Temetői Szabályzat a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről
és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETŐ
I. FEJEZET: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A szabályzat célja
Alapelvek
A szabályzat hatálya
Jogforrások rövidítései, valamint fogalmak,
értelmező rendelkezések
II. FEJEZET: EGYHÁZI TULAJDONÚ TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY
LÉTESÍTÉSE, BŐVÍTÉSE, FELÚJÍTÁSA, LEZÁRÁSA, MEGSZÜNTETÉSE,
ÚJRA-HASZNÁLATBAVÉTELE
Temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése,
felújítása
Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely
lezárása, megszüntetése
Temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely
újra-használatba vétele
Egyéb engedélyezési eljárások
Temető-szabályzat
III. FEJEZET: A TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY
FENNTARTÁSA, ÜZEMELTETÉSE
A fenntartás
Az üzemeltetés
A fenntartás és az üzemeltetés ellenőrzése
IV. FEJEZET: A TEMETÉS
A temetés módja, helye, a temetésről gondoskodók
A temetési hely feletti rendelkezési jog
A temetés feltételei
Ravatalozás
Urna kiadása, sírnyitás
Temetési feltételek, temetés és szertartás végzése
az egyházi jog alapján
V. FEJEZET: A TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK
VI. FEJEZET: PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ELŐÍRÁSOK
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló
törvény hatálya alá alá nem tartozás
A temetési hely megváltási díja
Egyházi szervezet adománygyűjtése
A stóladíj számlázása
Az általános forgalmi adóról szóló törvény
alkalmazása
Nyilvántartási és számviteli szabályok
A pénzügyi, számviteli rendelkezések egyházi
ellenőrzése
Alapítványokkal kapcsolatos rendelkezések
A leltári nyilvántartás
VII. FEJEZET: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatállyal kapcsolatos rendelkezések
Megyéspüspöki és tartományfőnöki(szerzetesi
elöljárói)
intézkedéseket/ellenőrzést megállapító rendelkezések
Az alapul szolgáló világi jogforrások átmeneti
rendelkezései
MELLÉKLETEK
1. számú melléklet:
MEGÁLLAPODÁS épülő temetkezési emlékhelyen urnafülke feletti
rendelkezési jog szerzéséről (minta)
2. számú melléklet:
IGAZOLÁS temetőben levő sírhely feletti rendelkezési jog
megszerzéséről, illetve létéről (minta)
3. számú melléklet:
ELISMERVÉNY elhunyt hamvait tartalmazó urna
átadás-átvételéről, NYILATKOZAT temetési hely feletti rendelkezési
jog meglétéről (minta)
4. számú melléklet:
ELISMERVÉNY a már elhelyezett urna kiadásáról (minta)
5. számú melléklet:
SZÁMLA befizetett/beszedett megváltási díjról (minta)
6. számú melléklet:
SZÁMLA befizetett stóladíjról (minta)
FÜGGELÉKEK
1. számú függelék:
a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII.
törvény (Tv.) teljes terjedelemben
2. számú függelék:
a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény
végrehajtásaként kiadott, a 7/2000 (I. 27.) Korm. rendelettel
módosított 145/1999 (X. 1.) Korm. rendelet (vhr.) teljes
terjedelemben
3. számú függelék:
kivonat az Egyházi Törvénykönyvből (CIC)
4. számú függelék:
kivonat a Codex Canonum Ecclesiarum Orientaliumból (CCEO)
BEVEZETŐ
A Magyar Köztársaság Országgyűlése az elhunyt személyek emlékének
méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és
kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és a
temetkezési kultúra fejlesztése érdekében 1999-ben törvényt
alkotott. E világi jogi átfogó szabályozás hatálya az egyházakra,
így a Magyar Katolikus Egyházra is több szempontból kiterjed.
Az egyik meghatározó szempont a törvénynek az általános kegyeleti
szempontú előírásoknak minősülő alapelvi rendelkezéseiből adódik. Az
alapelvek körében találhatók ugyanis a következők.
a) Az elhunyt végső nyughelyének megválasztásában és a temetés
lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők az elhunyt
életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.
b) A temetés egyik módja az egyházi temetés.
c) Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási
szokásainak tiszteletben tartásával történhet.
Az előbbi alapelvi előírások szoros összefüggésben vannak azokkal a
gyakorlati tapasztalatokkal, miszerint a temetések nagy része
egyházi, ezen belül a magyar katolikus egyházi szertartással
történik.
A másik kiemelten fontos szempont, hogy a temetők fenntartásában,
üzemeltetésében az egyházak, ennek keretében a Magyar Katolikus
Egyház, illetve annak szervezetei, személyei (papok és
alkalmazottak) is részt vesznek. Így reájuk is vonatkoznak mindazok
a jogok és kötelezettségek, amelyeket a világi jog a temető
tulajdonosára, fenntartójára, kezelőjére vagy üzemeltetőjére,
illetve temetkezési szolgáltatójára meghatározott. A jogok és
kötelezettségek terén ugyanakkor mindig figyelembe kell venni, hogy
köztemetőnek egyház, illetve annak szervezete fenntartója nem lehet,
mert az ilyen jellegű temető fenntartása a települési (Budapesten a
fővárosi) önkormányzat kötelező feladata.
A Püspöki Konferencia 1987-ben adta ki a temetőkről és a temetkezési
tevékenységről szóló – az akkor hatályos világi jogi szabályozáshoz
kapcsolódóan – a Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési
Szabályzatát. Ennek előírásai a temetőkről és a temetkezésről szóló,
ma hatályos világi jogi szabályozás elvárt szintű alkalmazásának
elősegítését kellően már nem szolgálják. Ezen túlmenően a világi jog
más szabályozási területeire tartozó rendelkezések helyes
alkalmazását sem biztosítják.
Az előzőek együttesen tették szükségessé, hogy a Magyarországi
Katolikus Egyház Urnatemetési Szabályzata helyett a Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia az Egyházi Törvénykönyv 1243. kánonjában
– amelyet a szabályzat 3. számú függelékének A)
része tartalmaz – foglaltak alapján a Magyar Katolikus Egyház
temetőiről, az ott folytatható temetési tevékenységről, az azokban
megtartandó rendről, főként a szent jellegük védelméről és ennek
előmozdításáról, a katolikus egyházi szertartás szerinti temetésről
– a szerzetesrendek tekintetében a Férfi Szerzetes Elöljárók
Konferenciájának és a Rendfőnöknők Konferenciájának egyetértésével –
a következő szabályzatot alkossa meg.
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A szabályzat célja
1. §
(1) A szabályzat (a továbbiakban: szabályzat) alapvető célja, hogy a
Magyar Katolikus Egyház temetőiben zavartalan legyen a temetkezési
tevékenység, e temetők szent jellegének védelme, illetve ennek
előmozdítása, az elhunytak illő és tisztességes eltemetése, emlékük
méltó megőrzése és ápolása, a kegyeleti funkciók érvényesítése.
(2) Az (1) bekezdésben írt alapvető cél elérése érdekében a
szabályzat megállapítja
a) az alapul szolgáló világi jogforrások [4. § (1) bekezdésének
3. pontja], és a
b) az alapul szolgáló egyházi jogforrások [4. §. (1) bekezdésének 8.
pontja] temetőkkel és a temetkezéssel kapcsolatos rendelkezései
figyelembevételével azokat az előírásokat, amelyeket az
a)-b) pontokban írt jogforrások nem szabályoznak, illetve amelyekre
mindezen jogforrások szabályozási lehetőséget adnak vagy amelyeknek
egyébként valamely kérdésben való megalkotása egyházi szempontból
szükséges.
(3) A szabályzat további célja az is, hogy belőle a 4. § (1)
bekezdése szerinti jogforrások közül mindazon jogforrásokat, illetve
egyes jogforrások különösen fontos előírásait megismerhessék azok,
akik magyar katolikus temető tulajdonosai, fenntartói, kezelői vagy
üzemeltetői, illetve temetkezési szolgáltatást, katolikus egyházi
temetési szertartást végeznek. Ennek érdekében a szabályzatban egyes
jogforrásokból tételesen átemelt rendelkezések, másrészt egyes
jogforrások valamely rendelkezéséből következő, illetve azon alapuló
előírások vannak, jelezve a szabályzatban azt az adott jogforrást,
amelyből az átemelés történt, illetve amelyből a szabályzat előírása
következik vagy alapul.
(1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye
előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére,
vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji
csoporthoz tartozására, nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, a
halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.
(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában
az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett
rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni. [Tv.
1. §-ának (1)-(2) bekezdése]
(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. [Tv. 1. §-a (3)
bekezdésének első mondata] A katolikus egyházi temetés a Katolikus
Egyház hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben
tartásával, a Szertartáskönyvben foglaltak alkalmazásával történhet.
(4) Az alapul szolgáló világi és egyházi jogforrásokban valamint a
szabályzatban foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai
kisebbségek
– világi jog körébe tartozó – külön törvényben biztosított
jogainak érvényesítésével kell végrehajtani. [Tv.1. §-ának (4)
bekezdéséből következően, a külön törvény ez idő szerint: 1993. évi
LXXVII. törvény]
A szabályzat hatálya
3. §
(1) A jogforrásokban [4. § (1) bekezdésének 21. pontja] foglaltakon
túlmenően a szabályzat határozza meg a Magyar Katolikus Egyház
temetőivel, temetkezési emlékhelyeivel és a temetkezési tevékenység
ellátásával összefüggő jogokat, kötelezettségeket valamint
feladatokat.
(2) A jogforrásokban foglaltakon felül a szabályzat rendelkezéseit
alkalmazniuk kell a Magyar Katolikus Egyház keretébe tartozó
mindazon
a) egyházi szervezeteknek, amelyeknek tulajdonában, kezelésében,
fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg
temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van,
b) egyházi és világi személyeknek (klerikusoknak, alkalmazottaknak,
megbízottaknak), akik temető és temetkezési emlékhely
fenntartásában, üzemeltetésében és temetkezési szolgáltatási
tevékenység végzésében, valamint a katolikus egyházi szertartás
szerinti búcsúztatásban bármilyen módon részt vesznek, illetőleg
azoknak, akikre nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek és
kötelezettségek hárulnak.
(3) Az alapul szolgáló világi és egyházi jogforrások, valamint a
szabályzat rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők,
temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében – a világi
jog körébe tartozó – a műemlékvédelemről szóló külön törvényben
foglaltakkal összhangban kell alkalmazni (a külön törvény ez idő
szerint: 1997. évi LIV. törvény).
Jogforrások rövidítései,
valamint fogalmak, értelmező rendelkezések
4. §
(1) A szabályzatban előforduló jogforrások
rövidítése, illetve rövidített
megnevezése a következő.
1. Tv.: a temetőkről és a
temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény, amelyet a szabályzat
1. számú függelékben teljes terjedelemben tartalmaz.
2. Vhr.: a Tv.
végrehajtásaként kiadott, a 7/2000 (I. 27.) Korm. rendelettel
módosított 145/1999(X.1.) Korm. rendelet, amelyet a szabályzat 2.
számú függelékben teljes terjedelemben tartalmaz.
3. Alapul szolgáló világi
jogforrások: a Tv., a vhr.
4. CIC.: az Egyházi
Törvénykönyv.
5. CCEO.: a Codex Canonum
Ecclesiarum Orientalium.
6. MEKSZ: a Magyarországi
Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata.
7. Szertartáskönyv: a
Magyar Katolikus Püspöki Kar által 1977. évben kiadott Temetési
Szertartáskönyv.
8. Alapul szolgáló egyházi
jogforrások: a CIC., CCEO., a MEKSZ, a Szertartáskönyv.
9. Etv.: a lelkiismereti és
vallásszabadságról szóló, módosított 1990. évi IV. törvény.
10. ÁFA tv.: az általános
forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. törvény.
11. TA. tv.: a társasági
adóról és az osztalékadóról szóló, módosított 1996. évi LXXXI.
törvény.
12. Art.: az adózás
rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény.
13. Ptk.: a Magyar
Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló, módosított 1959. évi IV.
törvény.
14. TEÁOR: a gazdasági
tevékenységek egységes osztályozási rendszeréről szóló, módosított
9008/1997 (SK. 7.) KSH közlemény.
15. SZJ: a szolgáltatások
jegyzékéről szóló, módosított 9007/1998 (SK. 12.) KSH közlemény.
16. Világi jog: az alapul
szolgáló világi jogforrások és a 9-15. pontban írt jogforrások
együtt.
17. Bírósági szabályzat: a
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1994-ben kiadott, az
egyházi jogi személyek bírósági bejegyeztetésének és egyházi
nyilvántartásának szabályzata.
18. ZSK: az
egyházmegyénként kiadott Zsinati Könyv.
19. Egyházmegyei szabályozások:
a megyéspüspök által kiadott bármely szabályzat, ügyrend, utasítás,
körlevél.
20. Egyházi jog: az alapul
szolgáló egyházi jogforrások és a 17-19. pontban írt jogforrások
együtt.
21. Jogforrások: világi jog
(16. pont) és az egyházi jog (20. pont) együtt.
(2) A szabályzat alkalmazásában az
egyes
fogalmak jelentése a következő.
1. Temető: a település
igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata
szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti
célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az
elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és
használnak, vagy használtak. [Tv. 3. §-ának a) pontja]
2. Köztemető: az
önkormányzat tulajdonában lévő temető, illetőleg a temetőnek az a
része, amelyben az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó
kötelezettségét teljesíti. [Tv. 3. §-ának
b) pontja]
3. Temetkezési emlékhely:
a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben,
történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és
területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és
hamvak szétszórására szolgál. [Tv. 3. §-ának c) pontja]
4. Temetési hely: a
temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely,
sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a
hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke,
urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja,
továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján
különböznek egymástól. [Tv. 3. §-ának d) pontja]
5. Nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a műemléki
védelem alatt álló, vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak
minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá
temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek
összessége. [Tv. 3. §-ának
e) pontja]
6. Kegyeleti emlékhely:
elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített
építmény, emlékmű, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla. [Tv.
3. §-ának g) pontja]
7. Kegyeleti közszolgáltatás:
a köztemető fenntartását továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni
és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére
irányuló önkormányzati tevékenységek összessége. [Tv. 3. §-ának h)
pontja]
8. Egyház: a Magyar
Katolikus Egyház.
9. Egyházi szervezet: az
Egyház keretébe tartozó egyházközség (plébánia), leányegyház
(filia), lelkészség, templomigazgatóság, szerzetesrend, érsekség,
püspökség, (fő)egyházmegye.
10. Egyházi jogi személyek:
azok az egyházi szervezetek, amelyeket az Etv., a CIC. és a bírósági
szabályzat alapján ilyen személyekként bírósági nyilvántartásba
bejegyeztek, vagy annak minősítettek.
11. Egyházi érdekeltségű
alapítvány: az az alapítvány, amelynek alapítója® egyházi
szervezet(ek), illetve amelynek alapítói között ilyen szervezet(ek)
is van(nak), továbbá az az alapítvány, amelyet egyházi szervezet(ek)
működésének elősegítésére (is) hoztak létre.
12. Egyházi személyek:
különösen az Egyház keretébe tartozó plébánosok, káplánok, önálló
lelkészségek vezetői, templomigazgatók, perjelek, tartományfőnökök,
apátok, esperesek, püspökök, érsekek, bíboros-prímás.
13. Világi személyek: az
egyházi szervezet világi alkalmazottai, megbízottjai (sekrestyés,
harangozó, kántor, orgonista stb).
14. Egyházi tulajdonú
temető/temetkezési emlékhely: az a temető/temetkezési
emlékhely, amely egyházi szervezet(ek) tulajdonában áll, illetve
amelyet egyházi szervezet(ek) tulajdonában álló ingatlanon
létesítettek. [Tv. 4. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
15. Egyházi tulajdonú
temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa: az(ok) az
egyházi szervezet(ek), amely(ek)nek nevére az
ingatlannyilvántartásban a temető/temetkezési emlékhely tulajdonjoga
be van jegyezve. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosának
feladata a temető/temetkezési emlékhely tárgyi és infrastrukturális
létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak
megépítése, illetőleg kialakítása, valamint a temető/temetkezési
emlékhely kegyeleti méltóságának megőrzése. [A második mondat
tekintetében: Tv. 6. §-ának (1)-(2) bekezdésén alapulóan]
16. Egyházi fenntartású
temető/temetkezési emlékhely: az a temető/temetkezési
emlékhely, amely egyházi tulajdonú temetőnek/temetkezési
emlékhelyneknek minősül. [Tv. 5. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
17. Temető/temetkezési emlékhely
fenntartója: nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése
hiányában a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa vagy a vele
kötött szerződés alapján a temető/temetkezési emlékhely
fenntartásának feladatait ellátó gazdálkodó szervezet. Feladata a
temető/temetkezési emlékhely rendeltetésszerű használatához
szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális
létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása,
szükség szerinti felújítása és gondozása. [Tv. 13. §-ának
(1) bekezdésén alapulóan]
18. Egyházi tulajdonú
temető/temetkezési emlékhely fenntartója: az az egyházi
szervezet, amely az egyházi tulajdonú temetőnek/temetkezési
emlékhelynek tulajdonosa. Fenntartó lehet az a gazdálkodó szervezet
is, amely a temetőtulajdonos egyházi szervezettel kötött szerződés
alapján a temető fenntartásának feladatait ellátja. [Tv.
5. §-ának (1) bekezdéséből, 6. §-ának (3) bekezdéséből következően]
19. Temető üzemeltetője:
nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a
temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa vagy annak megbízása
alapján a temető/temetkezési emlékhely fenntartásának feladatait
ellátó, a vhr-ben meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő
gazdálkodó szervezet. A temető/temetkezési emlékhely üzemeltetését a
Tv.-ben, a vhr-ben, a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa által
a temető/temetkezési emlékhely használatának rendjéről kötelezően
elkészített temetőszabályzatban meghatározott rendelkezések szerint
kell ellátni. Az üzemeltető Tv.-ben rögzített feladatai a
következők:
a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetőleg a
temetőben/temetkezési emlékhelyen végzett egyéb vállalkozási
tevékenységek ellátásának temetői rendjét,
b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit,
c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit,
a nyitvatartási időt,
d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek
technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a
temető/temetkezési emlékhely egyéb közcélú létesítményei
(infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat,
e) gondoskodik a temetőbe/temetkezési emlékhelyre szállított
elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető/temetkezési emlékhely
nyitását, zárását,
f) megőrzi a nyilvántartó könyveket,
g) tájékoztatja a temetőlátogatókat,
h) kijelöli a temetési helyeket,
i) elvégzi a temető/temetkezési emlékhely és létesítményeinek
tisztán tartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a
hóeltakarítást,
j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot,
k) gondoskodik a temető/temetkezési emlékhely rendjének betartásáról
és betartatásáról, l) összehangolja a temetéseket,
m) gondoskodik az ügyfélfogadásról. [Tv.6. §-ának (3)-(4)
bekezdésén, 16. §-án, 17. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
20. Egyházi tulajdonú
temető/temetkezési emlékhely üzemeltetője: az egyházi
tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa, vagy általa az
üzemeltetéssel megbízott gazdálkodó szervezet. [Tv.
6. §-ának (3) bekezdésén, 17. §-ának (1) bekezdésén alapulóan]
21. Temetési hely – ide nem értve
a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyet – felett rendelkező: aki
a
temetési helyet megváltotta, illetve aki a sírhelyhasználatot
meghosszabbította. [Tv. 22. §-ának (1) és
(3) bekezdésén alapulóan]
22. A 21. pont szerinti temetési
hely feletti rendelkezési jog gyakorlásának terjedelme: a
rendelkezési jog a temetési helyre helyezhető személyek körének
meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására
terjed ki. [Tv. 22. §-ának (2) bekezdése]
23. Teljes körű temetkezési
szolgáltatás: Teljes körű temetkezési szolgáltatás a
temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való
előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a
ravatalozás, a búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az
urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az
exhumálás és az újratemetés. Az egyes temetési szolgáltatások
önállóan is végezhetők. [Tv. 25. §-ának (1)-(2) bekezdése]
24. Temetkezési szolgáltató:
a temetkezési szolgáltatást végző, aki megfelel a Tv.-ben a
temetkezési szolgáltatókra előírt feltételeknek, telephellyel,
halottszállító járművel és a szolgáltatás ellátásához személyzettel
rendelkezik. (vhr. 47. §-a)
25. Gazdálkodó szervezet: az
állami
vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a
gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes
jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási
társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni
vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv,
az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó
tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a
gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni,
kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést
tartalmaz. [Ptk. 685. §-ának c) pontja]
26. Illetékes egyházmegyei
hatóság az egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség,
templomigazgatóság, szerzetesrend tekintetében: ezek
megyéspüspöke, illetve annak hivatala. [CIC. 1292. kán.-ján
alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú függelékének B) része
tartalmaz]
27. Illetékes egyházmegyei
hatóság az érsekség, püspökség, (fő)egy-házmegye tekintetében:
ezek gazdasági tanácsa, a tanácsosok testülete. [CIC. 1292. kán.-ján
alapulóan, amelyet a szabályzat
3. számú függelékének B) része tartalmaz]
28. Illetékes intézet: az
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a
temető/temetkezési emlékhely fekvése szerint illetékes városi,
fővárosi intézete. [vhr. 20. §-ának (4) bekezdése]
29. Koporsós temetés: a
holttestnek hagyományos módon, koporsóban való eltemetése. [vhr. 26.
§-ának (1) bekezdéséből következően]
30. Koporsós temetési hely: koporsós
temetés
esetén a koporsónak földbe vagy sírboltba (kriptába) való
elhelyezési helye. [vhr. 11. §-ából következően]
31. Hamvasztásos temetés: a
holttest elhamvasztása esetén urnába helyezett hamvak eltemetése,
illetve elhelyezése, szétszórása. (A hamvak szétszórását a
szabályzat szempontjából a fogalomba igen kivételesen kell
beleérteni.) [vhr. 26. §-ának (1) bekezdéséből következően]
32. Urnatemetési hely:
hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvaknak
urnafülkébe (kolumbáriumba), urnasírhelyre, urnasírboltba való
elhelyezési, illetve eltemetési helye. Urna koporsós temetési helyre
is rátemethető. Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet
helyezni. [vhr. 12. §-ának (1) bekezdéséből, 33. §-ának (1)-
(2) bekezdéséből következően]
33. Temetkezési tevékenység a TEÁOR 96.03 számú Temetkezés
megnevezésű szakágazat szerint: - többek között - az emberi
tetemek eltemetése vagy hamvasztása, és a hozzá kapcsolódó alábbi
tevékenységek:
a) holttest előkészítése temetésre, hamvasztásra, balzsamozás,
valamint a temetkezési szolgáltatások nyújtása,
b) temetkezési szolgáltatások,
c) ravatalozás,
d) sírhely eladása és bérbeadása.
Nem a TEÁOR 96.03 számú szakágazatba, hanem a TEÁOR 94.91 számú
Egyházi tevékenység szakágazatba tartozik az egyházi temetkezési
szertartás. (TEÁOR-ban található 96.03 számú Temetkezés megnevezésű
szakágazati meghatározáson és eligazításon alapulóan)
34. Egyházi tevékenység az TEÁOR 94.91 szám szerint: -
többek között - a vallási szervezetek vagy egyházi személyek
templomokban vagy más helyeken közvetlenül a híveknek nyújtott
vallási szolgáltatásai (pl. temetési vallási szertartás). Az Egyház
törvényei szerint a temetési szertartás szentelmény. Mivel nem
emberi mű, nem minősül a közgazdaság fogalmai szerinti
szolgáltatásnak sem.
35. Temető kezelése, gondozása, hamvasztás a TEÁOR 96.03 szám
szerint: temető, sírhely, sírkert gondozása, sírhely
bérbeadása, eladása, valamint a hamvasztás.
36. Temetés a TEÁOR 96.03 szám szerint: - többek között - az
emberi tetemek eltemetése földbe, urnafülkébe, hamvak szórása stb.
37. Temetést előkészítő, azt kiegészítő szolgáltatás a TEÁOR
93.03 szám szerint: az emberi temetek előkészítése temetésre,
hamvasztásra, balzsamozás, a temetkezési szolgáltatás (pl.
ravatalozás, búcsúztatás, halottkísérés) nyújtása. Az elkülönült
egyházi temetési szertartás az Egyházi tevékenység TEÁOR 94.91 szám
alá tartozik.
38. ÁFA: általános
forgalmi adó.
II. FEJEZET
EGYHÁZI TULAJDONÚ TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY LÉTESÍTÉSE,
BŐVÍTÉSE, FELÚJÍTÁSA, LEZÁRÁSA, MEGSZÜNTETÉSE,
ÚJRA-HASZNÁLATBAVÉTELE
Temető/temetkezési emlékhely létesítése,
bővítése, felújítása
5. §
(1) Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői/temetkezési
emlékhelyei vagy legalább a világi temetőkben/temetkezési
emlékhelyeken az elhunyt hívőknek szánt részek. [CIC. 1240. kán.
1. §-ának első fordulatán alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú
függelékénekA) része tartalmaz]
(2) Egyházi jogi személyként bejegyzett egyházközségnek
(plébániának), leányegyháznak, lelkészségnek, templomigazgatóságnak,
szerzetesrendnek lehet saját temetője/temetkezési emlékhelye. [CIC.
1241. kán. 1. §-án alapulóan, amelyet a szabályzat 3. számú
függeléké nek A) része tartalmaz]
(3) Templom nem lehet temető/temetkezési emlékhely azzal a
kivétellel, hogy saját templomuk kizárólag a bíborosoknak vagy a
megyéspüspököknek, illetve kiérdemesült megyéspüspököknek temetési
helye lehet. [CIC. 1242. kán.-ján alapulóan, amelyet a szabályzat 3.
számú függelékének A) része tartalmaz] Szokásjog alapján a
szerzetesrendek elöljáróinak templom temetési helye ugyancsak lehet.
(4) Templomként egyáltalán nem működő altemplom, továbbá
templomkert, kápolna, kripta temetési hely lehet. [CIC. 1242.
kán.-jából következően, amelyet a szabályzat 3. számú függeléké nek
A) része tartalmaz]
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve egyházi
tulajdonba kerülő új temetőt/temetkezési emlékhelyet egyházi
szervezet elsődlegesen olyan ingatlanon létesíthet, amely
kizárólagosan a tulajdonában áll.
(6) Egyházi tulajdonba kerülő új temetőt/temetkezési emlékhelyet
egyházi szervezet olyan ingatlanon is létesíthet, amely
kizárólagosan más egyházi szervezettel/szervezetekkel van közös
tulajdonban.
(7) Egyházi tulajdonba kerülő új temető/temetkezési emlékhely
egyházi szervezet által olyan ingatlanon is létesíthető, amely
ingatlannak a temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő nem
tulajdonosa/társtulajdonosa, de az ingatlan kizárólag más egyházi
szervezet(ek) tulajdonában áll, és az ingatlant a temetőt/
temetkezési emlékhelyet létesítő jogszerűen használja, illetve
bérli.
(8) Meglévő egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely bővítése,
felújítása során az (5)-(7) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően
alkalmazni.
6. §
(1) Egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség,
templomigazgatóság esetében új temető/temetkezési emlékhely
létesítéséhez, meglevő temető/temetkezési emlékhely bővítéséhez,
felújításához az illetékes egyházmegyei hatóság előzetes engedélye
szükséges. Szerzetesrend esetében a létesítést, bővítést, felújítást
a munká-lat(ok) befejezését követő nyolc napon belül a rend az
illetékes egyházmegyei hatóságnak írásban köteles bejelenteni.
(2) Az (1) bekezdésben írt engedély megszerzésére irányuló
kérelemhez mellékelni kell legalább egy eredeti példányban a
következőket:
a) a létesítéshez, bővítéshez, felújításhoz az alapul szolgáló
világi jogforrásokban foglaltaknak megfelelően előkészített
dokumentációt, így különösen: hivatalos helyszínrajzot/térképet, 30
napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát, alaprajz metszetet,
belső elrendezési vázlatot, műszaki leírást, költségvetést,
szükséghez képest szakági (pl. statisztikai, szigetelési) tervet,
b) az egyházközségi képviselőtestület azon üléséről készített
jegyzőkönyvet, amely tanúsítja, hogy a létesítéssel, bővítéssel,
felújítással a testület egyetértett,
c) a létesítés, bővítés, felújítás költségfedezeti igazolását,
illetve a költségek előteremtésére vonatkozó elképzelések
bemutatását,
d) mindazt, amit az előbbieken felül az egyházi jog valamely
rendelkezése előír.
(3) Ha érsekség, püspökség, (fő)egyházmegye az új temető/temetkezési
emlékhely létesítője, meglevő temető/temetkezési emlékhely bővítője,
felújítója, az (1)-(2) bekezdésben írt engedély alatt a CIC. 1295.
kán.-jában foglaltakon alapulóan a 1292. kán. 1. §-a – amelyeket a
szabályzat 3. számú függeléké nek B) része tartalmaz –szerinti
hozzájárulást kell érteni.
(4) Műemlékvédelmi rendelkezés alkalmazásával együttjáró egyházi
tulajdonú temető/temetkezési emlékhely létesítése, bővítése,
felújítása esetében az illetékes műemlékvédelmi hatóságnál a
szükséges eljárás lefolytatását annak az egyházmegyei hatóságnak
kell kezdeményeznie, amelynek joghatósága (iurisdictio) alá a
létesítéssel, bővítéssel, felújítással érintett ingatlan tartozik.
(5) A megépített, bővített, felújított egyházi tulajdonú
temetőt/temetkezési emlékhelyet az egyházi jog előírásai szerint meg
kell áldani.
Temető, temetőrész,
sírhelytábla, temetési hely lezárása, megszüntetése
7. §
(1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely
betelt, azt ezek fenntartója jogosult lezárni, és ott a további
temetést megtiltani.
(2) A temető és a temetési hely – a vhr. 19-22. §-aiban foglaltak
szerint
– megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési
hely használati ideje lejárt.
(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárástól, illetőleg az
utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési
helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az
eredeti használati időt nem hosszabbítja meg. [az (1)-(3) bekezdés:
Tv. 10. §-a]
8. §
(1) A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely
megszüntetéséről szóló, a vhr. 19. §-ának (3) bekezdésében írt
hirdetmények közzététele érdekében lehetőleg olyan országos és
területi napilapot indokolt választani, amely a katolikus egyházi
tanítással és felfogással nem ellentétes szemléletű.
(2) Az (1) bekezdésben említett hirdetményeket ugyancsak a vhr. 19.
§-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel katolikus hetilapban
(pl. Új Ember) is közzé kell tenni.
(3) Ha az egyházi tulajdonú temető, temetőrész, sírhelytábla
(parcella), temetési hely tulajdonosának (fenntartójának) saját
sajtóorgánuma (hírlevél, tájékoztató stb) van, az (1) bekezdésben
említett hirdetményeket ebben is meg kell jelentetni. Saját
sajtóorgánum hiányában a hirdetményeket a helyben szokásos egyéb
módon (az egyházi szervezet és/vagy a települési önkormányzat
hirdetőtábláján stb.) kell közhírré tenni.
(4) A 6. § (1) bekezdésében írt egyházi szervezet, mint tulajdonos a
7. §-ban foglaltak bekövetkezését nyolc napon belül az illetékes
egyházmegyei hatóságnak tájékoztatásul köteles bejelenteni.
Temető, temetőrész,
sírhelytábla, temetési hely újra-használatbavétele
9. §
(1) Lezárt, nem működő temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella),
temetési hely ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park
céljára való átalakításakor a jogforrásoknak és e szabályzatnak a
temető/temetkezési emlékhely létesítésére irányadó szabályait,
valamint a 8. § (4) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően
alkalmazni. (Tv. 12. §-án alapulóan)
(2) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet
újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba
venni, a használatba vétel előtt a területet 30 cm vastag
földréteggel kell feltölteni. [vhr. 19. §-ának (4) bekezdése]
Egyéb engedélyezési
eljárások
10. §
Egyházi tulajdonba kerülő új temető/temetkezési emlékhely
létesítésével, meglevő ilyen tulajdonú temető/temetkezési emlékhely
bővítésével, felújításával, egyházi tulajdonú temető, temetőrész,
sírhelytábla, temetési hely lezárásával, megszüntetésével,
újra-használatba vételével összefüggően kötött bármely polgári jogi
szerződés (vállalkozási szerződés, megbízási szerződés,
kölcsönszerződés, használati megállapodás, bérleti szerződés,
együttműködési szerződés stb) tekintetében a 6. § (1)-(3)
bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, kivéve, ha e
szabályzat vagy az egyházi jog (pl. ZSK és/vagy körlevél) valamely
előírása másképpen rendelkezik. [CIC. 1290 – 1298. kán.-jának
előírásain – amelyeket a szabályzat 3. számú függeléké nek B) része
tartalmaz –, a MEKSZ V.5.7. pontjában foglaltakon alapulóan]
(1) A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a temető/temetkezési
emlékhely használatának rendjéről temető-szabályzatot köteles
készíteni. [Tv. 6. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(2) A temető-szabályzatban az alapul szolgáló világi jogforrások
alapján különösen helyet kell kapniuk a következőknek:
a) a temető/temetkezési emlékhely egyes területeinek – de legalább
sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti
kialakításának és gondozásának feltételeit megállapító szabályoknak
[vhr. 10. §-ának (4) bekezdése],
b) a temetési helyek méreteire, egymástól való távolságára vonatkozó
előírásoknak [vhr. 10. §-ának (5) bekezdése],
c) egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe
(sírboltba) temethető urnák számára vonatkozó rendelkezéseknek [vhr.
33. §-ának (2) bekezdése],
d) arra vonatkozó előírásoknak, hogy a temetéseknél milyen sorrend
követendő [vhr. 31. §-ának (1) bekezdése],
e) a temetési hely, sírbolt felnyitási szabályainak (vhr. 40. §-a),
f) fák temetőben való ültetési feltételeinek [vhr. 23. §-ának (1)
bekezdése],
g) a temetőben/temetkezési emlékhelyen keletkezett hulladék
rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről való
gondoskodás szabályainak [vhr. 4. §-ának (1) bekezdése].
(3) A temető-szabályzatban az egyházi jog alapján legalább kapjanak
helyet a következők:
a) a liturgikus események rendjét védő előírások, ha ilyeneket a
temetőben/temetkezési emlékhelyen szokásos tartani,
b) az ún. temetőgondnoksággal kapcsolatos szabályok (MEKSZ V.5.16.
pontján alapulóan).
(4) Az (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapul vételével – megfelelően
figyelembe véve a helyi viszonyokat, a temetési hely formáját, annak
földben vagy építményben való elhelyezkedését, a temetés módját
– a temető-szabályzatot szerkezetileg a következőképpen
ajánlatos elkészíteni:
I. fejezet: A szabályzat célja
II. fejezet: A szabályzat hatálya
III. fejezet: A temetőgondnokság
IV. fejezet: A temetési helyek kialakítási és egymástól való
elhelyezkedési feltételei, együttesen elhelyezhető urnák száma
V. fejezet: A temetések sorrendje, összehangolása
VI. fejezet: A temetési hely feletti rendelkezési joggal
kapcsolatos előírások
VII. fejezet: A temetési hely, sírbolt felnyitásának rendje
VIII. fejezet: Építészeti, kertészeti, gondozási, faültetési
rendelkezések
IX. fejezet: A kegyeletgyakorlási és nyitva tartási (látogatási)
rend
X. fejezet: Az egyházi személyek sírjainak gondozása
XI. fejezet: A liturgikus események rendje
XII. fejezet: Az ügyfélfogadás
XIII. fejezet: Keletkezett hulladékkal kapcsolatos szabályok
XIV. fejezet: Záró rendelkezések
Melléklet: Temető/temetkezési emlékhely térképe (vázrajza).
III. FEJEZET
A TEMETŐ/TEMETKEZÉSI EMLÉKHELY FENNTARTÁSA, ÜZEMELTETÉSE
A fenntartás
12. §
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a
temető/temetkezési emlékhely fenntartását elláthatja:
a) saját maga, vagy
b) szerződés alapján gazdálkodó szervezet útján. [Tv. 6. §-ának (3)
bekezdésén alapulóan]
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szerződés tekintetében a
10. §-on alapulóan a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat kell
megfelelően alkalmazni.
(3) A fenntartó feladatai a 4. § (2) bekezdésének 17. pontjában
találhatók.
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a
temető/temetkezési emlékhely üzemeltetését elláthatja:
a) saját maga, vagy
b) szerződés alapján gazdálkodó szervezet útján. [Tv. 6. §-ának (3)
bekezdésén alapulóan]
(2) Az üzemeltetési feladatok ellátására csak olyan gazdálkodó
szervezettel lehet szerződést kötni, amely a vhr-ben meghatározott
feltételeknek megfelel. [Tv. 17. §-ának (1) bekezdése]
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szerződés tekintetében – a
10. §-on alapulóan – a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat kell
megfelelően alkalmazni.
(4) Az üzemeltetőnek – a 4. § (2) bekezdésének 19. pontjában
található feladatokon felül – a kegyeleti jogok gyakorolhatósága
céljából el kell látnia:
a) a nyilvántartó könyv, valamint
b) a sírbolt könyv vezetését, továbbá
c) az előző könyvek adatai alapján a temető/temetkezési emlékhely
nyitvatartási ideje alatt az elhunyt személy temetési helye után
érdeklődők számára a felvilágosítás adást. [Tv. 18. §-ának (1) és
(6) bekezdése]
(5) A nyilvántartó könyv tartalmát a Tv. 18. §-ának (2) és (4)
bekezdése, valamint a vhr. 41. §-a, a sírbolt könyvét a Tv. 18.
§-ának (3) bekezdése és a vhr. 31. §-ának (2) bekezdése, e könyvekbe
való betekintési jog jogosultjait a Tv. 18. §-ának (5) bekezdése
határozza meg.
(6) Ha a nyilvántartó könyv és a sírbolt könyv kereskedelmi
forgalomban beszerezhető, ennek használata ajánlatos.
(7) Ahol ehhez a feltételek adottak, a nyilvántartó könyv és a
sírbolt könyv helyett számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. E
nyilvántartásba bármely napon bejegyzett adato(ka)t a bejegyzés
napján kötelező menteni, évvégén az év teljes anyagát lemezre át
kell másolni, majd kinyomtatni, és azt 50 oldalanként bekötve a
lemezzel együtt irattárban szükséges megőrizni. A bekötött anyag egy
példányát a következő év január 31. napjáig az illetékes
egyházmegyei hatóság számára meg kell küldeni.
(8) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely nyilvántartó
könyvének és a sírbolt könyvének, ideértve a (7) bekezdésben írt
lemezt és a bekötött anyagot is, megőrzési idejére a világi jog és
az egyházi jog vonatkozó előírásai együttesen irányadók.
A fenntartás és az
üzemeltetés ellenőrzése
14. §
A temető/temetkezési emlékhely fenntartásával és üzemeltetésével
összefüggő feladatok ellátását ellenőrzi:
a) a temető/temetkezési emlékhely fekvése szerint illetékes jegyző,
fővárosban a főjegyző [világi ellenőrzés: Tv.7. §-ának (1)
bekezdésén alapulóan],
b) egyházközség (plébánia), leányegyház, lelkészség,
templomigazgatóság tulajdonában álló temető/temetkezési emlékhely
esetében a tulajdonos székhelye szerint illetékes esperes (egyházi
ellenőrzés),
c) szerzetesrend tulajdonában álló olyan temető/temetkezési
emlékhely esetében, amely egyházközséghez tartozik, a tulajdonos
székhelye szerint illetékes esperes (egyházi ellenőrzés),
d) szerzetesrend tulajdonában álló, de egyházközséghez nem tartozó
temető/temetkezési emlékhely esetében a tulajdonos rend elöljárója
(egyházi ellenőrzés),
e) a b)-d) pontba nem tartozó egyházi szervezet tulajdonában álló
temető/temetkezési emlékhely esetében az illetékes egyházmegyei
hatóság által állandó vagy eseti jelleggel írásban kijelölt egyházi
szervezet/személy (egyházi ellenőrzés).
IV. FEJEZET
A TEMETÉS
A temetés módja, helye, a temetésről gondoskodók
15. §
(1) Az eltemetés módja szerint a temetés koporsós temetés vagy
hamvasztásos temetés lehet, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett
rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető
személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés
módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik,
vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy
gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az
eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak
koporsós temetés lehet. [Az (1)-(4) bekezdés: Tv.19. §-án alapulóan]
(5) A temetésről sorrendben kötelezően gondoskodni köteles
személyeket a Tv. 20. §-a határozza meg.
(6) Egyházi személy eltemetésénél az eltemetés módjára, helyére,
egyéb szempontokra nézve az elhunyt személynek az egyházi jog
kötelező előírásaira tekintettel alkotott végrendeletében foglaltak
az irányadók Ha ezekről a végrendelet nem szól, vagy végrendelet
nincs, a világi jog előírásai szerint kell eljárni.
16. §
(1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített
temetési helyen kell eltemetni.
(2) Hamvasztásos temetés esetén a hamvakat urnában kell elhelyezni,
illetőleg – a vhr.-ben előírt feltételek szerint – szétszórhatók.
(3) Nem magyar állampolgárságú személyt – a vhr.-ben foglalt
feltételek szerint – lehet eltemetni. [(1)-(3) bekezdés: Tv. 21.
§-ának (1) és (3) bekezdése]
(4) Altemplomban, sírboltban (kriptában) csak fém- vagy fémkeretes
koporsó helyezhető el.
A temetési hely feletti
rendelkezési jog
17. §
(1) Mind a koporsós, mind a hamvasztásos temetés esetében a temetési
hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével
– az rendelkezik, aki a temetési helyet megváltotta. [Tv. 22. §-ának
(1) bekezdéséből következően]
(2) A nem temetkezési emlékhelynek tekintendő temetési hely feletti
rendelkezési jog időtartamára (használati idő) a vhr. 18. §-ának (1)
bekezdése az irányadó. [Tv. 22. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(3) A temetkezési emlékhelyen a temetési helyek használati ideje a
temetési hely felett rendelkezővel kötött szerződés alapján a vhr.
18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamnál hosszabb is
lehet. [vhr. 18. §-ának (4) bekezdésén alapulóan]
(4) A temetkezési emlékhely tulajdonosának (üzemeltetőnek) és a
temetési hely felett rendelkezési jogot szerezni kívánó(k)nak
egymással írásban szerződést kell kötniük. Épülő temetkezési
emlékhelyen urnafülke – mint temetési hely – feletti rendelkezési
jog szerzését szolgáló szerződésre a szabályzat 1.
számú mellékletében minta található. E minta megfelelő
alkalmazásával kell megkötni a már megépített temetkezési
emlékhelyen levő urnafülke feletti rendelkezési jog szerzését célzó
szerződést.
(5) Temetőben levő temetési hely feletti rendelkezési jog
megszerzése érdekében a szabályzat 1. számú
melléklete szerinti minta megfelelő alkalmazásával köthető
szerződés. A temetési helyek formái közül temetőben levő sírhely
feletti rendelkezési jog megszerzéséről, illetve létéről a
szabályzat 2. számú melléklete igazolásmintát
tartalmaz.
(6) Az (3)-(5) bekezdés szerinti szerződés megkötéséhez az illetékes
egyházmegyei hatóság engedélye nem szükséges.
(7) Aki(k) a temetési helyet megváltottá(k), jogosultságot szerzett
(szereztek) a temetési helyre temethető, illetve helyezhető
személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és
mindezek gondozására. [Tv. 22. §-ának (2) bekezdésén alapulóan]
(8) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető,
halála esetében pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron
következő közeli hozzátartozója. [Tv.22. §-ának (3) bekezdése] A
temetési hely feletti rendelkezési jog meghosszabbításának
(újraváltásának) további feltételeit a vhr. 18. §-ának (2)-(3)
bekezdése, a rendelkezési jog gyakorlásának megszűnési eseteit és
feltételeit pedig a vhr. 18. §-ának (5)-(7) bekezdése határozza meg.
A temetés feltételei
18. §
(1) Az elhunytat koporsós temetéssel csak halottvizsgálati
bizonyítvány alapján szabad eltemetni.
(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult
(rendkívüli halál), az elhunytat csak akkor szabad eltemetni, ha azt
az eljáró hatóság is engedélyezte.
(3) A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa (üzemeltetője) a
halottvizsgálati bizonyítványt, és rendkívüli halál esetén a hatóság
engedélyét az eltemettetőtől a temetés előtt köteles elkérni. Ezen
okmányok átadásáig az elhunyt eltemetését meg kell tagadni.
(4) Ha a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa (üzemeltetője) a
temetőbe/temetkezési emlékhelyre szállított halott azonossága vagy a
(3) bekezdésben írt okmányok tekintetében bármiféle hiányosságot
észlel, a halott átvételét fel kell felfüggesztenie és a
halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, illetve az engedélyt
kiadó hatóságot, valamint az illetékes intézetet [4. §(2)
bekezdésének 28. pontja] a hiányosságról írásban köteles értesíteni.
A felfüggesztés addig tart, amíg a felfüggesztésre okot adó tény,
körülmény fennáll.
(5) A (3) bekezdésben írt okmányok egy-egy példányát a temető
tulajdonosa köteles megőrizni. Ha a temető üzemeltetését nem a
temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa látja el, az üzemeltető az
általa átvett okmányokat a tulajdonosnak köteles átadni. [Tv. 24.
§-ának (1)-(2) bekezdésén és a vhr. 25. §-án alapulóan]
(1) Hamvasztásos temetés esetében a 18. §-ban foglaltakat a (2)-(6)
bekezdésben írt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.
(2) A halottvizsgálati bizonyítvány megvizsgálásakor meg kell
győződni arról is, hogy a bizonyítványra az elhunyt
elhamvaszthatóságát feljegyezték-e. [Tv. 24. §-ának (1) bekezdésén
és a vhr. 25. §-án alapulóan]
(3) Rendkívüli halál esetében a hatóság engedélyének
megvizsgálásakor meg kell győződni arról is, hogy a hatóság az
elhunyt elhamvaszthatóságát engedélyezte-e. [Tv. 24. §-ának (2)
bekezdésén alapulóan]
(4) A eltemettetőtől a hamvasztó üzem által az elhunyt
hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről kiadott igazolását a
hamvasztásos temetés előtt el kell kérni. Ezen okmány átadásáig a
temetést meg kell tagadni. Az okmányra a 18. § (5) bekezdésében
foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(5) Ha az elhunyt hamvait tartalmazó urnát a temető/temetkezési
emlékhely tulajdonosának (üzemeltetőnek) az eltemettető kívánja
átadni, az átadás-átvételről a szabályzat 3. számú
melléklete szerinti elismervényt és a temetési hely feletti
rendelkezési jog meglétére vonatkozó nyilatkozatot kell aláírni. Az
urna csak akkor vehető át, ha az elhunyt azonosságával, az okmányok
tartalmával kapcsolatban semmiféle hiányosság nem merült fel,
illetve ha felmerült, az tisztázódott. Az átvétel további feltétele
az urna temetési helye feletti rendelkezési jog megléte. Az urna
előbbiek szerinti átvételének szabályai szerint kell eljárni akkor
is, ha az urnát a temető/temetkezési emlékhely tulajdonosának
(üzemeltetőnek) a hamvasztóüzem közvetlenül adja át/küldi meg.
(6) Ha az urna (5) bekezdés szerinti átvétele a hamvasztásos temetés
időpontja előtt már megtörténik, az urnát megbízhatóan és illő
körülmények között kell őrizni.
(1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a
búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat
ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos.
(2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető. [(1)-
(2) bekezdés: vhr. 6. §-a]
(3) Az elhunyt eltemettetőjének igénye szerint temetőn/temetkezési
emlékhelyen kívül (pl. templomban, intézményben) is lehet
ravatalozni. Ehhez az illetékes egyházmegyei hatóság engedélye nem
szükséges, ugyanakkor a ravatalozást végzőnek az illetékes intézet
[4. § (2) bekezdésének 28. pontja] engedélyét be kell szereznie.
(Tv. 23. §-a)
(4) A (3) bekezdésben foglaltak alapján templomban – mint szent
helyen – elsősorban egyházi személy ravatalozható fel. E helyen nem
egyházi személy ravatalozását akkor célszerű megengedni, ha annak
egyházi vonatkozású különleges indoka van. Ilyen indok lehet pl.: az
elhunyt az egyházközség világi elnöke, tagja, kántora, sekrestyése
stb volt.
Urna kiadása, sírnyitás
21. §
(1) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára
temetési helyen levő urnát ki kell adni, és ennek megtörténtét a
nyilvántartásban is fel kell jegyezni. [vhr. 33. §-ának (3)
bekezdésén alapulóan]
(2) Az urna kiadásáról a szabályzat 4. számú
melléklete szerinti elismervényt kell kiállítani. Ha ugyanazon
temetési helyről (urnafülkéből, urnasírboltból stb.) egy időben több
urnát kell kiadni, az elismervényt minden urnára külön-külön kell
kiállítani.
(3) Az (1) bekezdésben írt hozzátartozó alatt az elhalálozott
személy házastársát, egyeneságbeli rokonát, örökbefogadott, mostoha-
és nevelt gyermekét, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőjét,
testvérét kell érteni.
(4) A sírnyitás szabályait a vhr. 35-40. §-ai tartalmazzák.
Temetési feltételek,
temetés és szertartás végzése az egyházi jog alapján
22. §
A koporsós temetésnél és a hamvasztásos temetésnél a CIC. 11761185.
kán.-jaiban – amelyeket a szabályzat 3. számú függelékének C) része
tartalmaz – és a CCEO. 874-879. kán.-jaiban – amelyeket a szabályzat
4. számú függeléke tartalmaz – (megőrizve a saját rítus szerinti
temetéshez való jogot), a Szertartáskönyvben, más egyházi
jogforrásban foglaltak szerint kell eljárni azzal, hogy a szabályzat
23-24. §-aiban írtakat is figyelembe kell venni.
23. §
(1) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen – általában
– csak az a halott, illetve annak a halottnak a hamvait tartalmazó
urna temethető/helyezhető el, akit megkereszteltek.
(2) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen nem
megkeresztelt halott, illetve ilyen halott hamvait tartalmazó urna
eltemetése/elhelyezése abban az esetben lehetséges, ha az elhunyt a
keresztség felvételére készült, vagy feltehető, hogy megkeresztelték
volna (pl. megkeresztelt szülők halva született, vagy a
megkeresztelés előtt hirtelen meghalt gyermekének temetése).
(3) Egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen
engedélyezhető annak a keresztség nélkül meghalt személy, illetve
ilyen személy hamvait tartalmazó urna eltemetése/elhelyezése is, aki
életében hathatósan tevékenykedett az Egyház érdekében, illetve
javára (pl. egyházi szervezetek fenntartásában, egyházi alapítvány
létesítésében). Engedélyezhető nem megkeresztelt halott, illetve
ilyen személy hamvait tartalmazó urna eltemetése/elhelyezése akkor
is, ha az eltemetést kérő megkeresztelt személy.
(4) Ha valamely településen nincs köztemető, és kizárólag egyházi
tulajdonú temető/temetkezési emlékhely van, erre irányuló kérelemre
a halott, illetve a hamvakat tartalmazó urna
eltemetését/elhelyezését nem megkeresztelt elhunyt esetében sem
lehet megtagadni.
(5) Az egyházi szertartás végzésére illetékes egyházi személy a
(2)-(3) bekezdésben írt esetekben az engedélyezési feltételeket,
körülményeket körültekintően, egységesen, lelkiismeretesen, de
megértéssel mérlegelje. Az elhunyt, illetve a hamvakat tartalmazó
urna eltemetésére/elhelyezésére vonatkozó kérelem teljesítése a (4)
bekezdésben írt eset kivételével megtagadható akkor is, ha az a
hívek megbotránkozását váltaná ki. Az elutasító döntés meghozatalába
– ahol ilyen működik – be kell vonni az illetékes
egyházközségi képviselőtestület (egyházközségi tanács) tagjait is.
Az elutasító határozatot – indokaival együtt – a kérelmezővel
írásban kell közölni.
24. §
(1) Hamvasztásos temetésnél az urnát az erre előírt liturgikus
szertartás egyidejű elvégzése mellett lehet eltemetni/elhelyezni. Ez
mellőzhető a 23. §. (3)-(4) bekezdéseiben írt esetekben, ha az
eltemetést/elhelyezést kérő ebbéli kívánságát határozottan
kifejezte.
(2) Az irányadó szabályok szerint felravatalozott holttest
hamvasztás előtti búcsúztatásánál a Szertartáskönyvben erre előírt
szertartást (I. állomás: a ravatalnál) kell végezni. Az urna
eltemetésénél/elhelyezésénél viszont csak a Szertartáskönyv ide
vonatkozó része (II. állomás: a sírnál) mondható.
(3) Ha a halottat a hamvasztás előtt nem ravatalozták fel és ezért
az elhalálozás helyéről temetési szertartás végzése nélkül kerül a
hamvasztó üzembe, a (2) bekezdésben írt állomásokhoz rendelt
szertartásokat az urna eltemetésénél/elhelyezésénél kell elvégezni.
(4) Ha az elhunyt hamvait tartalmazó urnát az eltemetést/elhelyezést
kérő távolabbi helységből hozza magával, a szertartást végző egyházi
személy gondosan derítse fel, hogy a hamvasztás előtti beszentelés
megtörtént-e. Ha ez elmaradt, akkor a (2) bekezdésben említett
mindkét szertartást el kell végeznie. Így kell eljárni koporsós
temetés esetében is, ha korábban a beszentelés nem történt meg.
(5) Abban az esetben, amikor az (1)-(4) bekezdésekben írt temetési
szertartás végzése mellett eltemetett/elhelyezett urnát az
eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó utóbb a temetési
helyről kiemelteti (21. §), majd azt máshol ismét
eltemettetni/elhelyeztetni szándékozik, csak egyszerű áldással lehet
az újbóli eltemetést/elhelyezést kegyeletessé tenni.
(6) Amennyiben a hamvasztásos temetés keretében az eltemettető a
hamvak szétszórását kéri, az egyházi szertartást az azt végző
egyházi személy a szétszórás előtt fejezze be.
V. FEJEZET
A TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK
25. §
(1) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás a világi jog
értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak. [Tv. 25. §-ának
(3) bekezdése]
(2) Ha az egyházi tulajdonú temetőben/temetkezési emlékhelyen a
hamvasztásos temetésnél az egyházi szervezet az egyházi szertartás
szerinti búcsúztatás mellett a teljes körű temetkezési
szolgáltatások köréből [4. § (2) bekezdésének 23. pontja) a
ravatalozás, az urna- elhelyezés, az urnakiadás feladatokat is
ellátja, a temetési szertartáson kívüli tevékenységek bármelyikének
végzésével a világi jog értelmében temetkezési szolgáltatást nyújt,
és emiatt temetkezési szolgáltatónak tekintendő [Tv. 25. §-ának
(1) bekezdésén alapulóan]
(3) A (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a hamvasztásos temetés
során az egyházi személy és a világi személy [4. § (2) bekezdésének
12-13. pontja) a ravatalozás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás
temetkezési szolgáltatási tevékenység ellátása során az
eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezéseit
köteles tiszteletben tartani. [Tv. 28. §-án alapulóan]
(4) A temetkezési szolgáltatásokra vonatkozó előírások a Tv. III.
fejezetében és a vhr.-ben találhatók.
VI. FEJEZET
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ELŐÍRÁSOK
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény
hatálya alá nem tartozás
26. §
(1) Az egyházi szervezet temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő,
bővítő, felújító és fenntartó tevékenysége az egyházi szervezet
alaptevékenységének része. Erre figyelemmel a TA törvény hatálya alá
nem tartozik.
(2) A temető/temetkezési emlékhely fenntartása alatt a 4. § (2)
bekezdésének 33. pontjában írt TEÁOR 93.03 Temetkezés szakágazati
tevékenység és a 4. §. (2) bekezdésének 35. pontjában írt SZJ
93.03.11.0 jegyzékszám alatti szolgáltatási tevékenység értendő.
A temetési hely
megváltási díja
27. §
(1) Az egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely tulajdonosa a
már meglevő temetőben/temetkezési emlékhelyen temetési hely feletti
rendelkezési jog (17. §) megszerezhetősége érdekében temetési hely
megváltási díjat állapít meg.
(2) A létesítendő temető/temetkezési emlékhely kialakításához, ezek
bővítéséhez szükséges kiadások fedezetére a létesítést/bővítést
végző egyházi szervezet a már megtervezett temetési helyeket – a
szükséges szerződés megkötése és a megváltási díj beszedése mellett
–előzetesen is értékesítheti.
(3) A megváltási díj mértékének kialakítása során arra kell
törekedni, hogy a díj a megváltandó temetési hely műszaki és egyéb
jellemzőihez igazodóan arányos legyen a temető/temetkezési
emlékhely, illetve a temetési hely létesítésére/bővítésére
fordított, illetve fordítandó bekerülési költségekkel és a temetési
hely feletti rendelkezési jog időtartamával, azaz a használati
idővel.
(4) A megváltási díjakat már működő temető/temetkezési emlékhely
esetében a temetésekkel kapcsolatos ügyintézési helyen,
létesítés/bővítés esetében az ezt végző egyházi szervezet központi
ügyintézési helyén vagy a helyben szokásos más módon közzé kell
tenni.
(5) A befizetett/beszedett megváltási díjról számlát kell
kiállítani. A számlának meg kell felelnie az ÁFA tv.13. §-a (1)
bekezdésének 16-17. pontjában rögzített feltételeknek.
(6) Az előbbi számlamintáját a szabályzat 5. számú
melléklete tartalmazza.
Egyházi szervezet
adománygyűjtése
28. §
(1) Egyházi szervezet temető/temetkezési emlékhely létesítése,
bővítése, felújítása érdekében az Etv.-ben meghatározott módon
adományt gyűjthet.
(2) Az adományozó az adomány összegének befizetésével temetési hely
felett rendelkezési jogot nem szerezhet.
(3) A (1) bekezdés szerint gyűjtött adomány az egyházi szervezet
által közérdekű kötelezettségvállalásnak minősíthető. Erről az
adományozó részére igazolást kell kiállítani.
(1) A temetési szertartásért fizetett stóladíj a CIC. 1181. kán. és
1265. kán. 2. pontja, továbbá a CCEO 878. kán. értelmében adománynak
minősül. Ennek megfelelően a stóladíjról számlát sem lehet adni,
helyette megfelelő, a stóladíj átvételét igazoló bizonylatot kell
kiállítani. Az Egyház törvényei szerint a temetési szertartás
szentelmény. Mivel nem emberi mű, nem minősül a közgazdaság fogalmai
szerinti szolgáltatásnak sem, jóllehet része a 94.91 TEÁOR szám alá
sorolt egyházi tevékenységnek.
(2) A bizonylat lehet nyugta vagy átvételi elismervény. Az átvételi
elismervény mintáját a szabályzat 6. számú melléklete
tartalmazza.
Az általános forgalmi
adóról szóló törvény alkalmazása
30. §
(1) A temetkezést és a hozzá tartozó tevékenységeket 12% ÁFA
terheli. (ÁFA tv. 1. számú mellékletének I. 101. pontja)
(2) Az ÁFA felszámítását akkor lehet mellőzni, ha az egyházi
szervezet éves ÁFA-köteles tevékenysége a temető/temetkezési
emlékhely fenntartásból származó bevétellel együtt (ide nem értve a
tárgyi adómentes stóladíjat) nem éri el az ÁFA tv. 49. §-ának (2)
bekezdése szerinti összeget, és ezért az egyházi szervezet az alanyi
adómentességet választotta az ÁFA tv. 49-51. §-aiban foglaltak
szerint.
(3) Amennyiben az egyházi szervezet az alanyi adómentességet nem
választotta, a 12% ÁFÁ-t fel kell számítania, és ezen adóról az
illetékes adóhatóság számára bevallást kell benyújtania és az adót
be is kell fizetnie.
(4) Ha az egyházi szervezet az ÁFA alá azért jelentkezett be, mert
éves ÁFA-köteles tevékenysége a kettőmillió forintot meghaladta, a
temető/temetkezési emlékhely létesítésével, bővítésével,
felújításával, üzemeltetésével, fenntartásával kapcsolatos ÁFÁ-t az
ÁFA tv. vonatkozó szabályai szerint igényelheti vissza.
31. §
(1) ÁFA-fizetési kötelezettség esetén a nyilvántartásra, bevallásra
az ÁFA tv. 47-48. §-aiban foglaltak az irányadók, a befizetésre az
Art.
2. számú mellékletének I. 2. pontja tartalmaz előírásokat.
(2) A temetési szertartás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül.
Nyilvántartási és
számviteli szabályok
32. §
(1) A temetési helyek megváltási díjait az egyházi szervezet
számviteli nyilvántartásában elkülönítetten kell kezelni.
(2) Egyszeres könyvvitelt (pénztárkönyv, naplófőkönyv) vezető
egyházi szervezetek a temető/temetkezési emlékhely bevételeit és
kiadásait kizárólag szabályosan kiállított bizonylatok alapján,
külön pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben vezessék. E
nyilvántartásba kizárólag csak a temetővel/temetkezési emlékhellyel
kapcsolatos bevételeket és kiadásokat szabad bejegyezni, a
stóladíjat nem. Év végén a bevételek és kiadások összesített adatát
át kell vezetni az egyházi szervezet pénztárkönyvébe vagy
naplófőkönyvébe.
(3) A temetési szertartásért beszedett stóladíjat (átvételi
elismervény vagy nyugta alapján) az egyházi szervezet
pénztárkönyvébe kell bevételezni. A stóladíj felhasználásakor a
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott irányelveket be
kell tartani.
(4) A kettős könyvvitelt alkalmazó egyházi szervezet a
temető/temetési emlékhely fenntartásával kapcsolatos bevételeit és
kiadásait a számviteli rendjében kialakított önálló „költséghelyen”
tartja nyilván, míg a stóladíjat az adómentes kifizetések forrásait
képező adományok között.
A pénzügyi, számviteli
rendelkezések egyházi ellenőrzése
33. §
A 14. § b)-e) pontjaiban foglalt ellenőrzésnek a temető/temetési
emlékhely számviteli nyilvántartására, a bizonylatok, az okmányok
megfelelőségére és az ÁFA nyilvántartására, bevallására,
befizetésére is ki kell terjednie.
Alapítványokkal
kapcsolatos rendelkezések
34. §
(1) Az egyházi érdekeltségű vagy más alapítvány egyházi tulajdonú
temetőt/temetkezési emlékhelyet létesítő, bővítő, felújító és
fenntartó tevékenysége nem minősül egyházi szervezet
alaptevékenysége részének. Így reá a 26. § (1) bekezdésében
foglaltak nem vonatkoznak.
(2) Egyházi szervezet egyházi érdekeltségű vagy más alapítvány által
gyűjtött adományokat egyházi tulajdonú temető/temetkezési emlékhely
létesítésére, bővítésére, felújítására, fenntartására,
üzemeltetésére csak akkor használhatja fel, ha az adományokat gyűjtő
alapítvány alapító okirata az ilyen célú felhasználást kifejezetten
lehetővé teszi. Erről az egyházi szervezetnek előzetesen meg kell
győződnie.
(3) A szabályzat 12. és 13. §-ának figyelembevételével a
temető/temetési emlékhely fenntartását/üzemeltetését szerződés
alapján gazdálkodó szervezetként [Ptk. 685. §-ának c) pontja]
alapítvány is elláthatja, amennyiben az alapító okirata szerint e
tevékenység végzésére jogosult.
(4) Létesítendő/bővítendő egyházi tulajdonú temető/temetkezési
emlékhely majdani temetési helyeiért egyházi érdekeltségű vagy más
alapítvány a 27. § (2) bekezdése szerinti megváltási díjat nem
szedheti be, a temetési helyet nem értékesítheti.
(5) Ha az alapítvány alapító okiratában a cél/alaptevékenységében a
temető/temetkezési emlékhely fenntartása/üzemeltetése – amely nem
azonos a létesítéssel, bővítéssel – nem szerepel, és a
temető/temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését kiegészítő
tevékenységként folytatja, e tevékenysége vállalkozásnak minősül.
(6) A vállalkozási tevékenység eredményének megállapítására,
bevallására a TA tv.-ben foglaltakat kell alkalmazni, különös
figyelemmel a TA tv. 6., 9-13. §-aira, valamint a 6. számú
mellékletére.
35. §
(1) Ha egyházi érdekeltségű vagy esetleg más alapítvány a szabályzat
hatálybalépése előtt egyházi szervezet helyett és nevében
létesített, bővített, újított fel temetőt/temetkezési emlékhelyet és
az egyházi tulajdonú temetőként/temetkezési emlékhelyként működik,
az ilyen temető/temetkezési emlékhely tulajdonjogát, ezzel
egyidejűleg az üzemeltetési/fenntartási kérdéseit, a számviteli
nyilvántartását a vonatkozó jogforrások szabályai szerint legkésőbb
2001. december 31-ig rendezni kell.
(2) A rendezés során a temetőt/temetési emlékhelyet térítésmentes
átadás keretében egyházi szervezet tulajdonába kell adni. ÁFA
tekintetében a térítésmentes átadás során az ÁFA tv. 7. §-ának
rendelkezései az irányadók. Az átadásról készített bizonylaton meg
kell jelölni az átadott ingatlan értékét is. Az átvett
temető/temetkezési emlékhely leltárba vételére a 36. §-ban foglaltak
az irányadók.
A leltári nyilvántartás
36. §
A létesített, bővítéssel létrehozott temetőt/temetkezési emlékhelyet
az egyházi szervezet leltárában a tényleges bekerülési összegen kell
értékelni.
VII. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatállyal kapcsolatos rendelkezések
37. §
(1) Ezt a szabályzatot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a
2000. december 6. napján megtartott ülésén egyhangúlag elfogadta és
2001. január 1. napjával hatályba léptette, illetve bevezetni
rendelte.
(2) A szabályzat hatálybalépésével egyidejűleg az 1988. január 1.
napjával bevezetett, a Magyarországi Katolikus Egyház Urnatemetési
Szabályzata hatályát veszti.
(3) A szabályzat hatálybalépési ideje nem érinti a világi jog,
illetve ezekből a szabályzatba átemelt rendelkezések hatályosságát,
mert azok a világi jogban meghatározott időponttól kezdődően
tekintendők hatályosaknak.
(4) Azokban az esetekben, amelyekre a szabályzat rendelkezést
(eligazítást) nem tartalmaz, a jogforrások vagy ezekkel egy tekintet
alá eső más jogforrások vonatkozó hatályos előírásai az irányadók.
Megyéspüspöki és
tartományfőnöki (szerzetesi elöljárói)
intézkedéseket/ellenőrzést megállapító rendelkezések
38. §
(1) A megyéspüspökök és szerzetesrendek esetében a tartományfőnökök
(szerzetesi elöljárók) gondoskodjanak arról, hogy a
joghatóságuk/irányításuk alá tartozó, érdekelt egyházi szervezetek,
egyházi személyek és világi személyek a szabályzatot időben
megismerjék. Gondoskodniuk kell arról is, hogy a már meglevő, vagy
építés, bővítés, felújítás alatt álló egyházi tulajdonú
temetők/temetkezési emlékhelyek tekintetében a szabályzatnak való
megfelelés érdekében a szükséges intézkedések 2001. június 30-áig
megtörténjenek.
(2) A világi jogban, a CIC.-ben, a CCEO.-ban és ebben a
szabályzatban foglaltakkal való összhang megteremtése érdekében a
megyéspüspökök a saját egyházmegyéjük ZSK-ját, egyházmegyei
szabályozását, a tartományfőnökök (szerzetesi elöljárók) a rend
vonatkozó belső szabályozását 2001. június 30-ig vizsgálják felül.
(3) Az illetékes megyéspüspökök és a tartományfőnökök (szerzetesi
elöljárók) a 35. §-ban foglaltak teljesítését ellenőrizzék.
Az alapul szolgáló világi
jogforrások átmeneti rendelkezései
39. §
(1) A meglevő temető tulajdonosának a Tv. 9. §-ában meghatározott
temetői létesítményeket és közműveket a Tv. hatálybalépésétől
– 1999. október 1-jétől – számított öt éven belül kell
megépíteni.
(2) Temetési helyek nem számolhatók fel a használati időn belül,
kivéve a temető tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös
megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő
két éven belül kell az építést elvégezni. [(1)-(2) bekezdés: Tv. 43.
§-ának (2) bekezdése]
40. §
(1) A vhr. hatálybalépésekor – 1999. október 1-jén – már működő
temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, pénzügyi
teljesítőképességét a vhr. hatálybalépésétől számított egy éven
belül kell igazolnia.
(2) Az üzemeltető a vhr.-ben meghatározott szakképesítést a vhr.
hatálybalépését követő egy éven belül köteles igazolni.
(3) A temetkezési szolgáltató az vhr.-ben meghatározott
szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A vhr. hatálybalépését
követő öt évig
– szakképesítés hiányában – temetkezési szolgáltató csak az
lehet, aki legalább ötéves, a temetkezési szolgáltatás területén
eltöltött szakmai gyakorlatot igazol. [(1)-(3) bekezdés: vhr. 60.
§-ának (3)-(5) bekezdése]
Budapest, 2000. december 7.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében:
dr. Seregély István sk. érsek, elnök
MELLÉKLETEK
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 17. §-a (4) bekezdésének második
mondatához
MEGÁLLAPODÁS
épülő temetkezési emlékhelyen
urnafülke feletti
rendelkezési jog szerzéséről (minta)
amely létrejött egyrészről:
egyházi szervezet neve: ...................................
székhelye: .......................................................
képviseli: ........................................................
(a továbbiakban: rendelkezési jogot engedő), másrészről*
név (asszonyoknál leánykori név): ..........................
szül. hely, idő:
.........................................................
anyja neve:
.............................................................
lakcíme:
.................................................................
szem. (az.). ig. szám/útlevélszám**: .........................
név (asszonyoknál leánykori név): ..........................
szül. hely, idő: .........................................
anyja neve: ............................................
lakcíme: ..............................................
szem. (az.). ig. szám/útlevélszám**: .........................
(a továbbiakban: rendelkezési jogot szerző/k/) között az alulírott
helyen és időben a következő feltételekkel.
*Ha csak egy személy lesz rendelkezési jogot szerző, a másik
személy adatainak helye átlós vonallal kihúzandó.
**Az útlevélszámot csak külföldi esetében kell feltüntetni.
1. Rendelkezési jogot engedő kijelenti, hogy a..........hrsz. alatt
felvett, a valóságban..........szám alatt található, kizárólagos
tulajdonában álló ingatlanon a szükséges engedélyek birtokában
temetkezési emlékhelyet (a továbbiakban: temetkezési emlékhely)
épít. E temetkezési emlékhelyen temetési helyként......férőhelyes
urnafülkék (a továbbiakban: urnafülke) létesülnek. Az építkezés
várható befejezési időpontja:.......napja.
2. Rendelkezési jogot szerző(k) kijelenti(k), hogy az 1. pontban
említett építés engedélyezési tervdokumentációját és az építkezés
helyszínét megismerté(k), ezek alapján és tudatában a temetkezési
emlékhelyen temetési helyként urnafülkét kíván(nak) váltani.
3. Felek megállapodnak abban, hogy rendelkezési jogot szerző(k) az
1. pontban említett temetkezési
emlékhelyen..................elnevezésű
........számú.......(.......) férőhelyes urnafülke
felett oda.......(.......) db urna elhelyezése végett rendelkezési
jogot szerez(nek) a jelen megállapodás aláírásának napjától
számított .......(.......) év használati időre (a továbbiakban:
használati idő) ..............Ft + ÁFA,
azaz...........................Ft + ÁFA megváltási díj ellenében. E
díjat rendelkezési jogot szerző(k) egy összegben és készpénzben a
jelen megállapodás aláírásával egyidejűleg számla ellenében
rendelkezési jogot engedő házi pénztárába befizetté(k).
A megváltási díj nem foglalja magában az eltemetendő személy(ek)
ravatalozásának és temetési szertartásának, az eltemetett
személy(ek) szükséges adatainak, a sírfelirat szövegének, más
szövegnek, jelnek, ábrának az urnafülke zárólapjára való felvésési
költségeit.
4. Az urnafülkébe a következő személyek hamvait tartalmazó urnák
helyezhetők el.
4.1.* Rendelkezési jogot szerző(k), azaz
a) név/asszonyoknál leánykori név: ...........................
b) név/asszonyoknál leánykori név: ...........................
hamvai.
4. 2.** Más személy(ek), azaz
név/asszonyoknál leánykori név szül. hely, idő anyja neve
a)
..................................................................................
b)
..................................................................................
c)
..................................................................................
hamvai.
4.3.*** Rendelkezési jogot szerző(k) hozzátartozóinak, azaz
a) a házastárs, az egyeneságbeli
rokon,
b) az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek,
c) az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülő,
d) a testvér, az élettárs,
e) az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes,
f) a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, a testvér
házastársa hamvai.
E 4.3. pont szerinti személyek köréből elhunytak hamvai az
urnafülkében elhalálozás szerinti sorrendben temetendők el, feltéve,
hogy ott még van férőhely. Amennyiben az urnafülkében a 4.1. pont
alapján rendelkezési jogot szerző(k) hamvai is elhelyezendő(k), az ő
urnája (urnájuk) férőhelyét a hozzátartozói körtől függetlenül
biztosítani kell.
* Megfelelően kitöltendő. Ha rendelkezési jogot szerző(k) a saját
hamvai(ka)t tartalmazó urna elhelyezését nem kívánjá(k), a 4.1.
pont sora(i) kihúzandó(k).
** Megfelelően kitöltendő, a kitöltetlen sor(ok)
kihúzandó(k).
*** A hozzátartozói körből a megfelelő hozzátartozó(ka)t
jelölő szöveg aláhúzandó. Ha e pont szükségtelen, az egész 4.3.
pont átlós vonallal kihúzandó.
5. Rendelkezési jogot szerző(k) a 4. pontban írt személyek körét
bármikor minden indok nélkül jogosult(ak) megváltoztatni. E jog
gyakorlása rendelkezési jogot szerző(k) elhalálozása után
............... rendelkezési jogot szerző ............... egyenesági
törvényes leszármazóját illeti meg. A változtatás a jelen
megállapodás módosításaként írásban történhet, amelyet rendelkezési
jogot engedő nem tagadhat meg. E módosítás a használati idő tartamát
nem érinti.
6. Felek megállapodnak abban, hogy az építkezés folyamatban léte
miatt a temetkezési emlékhelyre urna .......napjától helyezhető el.
Ha eddig az időpontig urná(k) elhelyezésének igénye felmerül, az(ok)
a.............szám alatti – rendelkezési jogot engedő tulajdonában
álló – ingatlanon (pl. templomban, a továbbiakban: ideiglenes hely)
abban az urnafülkében kap(nak) helyet, amelyet rendelkezési jogot
engedő saját költségén biztosít. Az ideiglenes helyen való
elhelyezést rendelkezési jogot szerző(k) elfogadjá(k), amely
elhelyezéshez rendelkezési jogot engedő már most hozzájárulását
adja. Az itt elhelyezett urná(k)nak a megváltott temetési helyre
való áttételének időpontját az ideiglenes helyre urnát elhelyező
eltemettető, halála esetén a törvényes öröklés rendje szerint soron
következő közeli hozzátartozója és rendelkezési jogot engedő
együttesen határozzák meg azzal, hogy a temetkezési emlékhelyre
kiadott használatbavételi engedély jogerőssé válásának napja után az
ideiglenes helyen urna már nem maradhat.
7. Rendelkezési jogot szerző(k) a jelen megállapodástól
elállhat(nak), ha a temetkezési emlékhelyre rendelkezési jogot
engedő a jogerős használatbavételi engedélyt .......napjáig nem
szerzi meg. Az elállási nyilatkozatot írásban kell közölni, amelynek
kézhezvételétől számított 8 napon belül a megváltási díjat törvényes
kamataival együtt rendelkezési jogot engedő köteles visszafizetni,
ezzel egyidejűleg az ingatlanban, illetve a temetkezési emlékhelyre
elhelyezett urná(ka)t rendelkezési jogot engedőnek kötelessége
kiadni.
8. Ha az urnafülkében a megváltott minden férőhelyre már került
urna, de az eltemettető(k) vagy egyetértésével (egyetértésükkel) más
hozzá-tartozó(k), az eltemettető(k) halála esetén a hozzátartozó(k)
/ a továbbiakban eltemettető(k), halála(haláluk) esetén a
hozzátartozó(k) együtt: jogosult(ak) / rendelkezési jogot engedőtől
az összes urna egyidejű kiadását azért kéri(k), mert azokat más
temetési helye(ke)n kívánjá(k) véglegesen elhelyezni, az urnák
kiadásának napjával az urnafülke feletti rendelkezési jog megszűnik.
Az urnák elvitelének szándékát rendelkezési jogot engedővel írásban
kell közölni, több jogosult esetében a közlést együttesen kell
megtenni. Az urnákat rendelkezési jogot engedő a közlésben megjelölt
személy(ek)nek kiadási elismervénnyel adja ki.
9. Ha a használati idő alatt a 4. pontban megnevezett személyek
mindegyike meghalt, de holttestüket (hamvaikat) másutt temették el
és onnan a jogosult(ak) az urnafülkébe egyik személy hamvainak az
áthelyezését sem kívánjá(k), az urnafülke feletti rendelkezési jog
ugyancsak megszűnik azon a napon, amikor mindezt a jogosult(ak)
írásban rendelkezési jogot engedő tudomására hoztá(k).
10. Az urnafülke újraváltásában elsőbbséget élvez(nek) az
eltemettető(k), halála (haláluk) esetén pedig a törvényes öröklési
rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója(hozzátartozói).
11. Rendelkezési jogot szerző(k) hozzájárul(nak) ahhoz, hogy
rendelkezési jogot engedő az általa vezetett nyilvántartó könyvbe
jogszabályi előíráson alapulóan kötelezően bejegyzett adatokat az
egyházi főhatósága, a(z) .................(fő)egyházmegye részére
központi őrzés végett megküldje. Ilyen hozzájárulást rendelkezési
jogot engedő eltemettető(k)től külön is kér. A nyilvántartó könyvbe
egyébként csak rendelkezési jogot szerző(k) és az urnát elhelyező
eltemettető(k) tekinthet(nek) be.
12. Az egyéb kikötések körében helyet lehet adni:
a) a vhr.10. §-ának (4) bekezdésén alapulóan a temetési
szabályzatból kiindulva különösen a temetési hely építészeti és
gondozási feltételeinek, valamint
b) a vhr. 20. §-ának (3) bekezdésén alapulóan a le nem járt
használati idejű temetési hely áthelyezési feltételeinek, feltéve,
ha ezek a megállapodás megkötésének idején kellően meghatározhatók.
Az áthelyezési feltételekre megállapodást akkor is lehet kötni,
amikor az áthelyezés igénye felmerül.
Ebben a megállapodásban nem rendezett kérdésekben a temetőkről és a
temetkezésről szóló 1999. évi XLlII. törvény, az ennek
végrehajtásként kiadott 145/1999 (X. 1.) Korm. rendelet, a Polgári
Törvénykönyv, a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési
tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti
temetkezésről szóló szabályzat amely rendelkezési jogot szerző(k)
által előzetesen tüzetesen áttanulmányozásra került –, valamint a
temetkezési emlékhely temetési szabályzatának vonatkozó szabályai az
irányadók.
Alulírott felek ezt a .............(. . . .) lapból és .............
(. . . .) oldalból álló megállapodást elolvastuk, közösen
értelmeztük és akaratunkkal egyezőnek találva mindenben szó szerint
egyező 2 (kettő) eredeti példányban – az utolsó lap előtti lapokat
is – saját kezűleg a jelen levő két ügyleti tanú előtt
helybenhagyóan aláírtuk. A megállapodás egy példánya rendelkezési
jogot szerző(k)é, egy példánya pedig rendelkezési jogot engedő
irattárába kerül.
Kelt:...................................................................................
Rendelkezési jogot szerző(k)
............................................................................................
Rendelkezési jogot engedő
(egyházi szervezet neve) képviseletében:
............................................................................................
(név, beosztás/tisztség)
Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:...........................................................
Lakcím: .....................................................
...................................................................
Szem. (az.) ig. sz. ......................................
Név:............................................................
Lakcím: .....................................................
...................................................................
Szem. (az.) ig. sz. ......................................
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési
tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti
temetkezésről szóló szabályzat 17. §-a (5)
bekezdésének második mondatához
IGAZOLÁS
temetőben levő sírhely feletti
rendelkezési
jog megszerzéséről, illetve létéről (minta)
* Ha a rendelkezési jogot szerző nem természetes személy, esetében a
szükséges adatok: cégnév, székhely, nyilvántartásba vételi száma
(pl. cégjegyzékszám). E jogi státusznak megfelelően alakítandó a
megállapodás tartalma.
1. Az igazolást kiállító egyházi szervezet – mint temetőtulajdonos
–:
neve: ......................................................
(székhelye: .............................................
a továbbiakban: temetőtulajdonos).
2. Annak a temetőnek az adatai, amelyben a 3. pont szerinti sírhely
található:
a temető neve:
..................................................................
a temető fellelhetősége:
...................................................................
(község, város neve, kerület száma)
...................................................................
(utca, tér stb., házszám)
3. A sírhely adatai:
a sírhely parcellaszáma: ...................................
a sírhely száma: ................................................
a sírhely jellege: egyes /kettes sírhely (a szükségtelen rész
kihúzandó)
4. A sírhely használati ideje:
a sírhely használati idejének kezdete: ............ (év, hónap, nap)
a sírhely használati idejének lejárta: ............. (év, hónap,
nap)
5. A megváltási díj befizetési bizonylatának száma: ..............
6. A sírhelyet megváltott személy(ek) mint a sírhely feletti
rendelkezésre jogosult(ak) adatai: (megfelelően kitöltendő)
6.1. név/cégnév: ........................................
lakcím/székhely: ........................................
szem.(az.) ig. szám/útlevélszám/nyilvántartásba vételi szám (pl.
cégjegyzékszám): ..........................................
6.2. név/cégnév: ........................................
lakcím/székhely: ........................................
szem.(az.) ig. szám/útlevélszám/nyilvántartásba vételi szám (pl.
cégjegyzékszám): ..........................................
Temetőtulajdonos alulírott képviselője ezt az igazolást a 6. pontban
megnevezett személy(ek)nek annak tanúsítása végett adtam ki, hogy
Ő(k)/az(ok) a 3. pontban körülírt sírhely feletti rendelkezési jogot
megszerezté(k).
Kelt:
...............................................................
Temetőtulajdonos (egyházi szervezet neve) képviseletében:
p. h.
...........................................................................
(név, beosztás/tisztség)
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 19. §-ának (5) bekezdéséhez
ELISMERVÉNY
elhunyt hamvait tartalmazó urna átadás-átvételéről
NYILATKOZAT
temetési hely feletti rendelkezési jog meglétéről (minta)
1. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosaként (üzemeltetőjeként,
fenntartójaként) a hamvakat tartalmazó urnát átvevő (a továbbiakban:
átvevő) adatai:
neve: ......................................................
székhelye: ..............................................
2. Az urnát átadó személy (a továbbiakban: átadó) adatai:
neve: ..............................................................
lakcíme: .........................................................
szem.(az.) ig. száma: ......................................
viszonya az elhalthoz: ....................................
3. Az elhaltra, a hamvasztására és az urnára vonatkozó adatok.
a) Az elhalt (hamvasztott) személy adatai:
neve:
......................................................................
leánykori neve (asszonyoknál): ..............................
szül. ideje:
.............................................................
anyja neve:
...........................................................
legutolsó lakóhelyének címe: ..............................
elhalálozásának időpontja: ..................................
b) A hamvasztásra és az urnára vonatkozó adatok:
a hamvasztó üzem neve és székhelye:
....................................
a hamvasztó üzem által kiadott igazolás sorszáma: ................
4. Átadó nyilatkozza, hogy az urnát eltemetés/elhelyezés végett
kívánja átadni. Az urna ............... kelt megállapodással
megváltott
temetési helyre kerül.
5. Átvevő nyilatkozza, hogy az urna eltemetése/elhelyezése végett a
temetési hely a 3. pontban írt megállapodás alapján rendelkezésre
áll. A temetési hely használati ideje nem járt le.
6. Átadó átadja, átvevő átveszi a 2. pontban megnevezett, elhunyt
személy hamvait tartalmazó urnát. Mindennek megtörténtét átadó és
átvevő aláírásukkal igazolják.
7. Ez az elismervény és nyilatkozat kettő eredeti példányban
készült, amelyből egy példányt átadó átvett, egy példány átvevőnél
maradt.
Kelt: ................................................
...............................................
urnát átadó
...............................................
urnát átvevő
Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 21. §-ának (2) bekezdéséhez
ELISMERVÉNY
a már elhelyezett urna kiadásáról (minta)
1. A temető/temetkezési emlékhely tulajdonosaként (üzemeltetőjeként,
fenntartójaként) a hamvakat tartalmazó urnát kiadó (a továbbiakban:
kiadó) adatai: ...........................................
neve: .......................................................
székhelye: ...............................................
2. Az urnát átvevő személy (a továbbiakban: átvevő) adatai:
neve: ..................................................
lakcíme: ...............................................
szem.(az.) ig. száma: ......................................
viszonya az elhalthoz: .....................................
3. Az elhaltra, a hamvasztására és az urnára vonatkozó adatok.
a) Az elhalt (hamvasztott) személy adatai:
neve:
..................................................................................
leánykori neve (asszonyoknál):
..........................................
szül. ideje:
.........................................................................
anyja neve:
.........................................................................
legutolsó lakóhelyének címe:
.............................................
..........................................................................................
elhalálozásának időpontja:
..............................................
b) A hamvasztásra és az urnára vonatkozó adatok:
a hamvasztó üzem neve és székhelye:
.................................................
a hamvasztó üzem által kiadott igazolás sorszáma:
..............................
4. Kiadó kijelenti, hogy a 3. pontban megjelölt elhalt személy
hamvait tartalmazó urna a kiadás végett való kiemelés időpontjáig
azon a
temetési helyen volt, amelyet ................kelt megállapodással
az urna eltemetése/elhelyezése végett megváltottak.
5. Átvevő ezennel elismeri és aláírásával igazolja, hogy a mai napon
kiadótól a 3. pontban megjelölt elhalt személy hamvait tartalmazó
urnát tüzetes megvizsgálást követően sértetlenül és rendeltetésszerű
állapotban átvette, és azt a kiadó tulajdonában (üzemeltetésében,
fenntartásában) levő temetőből/temetkezési emlékhelyről saját
felelősségére elvitte.
6. Az urna kiadásával, annak eddigi temetési helye feletti
rendelkezési joggal kapcsolatban a 4. pontban említett
megállapodásban foglaltak az irányadók.
7. Ez az elismervény kettő eredeti példányban készült, amelyből egy
példányt átvevő átvett, egy példány kiadónál maradt.
Kelt: ................................................
...............................................
urnát átadó
...............................................
urnát átvevő
Előttünk, mint tanúk előtt:
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................
Név:.................................................
Lakcím: ...........................................
.........................................................
Szem. (az.) ig. sz: ............................
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 27. §-ának (5) bekezdéséhez
SZÁMLA
befizetett/beszedett megváltási
díjról (minta)
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzat 29. §-ához
BIZONYLAT
befizetett stóladíjról (minta)
…………….. bizonylat sorszáma
ÁTVÉTELI ELISMERVÉNY
Alulírott ……………………………………………………………………….. (név),
mint a ……………………………………………………Plébánia (plébánia
megnevezése), …………………………………………………………………… (plébánia címe)
képviselője
a mai napon ………………………………………………………… (a befizető neve)
………………………………………………………………… (a befizető címe) alatti lakostól
………………………………………………. (halott neve) temetési szertartásának stóla
díjára
……………………………… Ft-ot, azaz …………………………………. (összeg betűvel) Ft-ot
átvettem.
Dátum……………………………………….
…………………………………………
aláírás
FÜGGELÉKEK
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló
szabályzathoz
1999. évi XLIII. törvény
a temetőkről és a temetkezésről
Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és
ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének
érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése
érdekében a következő törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Alapelvek
1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak
nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt
személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére,
valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi
hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre
tekintet nélkül.
(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában
az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett
rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.
(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés
szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés
az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak
tiszteletben tartásával történik.
(4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai
kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell
végrehajtani.
A törvény hatálya
2. § (1) E törvény határozza meg a temetőkkel, a temetkezési
emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő
jogokat, kötelezettségeket és feladatokat.
(2) A törvény rendelkezéseit alkalmazniuk kell
a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek
(a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak,
kisebbségi önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek [Ptk. 685. §
c) pont], közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában,
kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt
temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;
b) a temető és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését,
valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végző természetes
és jogi személyeknek, illetőleg annak, akire nézve e tevékenységek
során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak.
(3) A törvény rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők,
temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a
műemlékvédelemről szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
(4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek,
emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben – ha
jogszabály másként nem rendelkezik – e törvénybe foglaltakat kell
alkalmazni.
Értelmező rendelkezések
3. § E törvény alkalmazásában
a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre
szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges
terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi
rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak
elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak;
b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, illetőleg a
temetőnek az a része, amelyben az önkormányzat a köztemető
fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti;
c) temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban,
altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban
vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére,
urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál;
64
d) temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen
létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt,
valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített
urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés
módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése
alapján különböznek egymástól;
e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a műemléki védelem alatt álló,
vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető,
hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely,
kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége;
f) hősi temető, hősi temetési hely: háborúban vagy békeidőben
alkotmányos kötelezettség teljesítése közben elesettek eltemetésére,
hamvaik elhelyezésére szolgáló temető (temetőrész), temetési hely,
ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;
g) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és
megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékhely, épületen
elhelyezett emléktábla;
h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá
üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az
elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek
összessége.
II. fejezet
A TEMETŐ
Általános szabályok
4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat,
az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó
szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet.
(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető,
gazdálkodó szervezet vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban
tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább
51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az
önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51%
alá.
5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki
kezelői joggal rendelkezik.
(2) Az állami tulajdonban lévő temető kezelőjét az e törvényben és a
végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és
kötelezettségek a tulajdonossal megegyezően illetik meg, illetve
terhelik.
(3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a
fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési
önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is
gondoskodhatnak.
6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és
infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint
sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása.
(2) A temető tulajdonosának feladata a temető kegyeleti méltóságának
őrzése.
(3) A temető tulajdonosa – ha nemzetközi szerződés másként nem
rendelkezik – köteles a temető fenntartásáról, továbbá
üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve –
szerződés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.
(4) A temető tulajdonosa a temető használatának rendjéről
temetőszabályzatot készít.
7. § (1) A temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő
feladatok ellátását a temető fekvése szerint illetékes jegyző,
fővárosban a főjegyző ellenőrzi.
(2) A jegyző az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében
a) felhív a jogszabályokban és a temető-szabályzatban foglalt
rendelkezések betartására,
b) szabálysértési eljárást folytathat le.
(3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő
feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés
útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon
túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan
teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés
felmondását.
(4) A jegyző az ellenőrzés során a köztemetőbe vezetett
nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetőben
szolgáltatást végzők jogosultságát.
Temető létesítése, lezárása,
megszüntetése, újra-használatbavétele
8. § (1) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban
és szabályozási tervben kell meghatározni.
(2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb
infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez,
bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez
engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a műemléki, a
környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és
energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti
területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság
közreműködése is szükséges.
(3) A köztemető létesítéséről, bővítéséről, lezárásáról és
megszüntetéséről a települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi
önkormányzat) gondoskodik.
9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos
a) utat,
b) ravatalozót,
c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt,
d) boncolóhelyiség-csoportot,
e) a temető bekerítését vagy lősövénnyel való lehatárolását,
f) vízvételi lehetőséget, illemhelyet,
g) a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének
megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását,
h) huladéktárolót
a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani.
(2) Lezárt temetőben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában
meghatározott temetői létesítményeket kell biztosítani.
10. § (1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely
betelt, azt a temető fenntartója jogosult lezárni, és ott a további
temetkezést megtiltani.
(2) A temető és a temetési hely – kormányrendeletben foglaltak
szerint – megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési
hely használati ideje lejárt.
(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárásától, illetőleg az
utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési
helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az
eredeti használati időt nem hosszabbítja meg.
11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetők meg és nem
helyezhetők át a benne található temetési helyek.
(2) Hősi temető, hősi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi
miniszter jóváhagyása is szükséges.
(3) Ha a nemzeti sírkert megszűnik, a temetési helyek áthelyezéséről
kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe
tartozik.
12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy
kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A temető fenntartása
13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű
használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és
infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek
karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.
(2) A temető területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe
újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthető.
14. § A hősi temetőt, hősi temetési helyet nemzetközi egyezményben
foglaltak szerint kell fenntartani és megőrizni.
15. § (1) Nemzeti sírkerthez – ezen belül a nemzeti panteonba –
tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket,
temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési
helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg.
(2) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevéhez és funkciójához méltó
testület.
(3) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertek megteremtésére irányuló kezdeményezések
véleményezése;
b) a rendelkezési jog gyakorlása a temetési és kegyeleti emlékhelyek
tekintetében;
c) a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakítása;
d) a „Nemzeti gyásznap” meghatározása, a gyász nemzeti méretű
kifejezése, megformálása.
(4) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladatait Titkárságán (a
továbbiakban: Titkárság) keresztül látja el.
(5) A Titkárság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba
vétele és nyilvántartása;
b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok
meghatározása.
A temető üzemeltetése
16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, a
szabályzatban és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben
meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető
a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben
végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői
rendjét;
b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit;
c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit,
a nyitvatartási időt;
d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek
technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető egyéb
közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti
azokat;
e) gondoskodik a temetőbe kiszállított elhunytak átvételéről, és
biztosítja a temető nyitását, zárását;
f) megőrzi a nyilvántartó könyveket;
g) tájékoztatja a temetőlátogatókat;
h) kijelöli a temetési helyeket;
i) elvégzi a temető és létesítményeinek tisztántartását, az utak
karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást;
j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot;
k) gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról;
l) összehangolja a temetéseket;
m) gondoskodik az ügyfélfogadásról.
17. § (1) A temető üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja
el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai
követelményeknek megfelel.
(2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos
megkülönböztetést nem alkalmazhat.
18. § (1) A temetőben a kegyeleti jogok gyakorlása céljából az
üzemeltető
a) nyilvántartó könyvet,
b) sírbolt könyvet vezet.
(2) Nyilvántartó könyv a következő adatokat tartalmazza: folyószám,
a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az
elhalt neve, leánykori neve, születési ideje, anyja neve, legutolsó
lakóhelyének címe, foglalkozása, az elhalálozás időpontja, a
sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely száma, valamint az
eltemettető neve, lakcíme és a síremlékre vonatkozó bejegyzések.
(3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal
kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe
be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a
sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.
(4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell
vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát.
(5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettető és a
temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be.
(6) Az üzemeltető a nyilvántartó könyv, illetve a sírbolt könyv
adatai alapján a temető nyitvatartási ideje alatt felvilágosítást
köteles adni az elhunyt személy temetési helye után érdeklődőnek.
A temetés
19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy
elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás
szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére néze az elhunyt életében tett
rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető
személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés
módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik,
vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy
gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az
eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak
elhamvasztás nélkül történhet.
20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek
gondoskodni:
a) aki a temetést szerződésben vállalta;
b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
c) végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt
élő házastársa;
d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a
törvényes örökös rendje szerint.
(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen
tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az
elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat
(fővárosban a kerületi önkormányzat) – jogszabályban meghatározott
határidőn belül – gondoskodik.
21. § (1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen
létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés
esetén a hamvak urnában helyezhetők el, illetőleg – a
kormányrendeletben előírt feltételek szerint – szétszórhatók.
(2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek
– kérésére – ki kell adni.
(3) Nem magyar állampolgárságú személyt – kormányrendeletben foglalt
feltételek szerint – lehet eltemetni.
22. § (1) A temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó
temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki megváltotta.
(2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető
személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és
mindezek gondozására terjed ki.
(3) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető,
halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron
következő közeli hozzátartozója.
(4) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály
határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet
kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél.
23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban:
ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi, kerületi) intézetének
engedélyével lehet.
24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat
és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad
eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a
temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt
elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben
fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati
bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa
gondoskodik.
(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult
(rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez illetve
elhamvasztásához a halottvizsgálati bzonyítvány mellett az eljáró
hatóság engedélye is szükséges.
(3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe
temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a
kegyeleti igényeknek megfelelő koporsó, illetőleg kellék
használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet.
III.
fejezet
TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK
25. § (1) Teljes körű temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a
halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a
temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a
búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az urnaelhelyezés, az
urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az exhumálás és az
újratemetés.
(2) Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők.
(3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében
nem minősül temetkezési szolgáltatásnak.
26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben
meghatározott műszaki, közegészségügyi és alapvető kegyeleti,
illetve személyi feltételek szerint gyakorolható.
(2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési
szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett,
folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének
gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek
érvényesülését köteles biztosítani.
27. § (1) A temetkezési szolgáltatás engedélyezett telephelyen
végezhető.
(2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe
tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet
temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és
működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem
befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési
szolgáltató által.
(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla
elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán,
kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és
telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra
utaló kétszavas megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) – a
szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése
nélkül – ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában,
tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.
(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató
neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel.
(5) A temető területén – az erre a célra kijelölt hely kivételével –
tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla
elhelyezése.
28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles
az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését –
az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének
megfelelően –tiszteletben tartani.
A temetkezési szolgáltató
29. § (1) Egészségügyi intézményben az orvos, az egészségügyi
feladatot ellátó vezetői megbízású alkalmazott, továbbá az
egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési
szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság
tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közeli hozzátartozója [Ptk. 685.
§
b) pontja] nem lehet ugyanabban a megyében temetkezési szolgáltatást
végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság vezető
tisztségviselője vagy alkalmazottja.
30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet
akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye
(telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi)
önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult.
(2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki
a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá
megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és
b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység
méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá
c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben
összeférhetetlenség nem áll fenn.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket
a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek),
b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia.
31. § A temetkezési szolgáltatás ellátásához megjelölt telephely
létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi
(kerületi) intézetének szakhatósági közreműködésével engedélyezi.
32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a
kormányrendeletben előírt képesítési feltételeknek. E feltételek
alól felmentés nem adható.
33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az
alapító (vállalkozó)
a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget
tett,
b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott
mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet
kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési
igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a
szolgáltatással okozott.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték
a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten
kezelt pénzbeli betét;
b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy
felelősségbiztosítás.
34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását
visszavonja, ha megállapítja hogy kiadásának feltételei már nem
állnak fenn.
Halottszállítás
35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a
járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket
kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott
koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.
(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön
jogszabály rendelkezik.
36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához – ha
nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a rendeltetési hely
szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint
illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.
(2) Holttest külföldről Magyarországra való szállításához be kell
szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az
indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét,
továbbá a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát.
(3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály
tartalmazza.
Halotthamvasztás
37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani,
felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési
engedély alapján lehet.
(2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a
környezetvédelmi, műemlékvédelmi, a közlekedési, a vízügyi,
tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre.
38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest
hamvasztható, a hamvasztást az ország területén működő bármely
hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító
halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a
nyilvántartáshoz csatolva kell megőrizni.
(2) Magyarországon elhunyt külföldi személy, vagy más országban
elhunyt és Magyarországra szállított külföldi személy
elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország
külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint
illetékes hatóság engedélye szükséges, ha nemzetközi szerződés
másként nem rendelkezik.
(3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos
sírhelyek, sírboltok nem létesíthetők, kivéve, ha az üzem temető
területén létesült.
(4) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el.
IV. fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK
A kegyeleti közszolgáltatási szerződés
39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat
azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási
szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek
megfelel.
(2) A szerződésnek tartalmaznia kell
a) a tevékenység gyakorlásának helyét;
b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;
c) a teljesítés módját és idejét;
d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit;
e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15
évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;
f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;
g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;
h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait;
i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi
előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;
j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának,
felújításának és pótlásának szabályait;
k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket;
l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető
ellenőrzési jogosítványokat;
m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a gazdálkodó
szervezet a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési
szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági
tevékenységtől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg
elkülöníti;
n) a birtokbaadás feltételeit;
o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a
Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó
szervezet a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét
megszegi.
40. § (1) A temetési helyek, illetőleg az újraváltás díját, továbbá
a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők temetőfenntartási
hozzájárulási díját a tulajdonos állapítja meg.
(2) Köztemetőben a kegyeleti közszolgáltatás igénybevételéért
fizetendő díjak fajtáit és mértékét az önkormányzat rendeletben
állapítja meg.
(3) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a
közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg
illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.
Felhatalmazások
41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa
meg
a) a temetkezési szolgáltatást ellátók szakmai képesítési
követelményeit, a tevékenység gyakorlásának műszaki, kegyeleti,
közegészségügyi szabályait;1
b) a tevékenység ellátására való jogosultság és kötelezettség
eseteit, a közköltségen történő temetés, a belföldi és külföldi
halottszállítás, a nem magyar állampolgár belföldi eltemetésének és
hamvasztásának szabályait;1
c) a temetőfenntartás és üzemeltetés, a hamvasztóüzemi építmény
működési, közegészségügyi szabályait;1
d) a temetők létesítésével, bővítésével, lezárásával,
megszüntetésével és ismételt használatbavételével, valamint az
eltemetéssel, a hamvasztással, az urnaelhelyezéssel, a hamvak
szórásával, a sírnyitással, a rátemetéssel, az exhumálással
kapcsolatos részletes rendelkezéseket;1
e) a temető, a temetkezési emlékhely, továbbá a temetési hely
építményei létesítésének építési szabályait;1
f) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira
és működésére, továbbá annak Titkárságára vonatkozó szabályokat;2
g) a temetőszabályzat kötelező tartalmi elemeit.1
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, az egészségügyi és az
igazságügy-miniszter, hogy a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos
teendőket együttes rendeletben szabályozzák.3
(3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény
hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg
különösen
a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi,
tárgyi és infrastrukturális feltételeket;
b) a temető használatának és igénybevételének szabályait;
c) a temetési hely gazdálkodási szabályait;
d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti
tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait;
e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési
hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját,
illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő
igénybevételének díját;
f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb
vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét;
g) a szabálysértés eseteit.
1 Lásd 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
2 Lásd 146/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
3 Lásd 34/1999. (IX. 24.) VM-EüM-IM együttes rendelet.
42. § Ahol az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó
kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében
gondoskodik, a temető használatának szabályait önkormányzati
rendeletben kell megállapítani.
Átmeneti és záró rendelkezések
43. § (1) E törvény a 24. § (3) bekezdésének kivételével a
kihirdetést követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A 24. §
(3) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A meglévő temető tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetői
létesítményeket és közműveket e törvény hatálybalépését követő öt
éven belül kell megépítenie. Emiatt azonban temetési helyek nem
számolhatók fel a használati időn belül, kivéve a temető
tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös megegyezését.
Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő két éven belül
kell az építést elvégezni.
(3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén
működő temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését
követő hatodik hónap első napjáig meg kell szüntetni. A
megszüntetésig a telephelyet csak a 27. §-ban foglalt módon lehet
megjelölni.
(4) Ha e törvény szerint a kegyeleti közszolgáltatási szerződés
megkötésének feltételei fennállnak, a szerződést a törvény
hatálybalépését követő 90 napon belül meg kell kötni.
(5) A törvény hatálybalépésekor már működő temetkezési
szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, szakmai alkalmasságát és
pénzügyi teljesítőképességét a kormányrendeletben meghatározott
határidőn belül és az ott meghatározott módon kell igazolnia.
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz
145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet
a temetőkről és a temetkezésről
szóló 1999. évi
XLIII. törvény végrehajtásáról
A kormány a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII.
törvény (továbbiakban: Tv.) 41. § (1) bekezdésének a)-e) és g)
pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
A temető, temetkezési emlékhely
1. § (1) Koporsós földbetemetés céljára temetőt vagy temetkezési
emlékhelyet (a továbbiakban együtt: temető) létesíteni vagy
bővíteni, illetőleg ezekben sírmélyítést végezni csak olyan
területen lehet, ahol a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint
alatt 2,50 m-nél nem emelkedik magasabbra.
(2) Új temetőt, temetési helyet létesíteni vagy meglévőt bővíteni a
helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben – a (3)
bekezdésben meghatározott szempontok figyelembevételével – kijelölt
helyen, illetőleg az építésügyi hatóság által meghatározott
védőtávolságokra figyelemmel lehet.
(3) A helykijelölés, illetőleg a védőtávolság meghatározása során
figyelemmel kell lenni a temetővel, temetési hellyel szomszédos
beépített vagy beépítésre szánt terület használóinak méltányolható
érdekeire is.
2. § (1) A temetőt az épített és a természeti környezet harmóniájára
figyelemmel kell kialakítani, és meg kell őrizni kert jellegét.
(2) A köztemető létesítésénél, bővítésénél, sírhelytábla (parcella)
újra betemetésénél a temetési helyek a temető (temetőrész)
területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el.
(3) A temetőbejáratot, a fogadóteret, a ravatalozóhoz vezető utat, a
ravatalozó környezetét parkszerűen kell kialakítani és gondozni.
(4) A temető területének fásítását úgy kell megoldani, hogy az
segítse a tájékozódást, és ne akadályozza a közlekedést.
A temető létesítményei
3. § (1) A temetőhöz vezető útnak és a sírhelytáblákat (parcellákat)
összefogó úthálózatnak gépjárművel is járhatónak kell lennie.
Gépjármű várakozó helyet külön jogszabály szerint kell biztosítani.
(2) Új temető létesítésénél vagy meglévő temető bővítésénél az
akadálymentes közlekedésről gondoskodni kell.
(3) A temető bekerítésének vagy élő sövénnyel való lehatárolásának
módját a helyi építési szabályzat határozza meg. Ha a temetőt tömör
vagy áttört kerítéssel határolják, mellette – a kerítés külső vagy
belső oldalán – cserje, illetőleg fa ültetvényt kell telepíteni. Ha
a kerítés urna elhelyezését is szolgálja, a cserje vagy fatelepítést
úgy kell elvégezni, hogy az urnahelyek megközelítését ne
akadályozza.
4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről,
elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti
települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a
temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak
szerint kell gondoskodni.
(2) A vízvételt (kút, közkifolyó) – a csurgalékvíz megfelelő
elvezetésével – legalább 150 m-enként biztosítani kell.
5. § (1) Temetőben – temetkezés emlékhely kivételével – ravatalozót
kell építeni.
(2) Ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az
elhunyt ravatalozásra való előkészítésére, a kegyelet lerovására, az
elhunyt elbúcsúztatására. Egy épületegységen belül az
üzemi-technikai és a búcsúztató helyiségeket úgy kell elválasztani
egymástól, hogy az ne zavarja a gyászszertartást.
(3) A temetőbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest
hűtéséről –halott hűtőberendezésben – a ravatalozásig folyamatosan
gondoskodni kell.
(4) 2000 fő alatti lakónépességű településen a holttest hűtése
(tárolása) a ravatalasztal hűtésével is megoldható.
(5) Ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külső
ravatalozásra is alkalmas és akadálymentesen megközelíthető legyen.
(6) A ravatalozó rendszeres takarításáról és szükség szerinti
fertőtlenítéséről a temető üzemeltetője gondoskodik.
6. § (1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a
búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat
ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos.
(2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető.
7. § (1) A városi önkormányzat által fenntartott köztemetőben
boncoló-helyiségcsoportot kell építeni, ha a településen vagy annak
20 km-es körzetében működő egészségügyi intézményben, illetőleg más
temetőben lévő ilyen létesítmény nem áll rendelkezésre.
(2) Boncolóhelyiség-csoportot a ravatalozó épületében,
elkülönítetten kell létesíteni.
(3) A boncolóhelyiség-csoportra az egészségügyi szolgáltatást nyújtó
intézményekre (patológiára) külön jogszabályban meghatározott
szakmai minimumfeltételeket megfelelően kell alkalmazni.
8. § (1) A lezárt temető bekerítéséről vagy élő sövénnyel való
lehatárolásáról a 3. § (3) bekezdés szerint kell gondoskodni.
(2) A lezárt temetőben az utaknak alkalmasnak kell lenniük a
sírhelytáblák (parcellák) megközelítésére, karbantartásukról a
szabályzatban kell rendelkezni.
(3) Az építmények, sírjelek, növényzet állagmegóvásáról úgy kell
gondoskodni, hogy az a temetőlátogatók biztonságát ne
veszélyeztesse.
9. § (1) A temető tulajdonosa a lezárt temető vagy temetőrész
átalakításával – a műemlékvédelemről szóló törvény rendelkezéseinek
figyelembevételével – a helyi építési szabályzat előírásainak
megfelelően, kegyeleti parkot hozhat létre.
(2) A kegyeleti park kert jellegű fenntartásáról a tulajdonos
gondoskodik.
Temetési hely
10. § (1) A temetőt – nagyságától függően – sírhelytáblákra
(parcellákra), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A
sorokban a temetési helyeket a temető üzemeltetője jelöli ki.
(2) A sírhelytáblákat, a sorokat és a temetési helyeket számozni
kell. A temetési helyek nyilvántartással való azonosíthatóságát
biztosítani kell. A sírhelytábla számozását a helyszínen is fel kell
tünteti.
(3) A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elő kell készíteni. A
sírhelytáblát a tereprendezés, ültetvényezés, fásítás, valamint a
sírhelytáblát határoló út megépítése előtt nem lehet használatba
venni.
(4) A szabályzatban a temető egyes területei – de legalább
sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti
kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók.
A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött
szerződésben kell rögzíteni.
(5) A temetőben alkalmazott temetési helyek szélességi, hosszúsági
méretét és az egymástól való távolságát a szabályzatban kell
előírni.
11. § (1) Koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egy sírhely,
kettős sírhely és sírbolt. Az egyes sírhely alapmérete egy koporsó,
a kettős sírhely alapmérete két egymás melletti koporsó befogadására
alkalmas sírgödör.
(2) A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja. Az eltemettető
ettől eltérően rendelkezhet, hogy az anya halála és az újszülött
perinatális halála miatt az eltemetés egy időben történik. (Megállapította: 7/2000. (I. 27.) Korm
rendelet 1. §.)
(3) A sírgödör mélysége 200 cm. Koporsós rátemetés esetén úgy kell
mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 160 cm
mélységbe kerüljön. A sírgödröt az üzemeltető hozzájárulásával
természetesen – a talajban lebomló – anyaggal burkolni lehet.
(4) Oldalirányú üreggel ellátott egyes vagy kettős sírhelyet nem
szabad létesíteni.
(5) A sírbolt (kripta) legalább kettő koporsó elhelyezését biztosító
al-és felépítményből álló temetési hely. A sírbolt méretét a
befogadó koporsók száma határozza meg. Sírbolt a temető
tulajdonosának hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott
esetekben és módon, építési engedéllyel építhető. A sírbolt temetőn
belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. A
tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a
sírbolt helyét megváltotta.
(6) A sírboltok, a gyermek-, a kettős és az urnasírhelyek részére az
egységes gondozás céljából külön táblát vagy sorokat lehet
kijelölni.
12. § (1) Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak
temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely,
urnasírbolt. Az urna koporsós temetési helyre rátemethető.
(2) Az urnafülke (kolumbárium) és az urnasírbolt építésügyi hatósági
engedéllyel építhető.
(3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret 30x30 cm
lehet. Urnafülke-építmények kialakításánál a temető tulajdonosa
előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását. Az
urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése
biztosítható legyen.
(4) A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely és
urnasírbolt alakítható ki, amelyek a rendelkezési jogosultság
időtartamában (használati idő) különböznek egymástól.
(5) A temető tulajdonosa – az eltemettető igénye esetén – a hamvak
szétszórásához és bemosásához külön temetőrészt jelöl ki, amelyet
parkszerűen kell kialakítani.
(6) A temető tulajdonosa (üzemeltető) a mesterséges vagy spontán
abortusz folytán távozó magzat, csonkolt testrész, emberi szerv,
szervmaradvány eltemetésére külön sírhelytáblát jelöl ki.
13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetőleg
létesíthető.
(2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési
helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat,
ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja.
(3) A síremlék és tartozékai, valamint az emlékoszlop tervét
(vázrajzát) a temető üzemeltetőjének az elhelyezés előtt be kell
mutatni.
14. § (1) A temetési helyen túlterjeszkedő, közízlést sértő, vagy
oda nem illő felirattal ellátott sírjelet elhelyezni nem szabad. E
szabályt a meglévő sírjelek felújításánál is alkalmazni kell.
(2) A halva született magzat sírhelyét jelzőfával kell megjelölni,
amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell
feltüntetni.
(3) Ha a halva született magzat eltemetéséről – kérésre – közeli
hozzátartozója gondoskodott, a sírhelyen kereszt vagy fejfa is
elhelyezhető, és azon utónevet is fel lehet tüntetni.
15. § (1) A sírjel vagy a sírbolt helyreállítására, felújítására a
temető tulajdonosa (üzemeltetője) a temetési hely felett rendelkezni
jogosultat felhívhatja, illetőleg az állékonyságot, az életet és a
biztonságos használatot veszélyeztető állapot (továbbiakban
közvetlen veszély) fennállása esetén köteles felhívni. A felhívást –
a temetési hely megjelölésével – a temető kapuján (hirdetőtábláján)
és a parcella sarkán 90 napra ki kell függeszteni.
(2) A közvetlen veszély fennállása esetén az építésiengedély-köteles
sírjel helyreállítását a temető tulajdonosának kérelmére az
építésügyi hatóság elrendeli, ill. a kötelezés nem teljesítése
esetén a veszélyhelyzetet hatósági úton – a temető tulajdonosának
közreműködésével –megszünteti.
(3) A sírjel vagy sírbolt helyreállításáig a temetési helyre további
temetkezés nem történhet.
16. § Nemzeti sírkertben sírjelet állítani, sírboltot építeni, azon
változtatni, illetőleg áthelyezni vagy lebontani külön jogszabály
rendelkezései szerint, ill. a Nemzeti Kegyeleti Bizottság
hozzájárulásával szabad. A kérelmet a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz
a temető tulajdonosa (üzemeltető) útján kell benyújtani.
17. § (1) A temető fenntartójának (kezelőjének) a temetőről térképet
(vázrajzot) kell készítenie, amelyen fel kell tüntetnie, hogy mely
sírhelytáblák, sorok milyen temetési helyek céljára vannak
fenntartva.
(2) A temető részletes térképét annak bejáratánál ki kell
függeszteni és a változásokkal legalább évenként ki kell egészíteni.
(3) A temető bejáratánál a közönség részére tájékoztatót kell
kifüggeszteni a nyitva tartás idejéről, a temető rendjéről.
Temetési hely feletti rendelkezési
jog időtartama
18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama
(használati idő) – ha önkormányzati rendelet másként nem rendelkezik
–
a) egyes sírhely esetén 25 év, illetőleg az utolsó koporsós
rátemetés napjától számított 25 év,
b) kettős sírhely esetén az utolsó koporsós betemetés napjától
számított 25 év,
c) sírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével) kötött
megállapodástól függően 60 vagy 100 év,
d) az urnafülke és az urnasírhely esetén 10 év,
e) urnasírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével)
kötött megállapodástól függően 20-60 év.
(2) A temetési hely feletti rendelkezési jog a (3) bekezdésben
foglalt kivétellel meghosszabbítható (újraváltható). A
meghosszabbítás legrövidebb időtartamára az (1) bekezdésben
foglaltak az irányadók.
(3) A meghosszabbítás nem tagadható meg, kivéve akkor, ha a temető
tulajdonosa bizonyítja, hogy a területet átalakítja, vagy más célra
kívánja felhasználni. Erről a temetési hely felett rendelkezni
jogosult nyilatkozatot kérhet.
(4) Temetkezési emlékhelyen a temetési helyek használati ideje – a
temetési hely felett rendelkezővel kötött szerződés alapján – az (1)
bekezdésben meghatározott időtartamnál hosszabb is lehet.
(5) Megszűnik a rendelkezési jog gyakorlása, ha a használati idő
meghosszabbítás hiányában lejár, illetve, ha a temetési hely
megszűnik.
(6) A temetési helyre vonatkozó rendelkezési jog a temetési helyből
kikerült holttest új temetési helyre történő áthelyezésével, illetve
elhamvasztásával is megszűnik, kivéve, ha az urnát ugyanarra a
temetési helyre rátemetéssel visszahelyezik.
(7) Ha a rendelkezési jog azért szűnik meg, mert a jogosult a
holttestet más temetési helyen kívánja eltemetni, a jogosult részére
a megváltási díj időarányos részét vissza kell téríteni.
A lezárás és a megszüntetés
19. § (1) A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési
hely lezárását hirdetményben kell közölni. A hirdetményt a lezárás
időtartamáról a tájékoztató táblán, szükség szerint a temetőkapun,
ravatalozón és az érintett temetőrésznél is ki kell függeszteni.
(2) Lezárt sírhelytáblába koporsós temetés csak sírboltba vagy
kettős sírhelybe engedélyezhető.
(3) Ha a lezárástól számított 25 éves sírhelyhasználati, illetőleg
10 éves urnasírhely, urnafülke használati idő eltelt, a temető
tulajdonosa (üzemeltetője) az újbóli temetések lehetővé tétele
céljából a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési
helyet megszüntetheti. A megszüntetést megelőzően hirdetményben,
továbbá három alkalommal legalább egy országos és egy területi
napilapban – egyházi (felekezeti) temetőnél az egyház (felekezet)
lapjában is –, és a helyben szokásos módon közhírré kell tenni úgy,
hogy a hirdetmény kifüggesztése és az első közzététel a megszüntetés
előtt legalább hat hónappal, a továbbiakban pedig kéthavonként
történjék.
(4) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet
újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba
venni, a használatbavétel előtt a területet legalább 30 cm vastag
földréteggel kell feltölteni.
20. § (1) Temetőt vagy temetőrészt a terület más célú felhasználása
esetén a temetési helyek kiürítésével lehet megszüntetni.
(2) A lejárt használati idejű temetési helyek kiürítéséről a temető
tulajdonosa (üzemeltetője) gondoskodik.
(3) Azoknak a temetési helyeknek az áthelyezéséről, amelynek a
használati ideje még nem járt le, a temetési hely felett rendelkezni
jogosulttal kötött megállapodás alapján, a temető tulajdonosa
(üzemeltető) gondoskodik. Az áthelyezett temetési hely használati
ideje az eredetileg megváltott temetési hely használati idejéhez
képest nem változik.
(4) Ha a lejárt használati idejű temetési helyen lévő
holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol el kívánja
temetni, erről a kiürítésre megjelölt időpontig kell gondoskodnia.
Ennek hiányában a holttestmaradványokat (az urnákat) a kiürítésre
megjelölt időpontot követő 6 hónap elteltével – az Állami
Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temető fekvése
szerint illetékes városi, fővárosi kerületi intézete (továbbiakban:
intézet) jelenlétében – közös sírhelyben kell elhelyezni, illetve a
hamvak az arra kijelölt helyen szétszórhatók.
21. § (1) A sírjellel az rendelkezik, aki a temetési hellyel
rendelkezik.
(2) Ha a rendelkezésre jogosult, illetőleg annak örököse a
kiürítésre megjelölt időpontig a sírjel elszállításáról nem
intézkedik, a megjelölt időpontot követő hat hónap elteltével a
sírjelet a temető tulajdonosa értékesítheti.
(3) Sírbolt és át nem helyezhető síremlék esetében a tulajdonos a
létesítőt köteles kártalanítani. A kártalanítás módjára és
mértékére, valamint érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvnek a
kártérítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.
22. § Az elhalttal eltemetett és a sír felnyitásakor előkerült –
értékeket képező – dolgokra hagyatéki eljárás lefolytatása céljából
a temető üzemeltetője értesíti a külön jogszabályban meghatározott
hatóságot.
Temetői munkák
23. § (1) A temetőben végzendő minden munkát – kivéve a
hozzátartozók részéről történő sírgondozást, a temetési hely
növénnyel való beültetését és díszítését – a temető üzemeltetőjének
be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat irányadó.
(2) Az üzletszerű tevékenység során a vállalkozó köteles betartani a
szabályzatban meghatározott feltételeket.
(3) Munka úgy végezhető, hogy az ne sértse a hozzátartozók és a
látogatók kegyeleti érzéseit, ne akadályozza az elhunyt
elbúcsúztatását. A munkavégzés során a szomszédos temetési hely nem
sérülhet, gondoskodni kell arról, hogy eredeti állapota ne
változzon. a munka ideje alatt a temetési helyek látogatását nem
lehet akadályozni.
(4) Búcsúztatás alatt a munkavégzéssel keletkezett hang- vagy egyéb
hatás nem zavarhatja a szertartást.
A temetés feltételei
24. § (1) A halottat koporsós temetés esetén – ha jogszabály másként
nem rendelkezk – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától
számított 72 órán túl, de 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha
a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálatra vonatkozó
rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott,
b) a holttestnek az eltemetésig történő hűtése biztosított, ebben az
esetben a temetést 8 napon belül kell elvégezni.
(2) A halottat – hamvasztásos temetés esetén – a halottvizsgálati
bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell
hamvasztani. A holttestet a hamvasztásig hűteni kell.
25. § (1) A temetőbe szállított halottat az azonosság megállapítása
és az okmányoknak az üzemeltető részére történő átadása után – a
szállításnál használt külső koporsóval együtt – azonnal el lehet
temetni, vagy gondoskodni kell a hűtőben, ravatalozóban való
elhelyezéséről.
(2) Ha a temető üzemeltetője az azonosság vagy az okmányok
tekintetében hiányosságot észlel, az átvételt felfüggeszti, és a
halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, valamint az
illetékes intézetet értesíti.
26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem
rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés),
hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve
elhelyezése, szétszórása útján lehet.
(2) A koporsót temetés előtt véglegesen le kell zárni.
27. § Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történő
eltemetés, külföldre szállítás előtt az eltemettető kérésére és
költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás
egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhető el.
28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetőnek jól
zárható, környezetbarát anyagból készült, résmentes koporsóról kell
gondoskodnia. Földbetemetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott
kivétellel
– fémből, üvegből, műanyagból készült termék nem használható.
(2) Földbetemetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem
használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön
jogszabályban szereplő összetevők bármelyikét tartalmazza –
veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt szállításához műanyag
(pvc, polyetilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot
használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A
halottal érintkező, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes
hulladékként kell kezelni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertőző
betegségben elhunytak, valamint a külföldről szállított holttestek
szállításánál felhasznált anyagokra.
29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses
tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban
elhunytak holttestét kellő szilárdságú, hézagmentesített kettős
koporsóban kell eltemetni.
30. § (1) Azt, aki a törvény alapján a temetésre kötelezett és a
kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint
illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja 15 napon
belüli teljesítésre. Ha a kötelezett a felszólításnak nem tesz
eleget, az elhunytat közköltségen kell eltemetni.
(2) A közköltségen történő temetés esetén a temetésre kötelezett
személyt a temetés helyéről és idejéről értesíteni kell.
(3) Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési
helyre kell temetni, ha az elhalálozás helye szerinti település
köztemetőjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezőnek
rendelkezési joga van.
31. § (1) Az elhunytat – ha az eltemettetőnek nincs a temetőben
meglévő temetési hely feletti rendelkezési joga – az elhalálozás
ideje szerint sorrendben következő temetési helyre kell temetni,
kivéve, ha a szabályzat máskét rendelkezik.
(2) Sírboltba történő temetés rendjét a sírboltkönyv határozza meg.
A hamvasztásos temetés
32. § (1) A hamvasztásos temetést lebonyolító szolgáltató a
ravatalozás után, de legkésőbb az elhaltnak a hamvasztóba történő
szállítása előtt köteles az eltemettető vagy meghatalmazottja
jelenlétében számba venni a halotton levő nemesfém ékszereket, és
azokat az eltemettető vagy meghatalmazottja számára elismervény
ellenében kiszolgáltatni.
(2) A hamvasztásos temetést felvevő szolgáltató köteles tájékoztatni
az eltemettetőt az elhunyt hamvasztását elvégző üzem címéről.
(3) Az elhunytat az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helye
szerinti legközelebbi hamvasztóban kell elhamvasztani, kivéve, ha
a) az eltemettető az ország más hamvasztóüzemét jelöli meg a
hamvasztásos temetés megrendelésekor;
b) az elhalálozás helye szerinti legközelebbi hamvasztóüzemben a
szállítás és a hamvasztás együttes díja magasabb a távolabbi üzembe
való szállítás és hamvasztás együttes díjánál.
(4) A hamvasztóüzemek hamvasztási díjairól és a szállítás díjáról az
eltemettetőt a kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatni kell. A
tételes számlában a hamvasztóüzem által számlázott díjat kell
érvényesíteni.
Urnaelhelyezés, -kiadás, hamvak
szórása
33. § (1) A hamvakat tartalmazó urnát urnafükébe elhelyezni,
urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt
szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe
kell elhelyezni. Rátemetésnél az urna a koporsós temetési hely
használati idejét nem hosszabbítja meg.
(2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy
urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe
(sírboltba) temethető urnák számát a temető tulajdonosa
(üzemeltetője) a szabályzatban határozza meg.
(3) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára
az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni, és ennek megtörténtét
a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. Az így kiadott urna bármely
olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy
eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan
jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények
biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett
urnára is alkalmazhatók.
(4) Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a
tulajdonostársak hozzájárulása szükséges.
(5) Az ingatlanon elhelyezett urnát az eltemettető (örököse)
kívánságára – a halottvizsgálati bizonyítvánnyal vagy a halotti
anyakönyvi kivonattal való igazolás mellett – az ingatlan helye
szerinti köztemető tulajdonosa (üzemeltetője) az irányadó használati
időig köteles visszafogadni és elhelyezni, illetve a hamvak bármely
más temetőben elhelyezhetők.
34. § (1) A hamvak az eltemettető rendelkezése alapján a temető arra
kijelölt helyén – a kegyeleti igények betartásával – szétszórhatók.
A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a
szétszóráskor a talajba bemosódjanak.
(2) Ha a szétszórás zárt rendszerbe (pl. medence) történik,
gondoskodni kell, hogy a hamvak abból ne kerülhessenek ki. Ha a
műtárgy betelt, azt a temető megszűnéséig fenn kell tartani, vagy
közös emlékhelyen kell megőrizni.
(3) Szétszórásos temetés esetén a hamvakat a szétszórás elvégzésére
alkalmas urnába kell helyezni.
(4) A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos (kezelő)
előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni.
(5) A hamvak légijárműről történő szétszórásához az illetékes
légiközlekedési hatóságnak a Légirendészeti Parancsnokság
hozzájárulásával kiadott engedélye szükséges, amelyben meg kell
határozni a hamvak szétszórásának módját is.
Sírnyitás
35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a
temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül
sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna
elhelyezése céljából történő megbontása.
(2) A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult
hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozóhatóság
részéről kezdeményezett sírnyitáshoz, de az eljárásról a temetési
hely felett rendelkezni jogosultat értesíteni kell.
(3) A 29. §-ban meghatározott betegségben elhunyt temetési helyének
megnyitására csak az elhalálozástól számított egy év elteltével
adható engedély.
36. § (1) A holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő
sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak
örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni:
a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát;
b) az öröklést igazoló okiratot.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány
hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott
hozzájárulást.
(3) A kiürítéssel összefüggésben szükséges áttemettetés vagy
hamvasztás céljából történtő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély
az eltemetésre kötelezettek sorrendjét figyelembe véve más
kötelezettnek is kiadható, ha az eltemettető (örököse) hitelt
érdemlően nyilatkozik, hogy nem kíván gondoskodni az áttemettetésről
vagy hamvasztásról.
(4) A hamvasztás célját szolgáló sírnyitási engedélyt meg kell adni,
ha a halál nem a külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon
következett be.
(5) Tudományos, illetőleg kutatási célból történő sírnyitás esetén a
sírnyitás célját is igazolni kell.
37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló egyes sírhelyre sírnyitási
engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével – további, legfeljebb
kettő elhalt vagy 25 évnél régebben elhunyt holttestmaradvány
rátemethető. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az
illetékes intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez
esetben a rátemethető elhaltak számát a temető fekvése szerint
illetékes intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – az exhumált
maradvány kivételével – biztosítai kell a temetési hely 25 éves
használatát.
(2) Az elhalálozástól számított öt éven belül sír (sírbolt)
felnyitására engedély hamvasztás, más temetőbe való áthelyezés és
rátemetés céljából, illetve a nyomozóhatóság rendelkezésére adható.
38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon
bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül
–a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az
elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is
szükséges.
(2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell
vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási
engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell
csatolni.
(3) A halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát az elhalálozás
helye szerint illetékes anyakönyvvezető adja ki.
39. § Urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt felnyitásához, továbbá
hagyományos sírhelyre rátemetett urna kivételéhez az intézet
engedélyére nincs szükség.
40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és
a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni.
A nyilvántartás
41. § (1) A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést,
urnakiadást, urnakiemelést, hamuszórást) időrend szerint kell
bejegyezni.
(2) A holttestmaradványok közös sírba helyezése esetén a temetőben
vezetett nyilvántartó könyv rovatába a közös sírba történő
helyezést, időpontjának és a közös sírnak a megjelölésével be kell
jegyezni.
A halottszállítás
42. § (1) Halottat, valamint halva született magzatot csak a halál
bekövetkezésének tényét és módját megállapító halottvizsgálat után
szabad kórbonctani vizsgálat, hatósági boncolás, temetés, illetve
elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről
elszállítani.
(2) Kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe
szállításáról a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával és az
eltemetésre engedélyezett idő meghatározásával együtt a
halottvizsgálatot végző orvos intézkedik.
(3) Rendkívüli módon bekövetkezett halál estén (rendkívüli halál) a
holttestnek az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helyéről
való elszállításáról külön jogszabály rendelkezik.
(4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő
felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a
boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni – külön
megjelölve az űrlapon –, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg.
(5) A kórházon kívül elhunyt személyről a rajta található nemesfém
ékszereket az elszállítás előtt – ha azt a hozzátartozó nem tette
meg – a szállító köteles levenni, és az eltemettetőnek, illetve a
közeli hozzátartozónak elismervény ellenében átadni.
43. § (1) Településen kívülre történő szállítás esetén az elhunytat
kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel
ellátott koporsóba kell helyezni. Szállítani erre a célra
kialakított, fedéllel ellátott szállítókoporsóban is lehet.
(2) Belső koporsó céljára talajban lebomló koporsóbetét is
használható, kivéve, ha a szállítás
a) külföldre történik;
b) légijárművön, vonaton, hajón történik;
c) fertőző betegségben elhaltra;
d) 10 évnél rövidebb idő előtt eltemetettek exhumált maradványaira
vonatkozik.
(3) Településen belül történő szállításhoz erre a célra
rendszeresített hordágy is használható, ha az elhunytat át nem
látszó szállítózsákba helyezik és a hordágyhoz rögzítik.
(4) Hamvasztás céljából történő szállításhoz – ha a szállítás az
elhalálozástól számított 60 órán belül megtörténik – fedéllel
ellátott hamvasztókoporsó is használható.
44. § (1) Az elhunytat a szállító telephelye szerint illetékes
intézetnek a szállítható halottak számát is megállapító szakhatósági
hozzájárulása alapján kiadott közlekedési hatósági engedély alapján,
erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti
halottszállító járművel szabad szállítani. A rakodótérben
szállítható halottak számát a forgalmi engedélyben rögzíteni kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet –
kivéve, ha erre a célra gyártották – belülről résmentes,
fertőtleníthető fémvagy műanyaglemezzel kell bélelni, jól zárható
ajtóval ellátni, és a koporsó (hordágy) rögzítésére alkalmassá kell
tenni.
(3) Helyi vagy temetőn belüli szállítás céljára lovasfogat is
használható.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet vagy
lovasfogatot csak a holttest és az eltemetés (elhamvasztás)
kellékének szállítására szabad használni.
(5) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltak egyebekben nem érintik a külön
jogszabályokban előírt, halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket.
45. § (1) A halottat szállító járművel közterületen (közúton)
várakozni csak a szállítási feladat ellátásához szükséges ideig
szabad. Közúti halottszállító járművet csak telephelyen lehet
tárolni.
(2) Temetkezési szolgáltató járművein csak a vállalkozó (cég) nevét
(logóját), telephelyének címét, telefonszámát és a temetkezés szót
szabad feltüntetni.
(3) Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal,
egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni.
A napló tartalmazza a fertőtlenítés időpontjára, helyére és a
fertőtlenítés módjára vonatkozó adatokat.
46. § (1) Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges, a
kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes intézethez
kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott
nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a
halál napját, azoknak a helységeknek a megnevezését, ahonnan és
ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának)
megjelölését és a szállítmány kísérőjének megnevezését.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítványt,
vagy a halotti anyakönyvi kivonatot.
(3) A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az
engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell
határozni. A halottszállítási engedély egyik példányát és a
halottvizsgálati bizonyítványt (halotti anyakönyvi kivonatot) a
halott kísérőjének kell átadni. A másik példányt a kérvényhez
csatolva az irattárba kell elhelyezni. Az engedélyben megállapított
halottszállítási feltételek teljesítését a halottszállítás
megkezdése előtt ellenőrizni kell.
(4) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az
engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. Az
engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó
rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a
kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési
helyen – a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján – az
intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt
bevonja és megőrzi.
Temetkezési szolgáltatás
47. § Temetkezési szolgáltatást az végezhet, aki megfelel a
temetkezési szolgáltatókra vonatkozó törvényi feltételeknek,
telephellyel, halottszállító járművel és a szolgáltatás ellátásához
személyzettel rendelkezik.
48. § (1) Az egészségügyi intézményben végzett halottkezelés
(öltöztetés, mosdatás, borotválás, hűtés) nem része a temetkezési
szolgáltatásnak.
(2) A halottkezeléssel kapcsolatos szolgáltatás feltételeit, a
megrendelt szolgáltatás teljesítésének módját és a díjfizetés
rendjét az egészségügyi intézmény állapítja meg és érvényesíti. A
díjakról előzetesen tájékoztatni kell a közeli hozzátartozót.
49. § (1) A telephelynek nem lakás céljára használt, az ügyfelek
fogadására alkalmas helyiséggel, továbbá raktárral és öltözővel kell
rendelkeznie.
(2) A telephelyengedélyt a szolgáltató minden egyes telephelyére meg
kell kérni.
(3) Temetésfelvétel (megrendelés) és kellékbemutató külön erre a
célra kialakított helyiségben, az elhunyt tiszteletét biztosító
körülmények között végezhető.
(4) Telephelyen – a temető területén lévő telephely kivételével –
halottat tárolni (ideiglenesen elhelyezni) az előírt védőtávolság
betartásával és a telephely szerint illetékes intézet erre vonatkozó
engedélyével lehet.
(5) Telephelyen halottszállító jármű mosására szolgáló berendezés
(gépkocsimosó) a környezetvédelmi hatóság engedélyével helyezhető
el.
50. § (1) A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a
sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek
kell végeznie. Az urnaravatalozást és urnaelhelyezést egy fő is
elvégezheti.
(2) A szolgáltatásban közreműködők a munka során kötelesek méltó
magatartást tanúsítani, a kegyeleti igényeknek megfelelő öltözetben
munkát végezni.
51. § A temetkezési szolgáltatónak temetkezési szolgáltató
szakképesítéssel kell rendelkeznie.
52. § (1) A temetkezési szolgáltató köteles a vagyoni biztosítékra
pénzintézettel vagy biztosítóintézettel szerződést kötni.
(2) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe,
amely szerint a pénzintézet vagy a biztosítóintézet a temetkezési
szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett, számlával igazolt díj
visszafizetésére teljesít kifizetést.
(3) A vagyoni biztosítékra kötött szerződést legalább kétévi
időtartamra kell megkötni, és a mindenkori lejáratot megelőző
legalább 30 nappal meghosszabbítani. A szolgáltató a szerződés
lejártakor más típusú vagyoni biztosítékra is áttérhet.
(4) A vagyoni biztosíték a fennálló kötelezettségek teljesítése után
és csak a temetkezési szolgáltatói tevékenység megszűnését követő 3
hónap elteltével szüntethető meg.
(5) A temetkezési szolgáltató a vagyoni biztosíték rendelkezésre
állását a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat
jegyzőjének a szerződés megkötésekor, illetőleg meghosszabbításakor
köteles igazolni.
53. § (1) A vagyoni biztosíték mértéke a temetkezési szolgáltatás
megkezdésekor 200 ezer Ft.
(2) Ha a temetkezési szolgáltatás megkezdésétől számított két év
eltelt, illetőleg a szerződés meghosszabbításakor, a vagyoni
biztosíték mértéke a tárgyévet megelőző évben a számviteli törvény
szerint elszámolt nettó árbevételhez igazodóan
a) egymillió Ft nettó árbevételig 200 ezer Ft;
b) egymillió Ft és ötmillió Ft árbevétel között 400 ezer Ft;
c) ötmillió Ft és tízmillió Ft árbevétel között 600 ezer Ft;
d) tízmillió Ft árbevétel fölött egymillió Ft.
(3) A tevékenységét tovább folytató temetkezési szolgáltató a
felhasznált vagyoni biztosítékot köteles haladéktalanul, de
legkésőbb 30 napon belül pótolni.
Temetőüzemeltetés
54. § Temetőüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el,
amelynek vezetője vagy alkalmazottja kertészeti, parkgondozó,
illetőleg kertépítő szakképesítéssel rendelkezik.
55. § (1) Ha a temető üzemeltetése kegyeleti közszolgáltatási
szerződés alapján történik, a temető üzemeltetője köteles
a) az üzemeltetés, illetőleg a temetési szolgáltatás költségeinek
megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli
szabályzatot alkalmazni;
b) a temetőfenntartási és hozzájárulás díját és a létesítmények,
vállalkozók részéről történő igénybevételi díját megfizetni, ha az
üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez;
c) az üzemeltetéssel összefüggő bevételeiről és kiadásairól az
önkormányzatot évente tájékoztatni.
(2) Az üzemeltető az önkormányzati rendeletben kihirdetett díjakon
felül díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhető díj a
temetőlátogatásért és a temetési hely gondozásához igénybe vett
vízért.
Hamvasztóüzemi működés
56. § (1) Hamvasztóüzembe elhunytat szállítani akkor lehet, ha az
átadás-átvétel feltételei biztosítottak.
(2) Az átvevő a halottvizsgálati bizonyítvány alapján köteles
azonosítani az elhunytat. Ellenőrizni kell az elhunyt kezére vagy
lábára felhelyezett azonosító cédula, valamint az okmányok
(halottvizsgálati bizonyítvány, értesítés halálesetről), és a
hamvasztást megrendelő bizonylat adatait. Az elhunytat kizárólag
fedővel ellátott hamvasztó koporsóban (vagy normál koporsóban)
legalább lepedővel fedett módon lehet szállítani, illetve átvenni.
(3) Az átvett halottat a hamvasztásig hűteni kell.
(4) Az átvételt követően a koporsóba éghetetlen anyagból készült
azonosító lapkát kell helyezni. Az elhunytat kizárólag ezzel együtt
lehet hamvasztani, és a hamvakkal együtt az urnába kell helyezni.
(5) Az azonosító lapra – a koporsóba helyezés előtt – be kell vésni
az elhunyt hamvasztóüzemben kapott nyilvántartási sorszámát, az üzem
székhelye szerinti település nevének legalább két kezdőbetűjét.
57. § (1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a keletkezett
hamu űrtartalmának megfelelő, de legalább 2,5 l űrtartalmú urnába
kell helyezni, és az urnát le kell zárni.
(2) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell
ütni, vagy az urnafedő belső oldalára címkét kell elhelyezni, amely
tartalmazza az üzem székhelye szerinti település nevét, az elhalt
nevét (leánykori nevét), a nyilvántartás sorszámát és az
elhamvasztás időpontját.
(3) A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az
elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak
át kell adni, vagy meg kell küldeni. Az urna az eltemettetőnek a
kegyeleti igények betartásával, a hamvasztóüzem területén erre a
célra kialakított helyiségben vagy telephelyen közvetlenül is
átadható.
(4) A hamvak – az eltemettető írásbeli kívánságára – több urnában
vagy a kegyeletet nem sértő szelencében is elhelyezhetők. A
bizonylatot az okmányokhoz csatolva a hamvasztóüzem őrzi meg.
58. § (1) A hamvasztóüzemben nyilvántartó könyvet kell vezetni,
amely tartalmazza a sorszámot, a hamvasztás napját, az elhalt nevét,
születési idejét, az elhalálozás helyét és idejét, az üzembe
beszállító szolgáltató nevét, címét, a szállító gépjármű forgalmi
rendszámát, az átvétel napját, idejét, az urnaátadás idejét, módját,
az átadás azonosító adatait (postai utalványszám) vagy az átvevő
nevét, címét és aláírását. A nyilvántartást az üzem fennállásáig meg
kell őrizni. Ha az üzem megszűnik, a nyilvántartás levéltárban való
elhelyezéséről a tulajdonos gondoskodik. Ha az üzem más tulajdonos
birtokába kerül, köteles a nyilvántartó könyvet tovább vezetni, és a
korábbi nyilvántartó könyveket megőrizni.
(2) A hamvasztóüzemben üzemi naplót kell vezetni. Ebben a
hamvasztókemence automata regisztrációjával azonosítható módon
rögzíteni kell az elhunyt hamvasztásának tényleges napját, idejét,
az üzem működésének – a tulajdonos által meghatározott – egyéb
eseményeit. Az automata regisztráció adatait 10 évig kell megőrizni.
(3) A nyilvántartó könyvben az eltemettető annak az elhunytnak a
nyilvántartási adatait tekintheti meg, akinek az eltemetéséről
gondoskodott.
(4) A hamvasztóüzem az eltemettető részére igazolást ad az elhunyt
hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről.
59. § A hamvasztóhelyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv
dolgozóin és a hatósági ellenőrzést végzőkön kívül más személy csak
a hamvasztót üzemeltető szerv vezetőjének engedélyével tartózkodhat.
Záró rendelkezések
60. § (1) Ez a rendelet – a 28. § (2) bekezdése kivételével – 1999.
október 1-jén lépett hatályba. A 28. / (2) bekezdése 2002. január
1-jén lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a
temetők fenntartásáról és a temetkezésrő szóló 1008/1970. (IV. 12.)
Korm. határozat, a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló
10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet, valamint a
módosításáról rendelkező 7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM rendelet, a
12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 31. §-ának a) pontja, a 8/1992. (V.
19.) BM rendelet 2. §-ának (2)-(4) bekezdése, továbbá a
végrehajtásáról intézkedő 7/1970. (Ép. Ért. 15.) ÉVM-EüM együttes
utasítás.
(3) A rendelet hatálybalépésekor már működő temetkezési
szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, pénzügyi
teljesítőképességét a rendelet hatálybalépésétől számított egy éven
belül kell igazolnia.
(4) Az üzemeltető a rendeletben meghatározott szakképesítést a
rendelet hatálybalépését követő egy éven belül köteles igazolni.
(5) A temetkezési szolgáltató az e rendeletben meghatározott
szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A rendelet
hatálybalépését követő öt évig – szakképesítés hiányában –
temetkezési szolgáltató csak az lehet, aki legalább ötéves, a
temetkezési szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot
igazol.
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék az Egyházi
Törvénykönyv (CIC) azon előírásait
tartalmazza, amelyek a szabályzat következő részéhez és
rendelkezéseihez kapcsolódnak.
A) A CIC. 1240-1243. kán.-jai a
szabályzat bevezető részéhez, 5. §-ának (1)-(4) bekezdéséhez:
V. FEJEZET
A TEMETŐK
1240. kán. – 1. §. Ahol
lehetséges, legyenek az egyháznak saját temetői vagy legalább a
világi temetőkben az elhunyt hívőknek szánt részek, mindezeket
szabályszerűen meg kell áldani.
2. §. Ha ez nem érhető el, áldják meg esetenként szabályosan az
egyes sírokat.
1241. kán. – 1. §. A
plébániáknak és a szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.
2. §. Más jogi személyeknek vagy családoknak is lehet külön
temetőjük vagy temetkezési helyük, melyet a helyi ordinárius
megítélése szerint áldjanak meg.
1242. kán. – Templomban ne
temessenek el holttestet, kivéve ha a római pápa, vagy saját
templomukban a bíborosok vagy a megyéspüspökök, illetve kiérdemesült
megyéspüspökök temetéséről van szó.
1243. kán. – A temetőkben
megtartandó rendről, főként pedig a szent jellegük védelmével és
előmozdításával kapcsolatos dolgokról a részletes jog mondjon ki
megfelelő szabályokat.
B) A CIC. 1290-1298. kán.-jai a
szabályzat (4) §-a (2) bekezdésének 26-27. pontjaihoz, 6. §-ának
(3) bekezdéséhez, 10. §-ához:
III. CÍM
A szerződések, különösen az
elidegenítés
1290. kán. – Amit a világi
jog az adott területen a szerződésekkel kapcsolatban akár
általánosságban, akár különösen elrendel, továbbá amit
teljesítésükkel kapcsolatban előír, azt az egyház kormányzói
hatalmának alárendelt dolgok vonatkozásában a kánoni jog alapján
ugyanazokkal a hatásokkal meg kell tartani, hacsak nem ellenkeznek
az isteni joggal, vagy a kánoni jog másként nem rendelkezik, továbbá
fenntartva az 1547. kán. előírását
1291. kán. – A jog szerint
illetékes hatóság engedélye szükséges azoknak a javaknak az érvényes
elidegenítéséhez, amelyek törvényes kijelölés alapján valamely
hivatalos jogi személy állandó vagyonát képezik, és értékük a jogban
meghatározott összeget meghaladja.
1292. kán. – 1. §. A 638.
kán. 3. §-ának fenntartásával, amikor az elidegeníteni kívánt javak
értéke a püspöki konferencia által a saját területe számára
meghatározandó legkisebb és legnagyobb összeg között van, az
illetékes hatóság az, amelyet a jogi személy saját szabályzata
meghatároz, ha a megyéspüspöknek alá nem rendelt jogi személyről van
szó, egyébként az illetékes hatóság maga a megyéspüspök, a gazdasági
tanács, a tanácsok testülete és az érdekeltek hozzájárulásával. A
megyéspüspöknek magának is szüksége van ezek hozzájárulására ahhoz,
hogy elidegeníthesse az egyházmegye javait.
2. §. Ha azonban olyan dolgokról van szó, melyek értéke meghaladja a
legnagyobb összeget, vagy fogadalomból az egyháznak ajándékozott,
illetve művészileg vagy történelmileg értékes dolgokról, akkor az
elidegenítés érvényességéhez a Szentszék engedélye is szükséges.
3. §. Ha az elidegeníteni kívánt dolog felosztható, az elidegenítési
engedély iránti kérelemben meg kell jelölni annak már korábban
elidegenített részeit, különben az engedély érvénytelen.
4. §. Azok, akiknek a javak elidegenítésében tanácsukkal vagy
beleegyezésükkel részt vesznek, csakis akkor adják tanácsukat vagy
beleegyezésüket, ha előzőleg pontosan értesültek mindannak a jogi
személynek a gazdasági helyzetéről, amelynek javait el akarják
idegeníteni, mind pedig a már megtörtént elidegenítésekről.
1293. kán. – 1. §. Azoknak
a javaknak az elidegenítéséhez, melyek értéke a meghatározott
legkisebb összeget meghaladja, szükséges továbbá:
1. valamilyen megfelelő ok, pl. sürgős szükség, nyilvánvaló
hasznosság, kegyesség, segítő szeretet vagy más súlyos lelkipásztori
indok;
2. az elidegenítendő dolog írásbeli felbecsülése szakértők részéről.
2. §. A törvényes hatóság által előírt egyéb óvintézkedéseket is meg
kell tartani, nehogy az egyházat károsodás érje.
1294. kán. – 1. §. A dolgot
általában nem szabad az értékbecslésben megjelölt árnál alacsonyabb
áron elidegeníteni.
2. §. Az elidegenítésből származó pénzt vagy biztonságosan be kell
fektetni az egyház javára, vagy az elidegenítés céljának megfelelően
ésszerűen fel kell használni.
1295. kán. – Az 1291-1294.
kán. szerinti követelményeket – melyekhez a jogi személyek
szabályzatát is hozzá kell igazítani – nemcsak az elidegenítésre
nézve kell megtartani, hanem minden olyan más ügyletre nézve is,
amely révén a jogi személy vagyonjogi helyzete rosszabbá válhat.
1296. kán. – Ha egyházi
javakat a kellő kánoni formaságok nélkül idegenítenek el, de az
elidegenítés a világi jog szerint érvényes, az illetékes hatóságnak
kell az összes körülmények érett megfontolása után eldöntenie, hogy
indítanak-e pert az egyház jogainak érvényesítésére, s ha igen,
személyi vagy dologi keresettel éljenek-e, és hogy ki indítsa a pert
és ki ellen.
1297. kán. – A püspöki
konferenciára tartozik, hogy a helyi körülmények figyelembevételével
szabályokat állapítson meg az egyházi javak bérbeadásával, különösen
pedig az illetékes egyházi hatóságtól beszerzendő engedéllyel
kapcsolatban.
1298. kán. – Hacsak a dolog
nem nagyon kis jelentőségű, az egyházi tulajdont nem szabad saját
vagyonkezelőjének vagy a vagyonkezelő negyedfokú vagy annál
közelebbi rokonának vagy sógorának eladni vagy bérbe adni, az
illetékes hatóság külön írásbeli engedélye nélkül.
C) A CIC. 1176-1185., valamint
1264. kán.-jai a szabályzat 22. §-ához:
III. CÍM
Az egyházi temetés
1176. kán. – 1. §. Az
elhunyt krisztushívőnek a jog szerint meg kell adni az egyházi
temetést.
2. §. Az egyházi temetést, mellyel az egyház az elhunytaknak lelki
segítséget eszközöl ki, testüket megtiszteli, és egyben az élőknek a
remény vigasztalását adja, a liturgikus törvények szerint kell
végezni.
3. §. Az egyház nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak
teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a
hamvasztást, kivéve, ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok
miatt választották.
I. FEJEZET
A TEMETÉSI SZERTARTÁS VÉGZÉSE
1177. kán. – 1. §. A
temetési szertartást minden elhunyt hívőért általában a saját
plébániatemplomában kell végezni.
2. §. Mégis szabad minden hívőnek vagy azoknak, akik az elhunyt
hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más templomot választani
a temetési szertartásra az illető templom igazgatójának
beleegyezésével, és értesítve az elhunyt saját plébánosát.
3. §. Ha a haláleset a saját plébánián kívül történt, és a
holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak
törvényesen valamely templomot a temetési szertartásra, a temetési
szertartást annak a plébániának a templomában végezzék, ahol a
haláleset történt, hacsak a részleges jog más templomot nem jelöl
ki.
1178. kán. – A megyéspüspök
temetési szertartását saját székesegyházában végezzék, hacsak ő maga
nem választott más templomot.
1179. kán. – A szerzetesek
vagy az apostoli élet társaságának tagjai temetési szertartását
általában saját templomukban vagy kápolnájukban az elöljáró végezze,
ha az intézmény vagy a társaság klerikusi, egyébként a lelkész
végezze.
1180. kán. – 1. §. Ha a
plébániának saját temetője van, az elhunyt hívőket ott kell
eltemetni, hacsak maga az elhunyt avagy azok, akik az elhunyt
temetéséről gondoskodni illetékesek, törvényesen más temetőt nem
választottak.
2. §. Mindenki megválaszthatja azt a temetőt, ahová temessék, hacsak
a jog ettől el nem tiltja.
1181. kán. – A temetés
alkalmából adott adományokat illetően meg kell tartani az 1264. kán.
előírásait, ügyelve azonban, nehogy a temetés tekintetében
személyválogatás forduljon elő, vagy a szegények ne kapják meg a
megfelelő temetést.
1182. kán. – A temetés
végeztével írják be a megfelelő bejegyzést a halottak anyakönyvébe a
részleges jog szerint.
II. FEJEZET
KIKNEK KELL MEGADNI
ÉS KIKTŐL KELL MEGTAGADNI
AZ EGYHÁZI TEMETÉST?
1183. kán. – 1. §. A
temetést illetően a katekumenek krisztushívőknek számítanak.
2. §. A helyi ordinárius megengedheti, hogy egyházi temetésben
részesítsék azokat a gyermekeket, akiknek megkeresztelése a szülők
szándékában állott, de meghaltak, mielőtt megkeresztelték volna
őket.
3. §. A nem katolikus egyházhoz vagy egyházi közösséghez tartozó
megkereszteltek egyházi temetésben részesíthetők a helyi ordinárius
józan megítélése szerint, kivéve, ha biztos, hogy ennek ellenkezőjét
akarták, és feltéve, hogy saját egyházi szolgálattevőjük nem érhető
el.
1184. kán. – 1. §. Hacsak
haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, nem
részesíthetők egyházi temetésben:
1. a köztudottan hitehagyók, eretnekek és szakadárok;
2. akik testük elhamvasztását a keresztény hittel ellenkező okból
választották;
3. más nyilvánvaló bűnösök, akiket nem lehet egyházi temetésben
részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna.
2. §. Ha valamilyen kétség támad, a helyi ordináriust kell
megkérdezni, és az ő megítélése szerint kell eljárni.
1185. kán. – Aki ki van
zárva az egyházi temetésből, attól meg kell tagadni minden temetési
misét is.
1264. kán. – Hacsak a jog másként nem rendelkezik, a
tartomány püspökeinek gyűlésére tartozik:
1. illetéket megállapítani a kegyosztó végrehajtó
hatalom intézkedéseiért vagy az Apostoli Szentszék leiratainak
végrehajtásáért, ez utóbbit magának az Apostoli Szentszéknek kell
jóváhagynia
2. meghatározni a szentségek és szentelmények
kiszolgáltatása alkalmából felajánlandó adományokat.
a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a
katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék a Codex Canonum
Ecclesiarum Orientalium (CCEO) azon előírásait tartalmazza, amelyek
a szabályzat 22. §-ához kapcsolódnak.
2. A temetők és az egyházi temetés
874. kán. – 1. §. A
Katolikus Egyház jogosult saját temetők birtoklására.
2. §. Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői vagy
legalább a krisztushívő elhunytak számára kijelölt területek a
világi temetőkben, mindkét fajtát meg kell áldani, ha pedig ez
elérhetetlen, a temetés alkalmával áldják meg a sírt.
3. §.Templomokban ne temessenek el halottakat, kivéve ha azokról van
szó, akik pátriarchák, püspökök vagy exarchák voltak.
4. §. A parochiáknak, monostoroknak és a többi szerzetes
intézményeknek lehet saját temetőjük.
875. kán. – Egyházi
temetésben, amellyel az Egyház lelki segítségért könyörög az
elhunytak számára, testüket tisztességben részesíti és egyúttal a
remény vigaszát nyújtja az élőknek, részesíteni kell minden elhunyt
krisztushívőt és hitjelöltet, ha a jog szerint nincsenek ettől
megfosztva.
876. kán. – 1. §. Megadható
az egyházi temetés nem katolikus keresztényeknek a helyi hierarchia
bölcs ítélete alapján, kivéve, ha ezzel ellentétes akaratuk
megállapítható és feltéve, hogy saját szolgájuk nem érhető el.
2. §. Azoknak a kis gyermekeknek, akiket szüleik meg akartak
kereszteltetni és másoknak, akik valamilyen módon az Egyházhoz
közelállóknak látszottak, de a keresztség felvétele előtt
elhaláloztak, szintén a helyi hierarchia bölcs ítélete alapján
megadható az egyházi temetés.
3. §. Akik saját holttestük elhamvasztását választották, hacsak meg
nem állapítható, hogy ezt a keresztény élettel ellentétes indokoktól
vezérelve tették, azoknak meg kell adni az egyházi temetést, azonban
ezt olyan módon kell végezni, hogy ne kendőzzék el, az Egyház a
testek eltemetését az elhamvasztás elé helyezi, és a botrányt
kerüljék el.
877. kán. – Meg kell
fosztani az egyházi temetéstől azokat a bűnösöket, hacsak haláluk
előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, akiknek ez nem adható
meg a krisztushívők nyilvános megbotránkozása nélkül.
878. kán. – 1. §. Az egyházi
temetések végzésénél kerülni kell minden személyválogatást.
2. §. Az 1013. számú fenntartása mellett szerfölött ajánlatos, hogy
a megyéspüspökök lehetőség szerint vezessék be azt a gyakorlatot,
amely szerint az egyházi temetések alkalmával csak azokat az
adományokat fogadják el, amelyeket a krisztushívők önként ajánlanak
fel.
879. kán. – A temetés
végeztével végezzék el annak bejegyzését a halottak anyakönyvében a
részleges jog szabálya szerint.
ISBN 963 361 252 7
Kiadja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága
Felelős kiadó: Dr. Veres András püspök
Készült a Szent István Társulat gondozásában
Felelős vezető: Farkas Olivér igazgató
Nyomdai munkálatok: Széchenyi Nyomda, Győr
|