|
Búcsú a kölni repülőtéren 2005. augusztus 21., vasárnap 18.45
XVI. Benedek pápa
Németországi látogatása a 20. Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából
2005. augusztus 18-21.
Tisztelt Államelnök Úr,
Kedves ifjú Barátaim,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Első németországi látogatásom végén mint Róma püspöke és Péter utóda
kötelességemnek érzem, hogy szívbéli köszönetemet fejezzem ki a
baráti fogadtatásért, melyben magamnak és munkatársaimnak, s
különösen a sok fiatal embernek része volt, akik az Ifjúsági
Világnap alkalmából minden kontinensről összejöttek ide, Kölnbe. Az
Ur hívott meg arra, hogy a szeretett II. János Pál pápa nyomába
lépjek, aki az Ifjúsági Világnap zseniális kezdeményezője volt.
Félelemmel, de örömmel vettem át ezt az örökséget, és hálát adok
Istennek, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy oly sok fiatallal
együtt átéljem lelki zarándokútjuk e szakaszát, mely kontinensről
kontinensre Krisztus keresztjének követésére készteti őket.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik erősen dolgoztak azért, hogy e
rendkívüli találkozó minden szakasza és eseménye rendezetten és
nyugodtan folyjon le. A közösen eltöltött napok az egész világról
jött sok fiatal számára lehetővé tették, hogy jobban megismerjék
Németországot: mindannyian tudunk arról a rosszról, ami a 20.
században a mi hazánkból indult ki, s ezt szégyenkezve és bánkódva
ismerjük el. Azonban ezekben a napokban, Istennek hála, láthatóvá
vált, hogy volt és van egy másik Németország is – egy emberi,
kulturális és lelki értékekben páratlanul gazdag ország. Kívánom,
hogy ezek az értékek az elmúlt napok eseményeinek köszönhetően is
újra ragyogjanak a világban. Az egész világról érkezett fiatal
emberek a testvériség és a dialógus tapasztalatával és országunk
különböző vidékein szerzett ismeretségekkel gazdagodva térhetnek
haza. Bizonyos vagyok abban, hogy az életkorukra annyira jellemző
lelkesedéssel teli tartózkodásuk azoknál, akik nagylelkűen
befogadták őket, jó emléket hagy hátra, és Németország számára is a
remény jele lesz. Mert elmondható, hogy ezekben a napokban
Németország a katolikus világ központja volt. A minden kontinensről
és kultúrából jött fiatalok, amikor hittel telve lelkipásztoraik és
Péter utóda köré sereglettek, egy fiatal Egyházat tettek láthatóvá,
mely fantáziával és bátorsággal egy igazságosabb és szolidárisabb
emberiség arcát akarja megformálni. A Szent Háromkirályok példája
szerint ezek a fiatal emberek útra keltek, hogy találkozzanak
Krisztussal. Most ismét visszatérnek országukba és lakóhelyükre,
hogy az evangélium szépségéről és erejéről tanúskodjanak, amit itt
megtapasztaltak.
Elutazásom előtt kötelességem köszönetet mondani mindazoknak, akik e
megszámlálhatatlan fiatal zarándok előtt kitárták a szívüket és a
házukat. Köszönetet mondok a kormány képviselőinek, a különböző
polgári és katonai vezetőknek, a biztonsági szolgálatoknak és az
önkéntesek sok szervezetének, akik mind nagy odaadással fáradoztak
ezen Ifjúsági Világnap előkészítésén és lebonyolításán. Köszönetet
mondok mindazoknak, akik a közös imákat és elmélkedéseket vezették
és megrendezték a liturgikus ünnepléseket, melyeken a hit
elevenségének korunk fiataljait lelkesítő, nagyon kifejező példáival
találkoztunk. Továbbá szeretnék köszönetet mondani a más egyházak és
egyházi közösségek vezetőinek és a más vallások képviselőinek is,
akik jelen akartak lenni ezen a jelentős találkozón. Kívánom, hogy
fokozódjék a közös erőfeszítés arra, hogy a fiatal embereket azokra
az emberi és lelki értékekre neveljük, melyek egy igazán szabad és
békés jövő megformáláshoz nélkülözhetetlenek.
Mélységes köszönetem Joachim Meisner bíboros úrnak, Köln érsekének,
az egyházmegyének, mely otthont adott e világméretű találkozónak,
továbbá a német püspököknek, élükön Karl Lehmann bíborossal,
valamint a papoknak és szerzeteseknek, a plébániai közösségeknek, a
laikus egyesületeknek és mozgalmaknak, akik mind azért fáradoztak,
hogy a fiatalok ittléte lelki haszonnal járhasson. Szívből jövő
köszönetem szól a német fiataloknak, akik a legkülönbözőbb módokon
bizonyultak készségesnek kortársaik fogadására, és velük együtt
élték át a hit pillanatait, melyeket feledhetetlennek kell
minősítenünk. Kívánom, hogy ez az egyházi esemény vésődjön bele a
németországi katolikusok életébe és indítson új lelki és apostoli
tevékenységre! Krisztus minden tanítványa fogadja el csorbítatlanul
és tanúsítsa minden erejével az evangéliumot, mely ezáltal
bizonyuljon az igazi megújulás kovászának Németország egész
társadalma számára, a különböző keresztény közösségekkel és más
vallások követőivel folytatott dialógus révén is.
Tisztelettel és hálával köszöntöm végezetül a politikai, polgári
élet és a diplomácia képviselőit, akik e búcsúzásnál jelen akartak
lenni. Külön köszönöm Önnek, államelnök úr, figyelmes gesztusát,
mellyel látogatásom kezdetén személyesen fogadott, s hogy most is, e
búcsúzáson részt vesz. Hálás köszönetem! Az Ön személyében mondok
köszönetet a kormány tagjainak és az egész német népnek, akik közül
sokan a közösség ezen intenzív óráiban oly nagy szimpátiát
tanúsítottak irányomban. E napok élményeivel és emlékeivel telt
szívvel indulok vissza Rómába, és kérem mindnyájukra az isteni áldás
teljességét, a békében és egyetértésben megélt, gondtalan jólét
jövője érdekében.
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|