|
Üzenet a kommunikáció 36. világnapjára II. János Pál pápa
2002. május 12.
Téma: „Internet: az Evangélium hirdetésének új fóruma”
Kedves Testvéreim!
1. Az Egyház minden korban folytatta a Pünkösd napján megkezdett
munkát,
amikor az apostolok a Szentlélek erejével Jeruzsálem utcáin
különféle nyelveken
hirdették Jézus Krisztus evangéliumát (vö. ApCsel 2,5-11). A
következő
évszázadok folyamán ez az örömhír eljutott a világ minden részébe,
mivel
mindenütt, ahol a kereszténység megvetette a lábát és megtanult a
világ
különböző nyelvein beszélni, az Egyház Krisztus parancsa szerint
hirdette
minden népnek az Evangéliumot (vö. Mt 28,19-20).
Az evangelizáció története azonban mégsem földrajzi terjeszkedés
kérdése
csupán, mert az Egyháznak számos kulturális akadályt is le kellett
győznie,
amelyek mindegyike új erőt és kreativitást kívánt Jézus Krisztus
evangéliumának
hirdetéséhez. A nagy felfedezések kora, a reneszánsz, a
könyvnyomtatás
feltalálása, az ipari forradalom és a modern világ keletkezése
mind-mind
döntő pillanatok voltak, melyek szükségessé tették az evangelizáció
új
formáinak kialakítását. Mivel a forradalmi fejlődés a kommunikáció
és az
információ területén is nagymértékben jelen van, az Egyház
tagadhatatlanul
ismét fontos döntés előtt áll. A kommunikációs eszközök idei
világnapján
a következő témát gondoljuk át: Az internet, mint az Evangélium
hirdetésének
új fóruma.
2. Az internet kétségtelenül új fórum, hasonlít az antik Róma
közteréhez,
ahol a politikai élet és kereskedelem zajlott, ahol teljesítették
vallási
kötelességeiket a polgárok, ahol a város társadalmi életének nagy
része
folyt, és ahol kiderültek az emberi élet fény és árny oldalai. A
fórum
a város népes és élő része volt, tükrözte az őt körülvevő kultúrát,
s kifejlesztette
saját kultúráját is. Ugyanez érvényes az Internet virtuális
világára, amely
ennek az új évezrednek kezdetén vár felfedezésre. Mint mindig, a
nagy felfedezések
veszélyeket és nagy lehetőségeket hordoznak magukban, és mint minden
nagy
átalakulás idejét, a mi korunkat is a kalandozás szelleme jellemzi.
A számítógépek
új virtuális világa az Egyházat is arra a nagy kalandra ösztönzi,
hogy
használja ki ezt az új lehetőséget az Evangélium hirdetésére. Ez a
kihívás
áll annak a feladatnak a középpontjában, amely az új évezred
kezdetén bennünket
arra bátorít, hogy teljesítsük az Úr parancsát és kievezzünk a
mélyre (Lk
5,4).
3. Az Egyház realizmussal és bizalommal közeledik ehhez az új
eszközhöz.
Mint minden más kommunikációs eszköz ez is csak eszköz és nem öncél.
Az
internet az evangelizáció kiváló lehetősége, ha kompetensen,
erősségeit
és gyengéit tisztán látva használják. Az internet mindenekelőtt az
informáló
és az érdeklődést felkeltő képessége által teszi lehetővé –
különösen a
fiatalok számára – a keresztény üzenettel való első találkozást,
akik a
számítógépes virtuális világhoz, mint egy az egész világra nyíló
ablakhoz
közelednek.
Ezért a keresztény közösségnek gyakorlati utakat kell keresnie, hogy
segítsen azoknak, akiket az interneten történt első
kapcsolatfelvétel után
a számítógép virtuális világából a keresztény közösség valóságos
világába
kell átvezetnie.
Egy későbbi fázisban aztán az internet segítséget tud nyújtani az
evangelizációhoz
szükséges továbbvezető és elmélyítő munkához is. A keresztény
életmódnak
nem kedvező területeken rendkívül fontos az állandó képzés és
katekézis,
s ezen a területen az internet kiváló segítséget nyújthat. A világ
minden
részén számtalan információ, dokumentáció és képzési forrás áll
rendelkezésre
interneten, az Egyházról, az Egyház történelméről és hagyományáról,
tanításáról
és sokféle kezdeményezéséről.
Kétségtelen, hogy az internet nem helyettesítheti azt a mély
istenélményt,
amelyet közvetlenül csak az Egyház liturgikus és szentségi élete
nyújthat,
mégis egyedülálló módon kiegészíti és elősegíti a közösségi
találkozást
Krisztussal, valamint az új hívők megkezdett hitbeli útjának
gondozását
is.
4. De fel kell vetni bizonyos szükséges és jól ismert kérdéseket az
internetnek az evangelizáció terén való felhasználásával
kapcsolatban.
Ennek a kommunikációs eszköznek a legjellemzőbb ismertető jele, hogy
az
információk mérhetetlen áradatát igen rövid időn belül képes
továbbítani.
Egy mulandó és rövidéletű kultúra, könnyen abba a veszélybe kerül,
hogy
elhiggye, nem az értékek, hanem a jelenségek a mérvadóak. Az
internet széleskörű
ismereteket közvetít, de nem tanít az értékekről; ha pedig az
értékeket
nem vesszük figyelembe, emberi természetünk értéke lesüllyed és
elveszítjük
szemünk elől életünk természetfeletti méltóságát. Az internet
rendkívüli
pozitív lehetőségei ellenére is tudatában vagyunk tekintélyromboló
és káros
felhasználási lehetőségének. Minden bizonnyal az állam felelőssége
meghatározni,
hogy ez a kiemelkedő tömegtájékoztatási eszköz valóban a közösség
javát
szolgálja és ne válhasson veszély forrásává!
Továbbá az internet radikális változást hoz az emberi elme időbeli
és térbeli nevelhetőségének területén. Az Internet a figyelmet a
megfoghatóra,
a hasznosra, a közvetlenül megtapasztalhatóra irányítja és
elhanyagolja
a gondolkodásra és a reflexióra való javaslatokat. Az embernek az
élet
és az élet titkainak átgondolásához és megalapozásához, és hogy
fokozatosan
képessé váljék az önmaga és környezete feletti uralomra –
feltétlenül szüksége
van időre és belső nyugalomra. A megismerés és a bölcsesség a világ
alapos
tanulmányozásának gyümölcse és nem csupán az eseményekre és
jelenségekre
támaszkodnak, hanem önmagukban is érdekesek. Annak a felismerésnek
az eredményei, amely a dolgok mélyebb lehetőségébe behatol és amely
az egymáshoz és az összes valósághoz való viszonyt veszi szemügyre.
Az internet, mint fórum,
a gyakorlatban hosszútávon elfogadhatatlan, relativista
gondolkodásmódot
kíván és olykor támogatja a személyes felelősségtől és
elkötelezettségtől
való elmenekülést.
Hogyan segíthetjük elő ebben a helyzetben azt a bölcsességet, amely
nem csak az információra, hanem a belátásra is alapoz,
megkülönbözteti
a jogosat a jogtalantól, amely minden értéket támogat, és segít ezek
megkülönböztetésében.
5. Az a tény hogy az internet által az emberi kapcsolatok eddig
elképzelhetetlen
módon szaporodnak, az Evangélium terjesztésének új csodálatos
lehetőségét
nyújtja. De az is igaz, hogy az elektronikusan közvetített kapcsolat
soha
nem pótolhatja az igazi evangelizáció számára szükséges közvetlen
emberi
kapcsolatot, mert az evangelizáció alapja a küldött személyes
tanúságtétele
(vö. Róm 14-15).
Hogyan tud az Egyház az internet által lehetővé vált kapcsolattól a
keresztény igehirdetés számára szükséges mélyebb kommunikációig
eljutni?
Hogyan tudunk az internet által létrejött első kapcsolatra és
információcserére
építeni? Nyilvánvaló, hogy az elektronikus forradalom sokértelmű
áttörés
reményét kínálja a fejlődő országok számára, de fennáll annak
lehetősége
is, hogy a meglévő egyenlőtlenségek még tovább mélyülnek, miközben
az elmaradottság növekszik az információs és kommunikációs
szektorban. Mit lehet tenni,
hogy az információ és kommunikáció területén jelen lévő forradalom,
amelynek
hajtóereje az internet, az emberi fejlődést és szolidaritást
szolgálja?
Ezek olyan célok, amelyek szoros kapcsolatban állnak az Egyház
evangelizációs
küldetésével.
Végül engedtessék meg nekem egy kérdés zaklatott korunkban. Vajon ez
az eredetileg katonai célokra kifejlesztett csodálatos kommunikációs
eszköz
hogyan használható fel békés célokra? Szolgálhatja-e a párbeszéd, a
részvétel,
a szolidaritás és a kiengesztelődés kultúráját, amely nélkül a béke
nem
valósulhat meg? Az Egyház meggyőződése, hogy fennáll ez a lehetőség,
s
azért ennek a célnak érdekében szilárdan elhatározta, hogy
Krisztusnak,
a Béke Fejedelmének evangéliumával lép fel ezen a fórumon.
6. Az interneten keresztül képek milliárdjai jutnak el mindenütt a
földön
a számítógépek millióinak képernyőire. Vajon e képekből és hangokból
álló
galaxis által láthatóvá válik-e Krisztus arca, hallható lesz-e az Ő
hangja?
Csak az Ő arcát szemlélve és az Ő szavát elfogadva részesülhet a
világ
a Megváltás Örömhírében. Ez a célja és értelme az Evangélium
hirdetésének.
És ez az, ami az internetet valóban emberhez méltó területté teszi,
hiszen
ahol nincs hely Krisztus számára, ott nincs hely az ember számára
sem.
A társadalmi kommunikációs eszközök mostani világnapja alkalmából
bátran
szólítom fel az egész Egyházat, hogy lépje át ezt az új küszöböt,
hatoljon
be a kommunikációs hálózat mélyébe, hogy az evangelizáció és az
azzal összekötődő
kultúra, mint a múltban úgy most is, feladatához hűen „Krisztus
arcának
isteni fényét” (vö.: 2Kor 4,6) láthatóvá tegye a világ számára. Az
Úr áldja
meg mindazokat, akik ezért a célért munkálkodnak.
Vatikán, 2002. január 24, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
II. János Pál pápa
|
|
|
Szeresd Uradat, Istenedet! Lk 10,25-37
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|