan lehet megtanulni az „élet művészetét” „a Vele való
intenzív kapcsolatban”.[13] „Jézus
Krisztus szeretetével minden nemzedék tagjait magához vonzza, minden
korban összegyűjti az Egyházat a mindig új paranccsal, hogy hirdesse az
Evangéliumot. Ezért ma is szükség van arra, hogy erős, egyházias
elkötelezettség éljen bennünk az új evangelizációra, mert csak így
fedezhetjük föl a hit örömét, és továbbadásának lelkesítő erejét.”[14]
A Hittani Kongregáció XVI. Benedek pápa megbízásából[15] egyetértésben a Szentszék illetékes
Dikasztériumaival és a Hit Éve Előkészítő Bizottságának segítségével[16] összeállította ezeket a javaslatokat,
hozzátéve néhány gyakorlati útmutatást, de ezzel egyáltalán nem akarja
kizárni azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a Szentlélek ébreszt a
Pásztorok és a hívek körében szerte a világon.
Javaslatok
„Tudom, hogy kinek hittem” (2Tim 1,12) – Szent Pál e szavai segítenek
megérteni, hogy „ a hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása
Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől
kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása.”[17] A hit mint az Úr iránti személyes bizalom, és a
hit amelyet a Crédóval megvallunk, elválaszthatatlanok, kölcsönösen
feltételezik és hívják egymást. Mélységes kapcsolat van a megélt hit és
igazságtartalma között: a vértanúk és hitvallók hite az apostolok és az
egyháztanítók hite is.
A Hit évére szóló következő javaslatok szeretnék segíteni mind a
Krisztussal való találkozást a hit hiteles tanúin keresztül, mind a hit
tartalmának mélyebb megismerését. E javaslatok példákkal próbálják
serkenteni a készséges engedelmességet a Szentatya felhívása iránt,
hogy ezt az évet úgy éljük át, mint a kegyelem különleges időszakát.[18] A hit örömteli fölfedezése erősítheti
a közösséget és az egységet is az Egyház nagy családját alkotó sokféle
közösség között.
I. Az egyetemes Egyház szintjén
1. A Hit évének kezdetén a fő egyházi esemény a Püspöki Szinódus XIII.
Általános Ülése lesz, amelyet XVI. Benedek pápa 2012. októberére hívott
össze. A témája ez: Új evangelizáció a keresztény hit továbbadása
érdekében. A Szinódus közben, október 11-én lesz a Hit évének
ünnepélyes megnyitása a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50.
évfordulóján.
2. A Hit évében buzdítani kell a híveket, hogy zarándokoljanak el Péter
Székéhez, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hitüket a
Pápával együtt megvallják, akinek feladata, hogy megerősítse testvéreit
a hitben (vö. Lk 22, 32). Fontos szorgalmazni a szentföldi
zarándoklatokat is, mert a Szentföld az a hely, amely elsőnek láthatta
az Üdvözítőt és az ő Anyját, Máriát.
3. Az év folyamán biztatni kell a híveket, hogy nagy tisztelettel
forduljanak Mária, az Egyház példaképe felé, aki „magában foglalja és
sugározza a hit fő igazságait”.[19]
Bátorítani kell tehát minden kezdeményezést, amely segíti a híveket
Mária különleges üdvtörténeti szerepének fölfedezésében, gyermeki
szeretetében, s hite és erényei követésében. Ezért nagyon hasznos lesz
zarándoklatokat és találkozókat, liturgikus ünnepeket és
összejöveteleket szervezni a nagyobb Mária-kegyhelyeken.
4. A következő Ifjúsági Világnap Rio de Janeiróban 2013 júliusában
különleges alkalom lesz a fiatalok számára megtapasztalni az Egyház
nagy családjában azt az örömet, amely a Jézus Krisztusba vetett hitből
és a Szentatyával való közösségből fakad.
5. Kívánatos, hogy széleskörű konferenciákat, szimpóziumokat és
összejöveteleket tartsanak nemzetközi szinten is, melyek elősegítik a
találkozást a hit melletti hiteles tanúságtételekkel és a katolikus
tanítás mélyebb megismerését. Bemutatva, hogy Isten Igéje ma is
folyamatosan terjed és növekszik, fontos lesz a tanúskodás arról, hogy
Jézus Krisztusban „beteljesedik az emberi szív minden vágyakozása és
kívánsága”[20] és hogy a hit „a megértés
és cselekvés új szempontjává válik, amely teljesen átalakítja az ember
életét.”[21] Egyes összejövetelek külön
is a II. Vatikáni Zsinat tanításának újra fölfedezését fogják szolgálni.
6. A Hit éve minden hívő számára jó alkalmat kínál a II. Vatikáni
Zsinat fontosabb dokumentumainak mélyebb megismerésére és a Katolikus
Egyház Katekizmusa tanulmányozására. Különösen is érvényes ez a
papjelöltekre, főként az előkészítő vagy első teológiai évükben,
valamint a novíciák és novíciusok, továbbá a lelkiségi mozgalmak
jelöltjei számára.
7. Ebben az évben jobban figyelhetünk a Szentatya homíliáira,
katekéziseire, beszédeire és más megnyilatkozásaira. A papok,
szerzetesek és hívők fokozott figyelemmel és ragaszkodással forduljanak
Péter utódának tanítása felé.
8. A Hit éve folyamán, együttműködve a Keresztények Egységének Pápai
Tanácsával, történjenek ökumenikus kezdeményezések „a keresztények
egységének helyreállítására”, „ami a II. Vatikáni Zsinat egyik fő
célkitűzése”.[22] Lesz majd egy nagy,
ökumenikus ünnep is az összes megkereszteltek Krisztusba vetett hitének
megerősítésére.
9. Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa kebelében létrejön egy Titkárság a
Hit évével kapcsolatos, a Szentszék Dikasztériumai által támogatott,
vagy az egész Egyházat érintő kezdeményezések összehangolására. E
Titkárságot idejében tájékoztatni kell majd a főbb események
szervezéséről, de maga a Titkárság is kezdeményezhet megfelelő
eseményeket. A Titkárság honlapot nyit az Interneten, hogy a Hit évének
minden hasznos információját frissen tudja közzétenni.
10. A Hit évének bezárása Krisztus Király ünnepén pápai szentmisével
történik, amelyen ünnepélyesen megújítjuk hitvallásunkat.
II. A Püspöki Konferenciák szintjén[23]
1. A Püspöki Konferenciák tanulmányi napot szentelhetnek a hit, a
személyes tanúságtétel és a hit továbbadása témájának, annak tudatában,
hogy a püspökök sajátos küldetése, hogy a „hit hirdetői” és
tanítómesterei legyenek.[24]
2. Hasznos lesz szorgalmazni a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, a
Katolikus Egyház Katekizmusa és a Kompendium új kiadását, olcsó és
zsebkiadásokban is, és ezek széleskörű terjesztését elektronikus úton
és a modern technika más eszközeivel is.
3. Kívánatos, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait és a
Katolikus Egyház Katekizmusát azokra a nyelvekre is lefordítsák,
amelyeken még nem olvashatóak. Bátorítsák az ilyen fordítások anyagi
támogatását karitatív alapon missziós területeken, ahol a helyi
egyházak nem tudják fedezni a költségeket. Ennek irányítója a Népek
Evangelizálásának Kongregációja legyen.
4. A lelkipásztorok, elsajátítva a kommunikáció új nyelvét,
törekedjenek elősegíteni a hitről, tételeiről és tartalmáról, továbbá a
II. Vatikáni Zsinat egyházi jelentőségéről szóló rádiós és televíziós
közvetítéseket, filmeket, és széles körben terjeszthető olcsó
kiadványokat.
5. A Boldogok és Szentek a hit hiteles tanúi.[25]
Ezért hasznos, ha a Püspöki Konferenciák, felhasználva a modern
tömegtájékoztató eszközöket is, terjesztik területük szentjeinek
megismerését.
6. A mai világ érzékeny a hit és a művészetek kapcsolatára. Ezért
ajánlott, hogy a Püspöki Konferenciák – a hitoktatás keretében,
esetenként ökumenikus együttműködésben is – megfelelően értékeljék a
területükön föllelhető műalkotások örökségét.
7. A teológiai tanulmányi intézményekben, a szemináriumokban és a
katolikus egyetemeken tanítók szakterületükön érvényesítsék
tanításukban a Katolikus Egyház Katekizmusa tartalmát és a belőle
következő igazságokat.
8. Hasznos lesz teológusok és szakértők segítségével hitvédő jellegű
anyagok készítése és terjesztése (vö. 1Pét 3,15). Így minden hívő
jobban tud majd válaszolni kulturális környezetének kérdéseire: néha a
szekták kihívásaira, máskor a szekularizmussal és a relativizmussal
kapcsolatos problémákra, vagy azokra a kérdésekre, melyeket az a
megváltozott mentalitás tesz föl, „amely, főként ma, az értelmi
bizonyosságok területét a tudományos és technológiai eredmények
területére szűkíti le”,[26] és egyéb
nehézségekre.
9. Kívánatos a részegyházakban használt katekizmusok és kateketikai
segédeszközök felülvizsgálata abból a szempontból, hogy teljes
összhangban vannak-e a Katolikus Egyház Katekizmusával.[27] Ha nem volna meg az összhang, vagy hiányosságok
mutatkoznának, el lehet indítani új művek megalkotását esetleg szem
előtt tartva olyan Püspöki Konferenciák példáját, vagy segítségét
kérve, amelyek ilyen feladatot már megoldottak.
10. Helyes lesz, ha az illetékes Katolikus Nevelés Kongregációja
segítségével felülvizsgálják, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa
megfelelően érvényesül-e a papnevelési szabályzatban és a papságra
készülők tanulmányi rendjében.
III. Egyházmegyei szinten
1. Kívánatos, hogy minden egyházmegyében ünnepélyesen nyissák meg és
zárják be a Hit évét, s így „teremtsenek alkalmat a Föltámadott Úrban
való hitünk megvallására székesegyházainkban és a világ minden
templomában”.[28]
2. Hasznos lesz a világ minden egyházmegyéjében megszervezni a
Katolikus Egyház Katekizmusa Napját, melyre különösen a papokat,
szerzeteseket és katekétákat kell meghívni. Ezen alkalommal
például a keleti szertartású katolikus eparchiák találkozhatnak a
papokkal, hogy tanúságot tegyenek sajátos értékeikről és liturgiájukról
a közös hitben; vagy meghívhatók a missziós területek fiatal egyházai,
hogy tanúskodjanak a hitnek rájuk annyira jellemző öröméről.
3. Szemmel tartva a rábízott terület híveinek sajátos körülményeit
minden püspök körlevelet intézhet egyházmegyéjéhez a hitről, kiemelve a
II. Vatikáni Zsinat és a Katolikus Egyház Katekizmusa jelentőségét.
4. Kívánatos, hogy a Püspök irányításával minden egyházmegyében
szervezzenek találkozókat a fiatalokkal és az élet értelmét kereső
személyekkel, hogy fölfedezhessék az egyházias hit szépségét és
találkozhassanak a hit jelentős tanúival.
5. Hasznos lesz felülvizsgálni a II. Vatikáni Zsinat és a Katolikus
Egyház Katekizmusa befogadását az egyes részegyházak életében és
küldetésében, különösen a hitoktatás területén. Kívánatos az
egyházmegyei hitoktatási irodák felügyelete, melyeknek – a Püspöki
Konferencia Hitoktatási Bizottsága támogatásával – az a feladata, hogy
hittani szempontból gondoskodjanak a hitoktatók képzéséről.
6. A papság továbbképzésében ebben az évben a II. Vatikáni Zsinat
dokumentumaira és a Katolikus Egyház Katekizmusára kell koncentrálni,
olyan témákat feldolgozva mint például „a feltámadott Krisztus
hirdetése”, „az Egyház az üdvösség misztériuma”, „evangelizálás a mai
világban”, „hit és hitetlenség”, „hit, ökumenizmus és vallásközi
párbeszéd”, „hit és örök élet”, „a folytonos megújulás hermeneutikája”,
„Katekizmus a rendes lelkipásztorkodásban”.
7. A püspökök szervezzenek bűnbánati liturgiákat, melyekben bocsánatot
kérnek a hit elleni bűnökért is, főként nagyböjt idején.
Ez az év alkalom lesz a nagyobb hittel és gyakrabban végzett
szentgyónásra is.
8. Kívánatos, hogy a kultúra és felsőoktatás világa konferenciákon,
összejöveteleken és tanulmányi napokon találjon alkalmat
a hit és az ész párbeszédére, különösen a katolikus egyetemeken, és
mutassa meg, „hogy nem lehet ellentmondás a hit és az igaz tudomány
között, mert mindkettő az igazságra törekszik, bár eltérő utakon”.[29]
9. Fontos lehetőséget adni olyan személyekkel való találkozásokra ,
akik „nem ismerik föl ugyan magukban a hit ajándékát, de becsülettel
keresik saját létük és a világ végső értelmét és igazságát”,[30] figyelve a Pogányok udvara
találkozóira, melyeket a Kultúra Pápai Tanácsa irányításával szerveznek.
10. A Hit éve arra is alkalom, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a
katolikus iskolákra, melyeknek feladata, hogy élő tanúságot tegyenek
növendékeik előtt az Úrról, és alakítsák a hitüket olyan alkalmas
eszközökkel, mint a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma vagy a
Fiatalok Katekizmusa (Youcat).
IV. Plébániák, közösségek, egyesületek, mozgalmak szintjén
1. A Hit évére készülve mindenkit arra hívunk, hogy figyelmesen
olvassák el és elmélkedjék át XVI. Benedek pápa Porta fidei kezdetű
apostoli levelét.
2. A Hit éve „jó alkalom arra, hogy a hitet erőteljesebben ünnepeljük
a liturgiában, különösen az Eucharisztiában”.[31]
Az Eucharisztiában ugyanis, mely a hit misztériuma és az új
evangelizáció forrása, az Egyház hitét hirdetjük, ünnepeljük és
erősítjük. Minden hívő arra hivatott, hogy tudatosan, tevékenyen és
gyümölcsözően vegyen benne részt, hogy az Úr hiteles tanúja lehessen.
3. A papok nagyobb figyelmet szentelhetnek a zsinati dokumentumok és a
Katolikus Egyház Katekizmusa tanulmányozásának, meríthetnek belőlük a
plébániai lelkipásztorkodáshoz – katekézishez, prédikációhoz,
szentségekre való felkészítéshez – és beszédsorozatokat tarthatnak a
hitről, vagy egyes szempontjairól, például „találkozás
Krisztussal”, „a hitvallás alapvető témái”, „a hit és az Egyház”.[32]
4. A katekéták szorosabban kapcsolódhatnak a Katolikus Egyház
Katekizmusa gazdag tartalmához és a plébános vezetése alatt a hívek
kisebb közösségeit vezethetik a Katekizmus olvasásában és
feldolgozásában, hogy ezáltal kis hívő és tanúságtevő csoportokat
alakítsanak.
5. A plébániákon kívánatos a Katolikus Egyház Katekizmusa és más
alkalmas anyagok terjesztése a családokban, a házi egyházban és a hit
továbbadásának autentikus helyén – például lakásmegáldáskor, felnőtt
kereszteléskor, bérmáláskor, házasságkötéskor. Ez hozzásegíthet a
katolikus tanítás elmélyítéséhez és megvallásához „otthonainkban, a
családokban, hogy mindenkiben felébredjen a vágy az Evangélium mélyebb
ismeretére, és továbbadására a következő nemzedékeknek.”[33]
6. Hasznos lesz támogatni a népmissziókat és egyéb kezdeményezéseket a
plébániákon és a munkahelyeken, hogy segítsük a híveket fölfedezni a
keresztségkor kapott hit ajándékát és a róla való tanúságtétel
felelősségét, tudván, hogy a keresztény hivatás „természete szerint
apostolkodásra szóló meghívás”.[34]
7. Ebben az évben a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet
Társaságai tagjai legyenek serényebbek az új evangelizációban azáltal,
hogy jobban ragaszkodnak az Úr Jézushoz saját karizmájuk őrzésével,
hűségesen a Szentatyához és az igaz tanításhoz.
8. A szemlélődő közösségek a Hit évében különös figyelmet fordítsanak
arra, hogy imádkozzanak Isten népe hitbeli megújulásáért és azért, hogy
eredményesen tudták átadni a hitet az új nemzedéknek.
9. Az Egyesületek és Mozgalmak arra hivatottak, hogy legyenek mozgatói
olyan kezdeményezéseknek, amelyek saját karizmájuk értékeivel és
együttműködve a helyi lelkipásztorokkal, beilleszkednek a Hit évének
nagy eseményébe. Az új egyházi Közösségek és Mozgalmak találékonyan és
nagylelkűen találják meg a legmegfelelőbb módot arra, hogy hívő
tanúságtételüket felajánlják
az Egyház szolgálatára.
10. Minden hívő arra hivatott, hogy fölélessze magában a hit ajándékát,
keresse a módját, hogyan közölheti másokkal hitének és szeretetének
tapasztalatait,[35] párbeszédet
folytatva hívő testvéreivel, de más keresztény felekezetek tagjaival,
más vallások híveivel, s még azokkal is, akik nem hisznek, vagy
közömbösek. Így várható, hogy az egész keresztény nép teljesíti
küldetését azok felé, akikkel együtt él és dolgozik, tudva hogy „az
üdvösség üzenetét kapta meg, amelyet közölnie kell mindenkivel”.[36]
Befejezés
„A hit életünket végig kísérő társa, mely képessé tesz arra, hogy
mindig új módon csodálkozzunk rá arra, amit értünk tett Isten.
Jelen történelmünkben az ’idők jeleire’ figyelve a hit arra kötelez
mindannyiunkat, hogy a Föltámadott Úr eleven jeleivé váljunk a
világban.”[37] A hit egyszerre személyes
és közösségi cselekedet: Isten ajándéka, amelyet az Egyház nagy
közösségében élünk meg és közölnünk kell a világgal. A Hit évének
minden kezdeményezése segíteni akarja a hit örömteli újra fölfedezését
és a róla szóló megújuló tanúságtételt. Az itt felkínált javaslatok
célja az, hogy az Egyház minden tagját meghívják a közös erőfeszítésre,
annak érdekében, hogy a Hit éve kiváltságos alkalma legyen a keresztény
ember legdrágább kincsének, Jézus Krisztusnak, az ember Megváltójának,
a Mindenség Királyának, „a hit szerzőjének és beteljesítőjének” (Zsid
12,2) másokkal való megosztásának.
Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén,
2012. január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén
William Card. Levada prefektus
+ Luis F. Ladaria, SJ thibicai c. érsek, titkár
Jegyzetek:
[1] XVI. Benedek pápa: Deus caritas est
enciklika, 2005. XII. 25. 1. p.
[2] XVI. Benedek pápa: Homília Urunk
keresztsége ünnepén. 2010. I. 10-én.
[3] XXIII. János pápa: Beszéd a II.
Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásakor 1962. X. 11-én.
[4] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium
dogmatikus konstitúció, 1. p.
[5] A Püspöki Szinódus Rendes ülésein
tárgyalt témák: A katolikus hit megőrzése, megerősítése, épsége,
életereje, fejlődése, elméleti és történeti egysége (1967); A
szolgálati papság és az igazságosság a világban (1971); Az
evangelizáció a modern világban (1974); Korunk katekézise (1977); A
keresztény család (1980); Bűnbánat és kiengesztelődés az Egyház
küldetésében (1983); A laikusok hivatása és küldetése az Egyházban és a
világban (1987); A papképzés (1991); Az Istennek szentelt élet és
küldetése az Egyházban és a világban (1994); A püspök: Jézus Krisztus
evangéliumának szolgája a világ reményéért (2001); Az Eucharisztia: az
Egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa (2005); Isten Szava
az Egyház életében és küldetésében (2008).
[6] XVI. Benedek pápa: Beszéd a Római
Kúriához. 2005. XII. 22.
[7] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 4. p.
[8] II. János Pál pápa: Beszéd a II.
Rendkívüli Püspöki Szinódus bezárásakor 1985. XII. 7-én, 6.p. A
szinodus közben a pápa XI. 24-én az Úr Angyala imádkozásakor ezt
mondta: „A hit a Zsinat által óhajott megújulás alappillére, sarkpontja
és lényeges összetevője. A hitből fakad a törvény, az életstílus és a
gyakorlat minden körülmények között.”
[9] II. János Pál pápa: Fidei depostium
apostoli konstuitúció, 1992. X. 11. 2. p.
[10] II. János Pál pápa: Fidei depostium
apostoli konstuitúció, 1992. X. 11. 3. p.
[11] II. János Pál pápa: Fidei depostium
apostoli konstuitúció, 1992. X. 11. 4. p.
[12] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 11. p.
[13] XVI. Benedek pápa: Beszéd az Új
Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez
2011. X. 15-én.
[14] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 7. p.
[15] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 12. p.
[16] A Hittani Kongregáció mellett XVI.
Benedek pápa parancsára alakított Bizottság tagjai: William Levada,
Francis Arinze, Angelo Bagnasco, Ivan Dias, Francis E. George, Zenon
Grocholewski, Marc Ouellet, Mauro Piacenza, Jean-Pierre Ricard,
Stanislaw Rylko és Christoph Schönborn bíboros; Luis F. Ladaria és
Salvatore Fisichella érsek; Mario del Valle Moronta Rodríguez, Gerhard
Ludwig Müller és Raffaello Martinelli püspök.
[17] Katolikus Egyház Katekizmusa 150. p.
[18] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 15. p.
[19] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium
dogmatikus konstitúció, 65. p.
[20] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 13. p.
[21] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 6. p.
[22] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis
redintegratio 1.p.
[23] A Püspöki Konferenciáknak adott
javaslatok a megfelelő változtatásokkal a pátriárkális egyházak és
nagyobb érsekek szinodusainak és a sui juris egyházak hierarchái
gyűléseinek is.
[24] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium
dogmatikus konstitúció, 25. p.
[25] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 13. p.
[26] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 12. p.
[27] Vö. II. János Pál pápa: Fidei
depostium apostoli konstitúció, 4. p.
[28] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 8. p.
[29] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 12. p.
[30] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 10. p.
[31] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 9. p.
[32] Vö. XVI. Benedek pápa: Verbum
Domini szinodus utáni buzdítás, 2010. IX. 30. 59–60, 74. p.
[33] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 8. p.
[34] II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam
actuositatem, 2. p.
[35] Vö. XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 14. p.
[36] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et
spes 1. p.
[37] XVI. Benedek pápa: Porta fidei
apostoli levél 15. p.
Fordította: Dr. Diós István
Kiadja: a Szent István Társulat
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|