|
Nyilatkozat a születések világméretű visszaeséséről az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának 50. évfordulója
alkalmából
A Család Pápai Tanácsa
1998. február 27.
Tartalom
1. Fokozott figyelem a demográfiai folyamatok iránt
2. Egy általánosan elterjedt téves nézet
3. A népesség elöregedése és a népességcsökkenés
4. Az okok sokrétűek
5. Komoly konfliktusok felé tartunk
6. Ünnepeljük az embert és jogait
Már nem hallgattathatunk tovább a Föld különböző országaiban
végbemenő demográfiai folyamatok súlyosságáról. Egyre nyilvánvalóbb
és egyre általánosabban elismert tény, hogy jelenleg a világ a
népességnövekedés jelentős lelassulásának szakaszában van, aminek a
kezdete 1968 körülre tehető. A termékenységi arány 51 országban már
a nemzedékek egyszerű reprodukciójához szükséges küszöb alá
süllyedt. Ezenfelül az érintett országok közül kb. tizenöt a
születési számoknál magasabb halálozási mutatókkal rendelkezik. E
tényeket sürgősen tudomására kell hozni mindenkinek. Haladéktalanul
valódi szolidaritásról tanúskodó intézkedéseket kell hozni, amelyek
határozottan a jövőre irányulnak, és tiszteletben tartják Az Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelynek 50 éves jubileumát idén
ünnepeljük.
1. Fokozott figyelem a
demográfiai folyamatok iránt
A Pápai Családtanács, illetékessége folytán, közvetlen közelről
követi a Föld különböző országaiban a népesedési helyzet alakulását.[1] Ennek érdekében már több
konferenciát hívott össze nemzetközi rangú szakértők részvételével.
Ezek lehetővé tették az egyik vagy másik kontinens helyzetének
részletes vizsgálatát. Így pl. a Mexikóvárosban rendezett
konferencián (1993. április 21-23.)[2]
Amerika helyzetét vizsgáltuk. Ázsia és Óceánia helyzetét Taipeiben
elemeztük (1995. szeptember 18-20.),[3]
az európai országok demográfiai helyzetének sajátosságait pedig
Rómában (1996. október 17-19.)[4].
Jelenleg a Pápai Tanácsnak az afrikai helyzetet tárgyaló ülését
készítjük elő.
Ugyanakkor a Pápai Családtanács érdeklődéssel és figyelemmel kíséri
azoknak a kutatási központoknak a munkáját, amelyek demográfiai
kérdésekkel foglalkoznak. E központok közül mindenekelőtt az ENSZ
gazdasági és társadalmi bizottságának népesedéssel foglalkozó
részlegét kell megemlíteni. 1997. november 4. és 6. között ez a
rangos intézmény tizennégy nemzetközi hírű szakértőt hívott össze,
hogy megvitassák a termékenység világszerte megfigyelhető
visszaesésének jelentőségét, okait és következményeit. E szakértők
csak azt tudták megerősíteni, amit a demográfiai adatok már több éve
jeleznek: hogy a termékenység visszaesése, ami az ipari országok
többségében – Észak- és Nyugat-Európában, Kanadában, az USA-ban,
Japánban, Ausztráliában, Új-Zélandon – már húsz éve megfigyelhető,
most már Dél- és Kelet-Európa, Ázsia és a Karib-térség egyre több
országában is fellépett. Az egyik szakértő megjegyezte: azoknak az
országoknak az esetében, amelyeket alacsony születési mutatók
jellemeznek, „ha egyszer megkezdődik a termékenységi átmenet, a
csökkenés a továbbiakban változatlanul folytatódik.”[5]
2. Egy általánosan
elterjedt téves nézet
A népesség fejlődéséről szóló legtöbb tanulmány már régóta terjeszti
azt az általánossá vált, ám téves nézetet, amely szerint a világ
állítólag a népességnövekedés „exponenciális”, sőt „vágtató”
spiráljának fogságába esett, ami „népességrobbanáshoz” fog vezetni.
A Pápai Családtanács, amely egyik kiadványában[6] kimutatta ennek az „általános nézetnek”
helytelen mivoltát, örömmel állapítja meg, hogy lassan már az ENSZ
egyes szervezeteiben is elismerik a népesség fejlődésével
kapcsolatos valós tényeket. Az e szervezetek által rendezett
konferenciák ugyanis kb. harminc éve megalapozatlan félelmeket
keltenek a demográfiai kérdések kapcsán, különösen a Dél
országaiban. E riasztóan nyugtalanító helyzetfelmérésből kiindulva
az ENSZ egyes intézményei – mind a múltban, mind a jelenben –
jelentős pénzeszközöket ruháztak be azzal a céllal, hogy számos
országot a népességkorlátozás politikájának bevezetésére
kényszerítsenek. Rá kell mutatnunk arra, hogy ezek a programok,
amelyeket mindig kívülről ellenőriznek, rendszerint
kényszerintézkedéseket foganatosítanak a születésszabályozás terén.
A fejlődéshez szükséges segítséget is rendszeresen a
népességnövekedést szabályozó program végrehajtásától teszik
függővé, beleértve a kényszerből és az érintettek tudta nélkül
végrehajtott sterilizálást is. Mindezeket a malthusianus
intézkedéseket az egyes nemzeti kormányzatok hajtják végre, a nem
kormányzati szervezetek (NGO) támogatásával. Ezek közül a
legismertebb bizonyára a Családtervezés Nemzetközi Szövetsége
(IPPF).
A szegény országokban az ártatlan és védtelen néprétegek az első
áldozatai ezeknek a programoknak. Szándékosan becsapják őket, amikor
azzal a hazug ürüggyel csikarják ki beleegyezésüket önmaguk
megcsonkításához, hogy – számukra – ez a fejlődés előfeltétele.
3. A népesség elöregedése
és a népességcsökkenés
Amint az a statisztikákból és a rendelkezésre álló adatok
értékeléséből kitűnik, ez a katasztrofális politika vészesen
ellenkezik a tényleges demográfiai fejlődési folyamatokkal. A világ
népességének növekedési mutatója harminc év óta egyenletesen és
jelentős ütemben csökken. Az elmúlt években a Föld 185 országa közül
51-ben – ami a világ népességének 44%-át jelenti – megdöbbentő
mértékben hanyatlott a termékenység, s a születések száma immár nem
elegendő ahhoz, hogy kompenzálja a halálozásokét. Másként kifejezve:
ezeknek az országoknak a termékenységi mutatója, azaz az egy nőre
számított gyermekek száma 2,1 alatt marad. Tudjuk, hogy a jó
egészségügyi körülményekkel rendelkező országokban ez az az érték,
amely minimálisan szükséges a generációk megújulásához.
Ugyanezt a helyzetet tapasztaljuk a Föld csaknem minden részén. Így
a következő országokban marad alatta a termékenységi mutató a
generációk reprodukciójához szükséges küszöbnek: Amerikában: az USA,
Kanada, Kuba és a Karib-szigetek jelentős része; Ázsiában: Grúzia,
Thaiföld, Kína, Japán és Dél-Korea; Óceániában: Ausztrália,
Európának pedig csaknem mind a negyven országa. Az elöregedési
folyamat, a születések számát meghaladó halálozás e kontinensen
idővel egyenesen az elnéptelenedéshez vezet. Tizenhárom országban,
így pl. Észtországban, Lettországban, Németországban,
Belorussziában, Bulgáriában, Magyarországon, Oroszországban,
Spanyolországban és Olaszországban már valósággá lett ez a negatív
mérleg.
A termékenységnek ez a visszaesése – túl a népesség
következményképpeni elöregedésén – sok vidéken egy másik, különösen
aggasztó kérdést is felvet: nevezetesen a népesség csökkenésének
problémáját, ennek minden negatív és kikerülhetetlen velejárójával
együtt. Nagy a valószínűsége, hogy növekedni fog azoknak az
országoknak a száma, amelyekben a termékenységi mutató alatta marad
a generációk reprodukciójához szükséges küszöbértéknek. Éppígy az is
biztos, hogy növekszik a születési arányt meghaladó halálozással
terhes országok száma is.
A médiák, a közvélemény és a döntéshozók még szinte alig vesznek
tudomást ezekről a tényekről, amelyek a figyelmes demográfusok előtt
már régen világosak. A nemzetközi konferenciákon gyakorlatilag szó
nélkül átsiklanak felettük, ahogy azt pl. az 1994-es kairói vagy az
1995-ös pekingi konferencián tapasztalhattuk.
Ennek a köztudatba még be nem került demográfiai helyzetnek az okai
kétségtelenül sokrétűek. J. Cl. Chesnais, az „Institut National
d’Etudes Démographiques” (Párizs) munkatársa részben már elemezte
őket a korábban említett szakértői konferencián.[7]
Ezek közül néhány mindenesetre nagyon könnyen felismerhető. Az
egyáltalán nem „házasságpárti” környezetben erősen lecsökkent a
házasságkötések száma. Ez azt jelenti, hogy a múlthoz képest
kevesebb ember köt házasságot. Jelentősen megnövekedett és még
tovább növekszik az átlagos anyasági életkor. A munka világának
törvényei semmi esetre sem segítik az asszonyok vágyának
teljesülését: a családi élet és a hivatásgyakorlás harmonikus
összeegyeztetését. A helyes családpolitika hiánya – éspedig éppen
azokban az országokban, amelyeket közvetlenül érint az érzékelhető
népességcsökkenés – azt eredményezi, hogy a családok nem
vállalhatnak annyi gyermeket, amennyit valójában szeretnének: az
európai nők által óhajtott gyermekek száma és az egy asszonyra jutó
tényleges gyermekszám közti különbséget kb. 0,6 gyermekre becsülik.[8]
A termékenység csökkenésének okairól szóló tanulmány befejezéseként
J. Cl. Chesnais új tényezőt vezet be a demográfia területén. Ezt a
tényezőt a népességkutatók eddig teljesen elhanyagolták: arról van
szó, hogyan motiválja a gyermekvállalást a pesszimizmus és a
reménység. A szerző véleménye szerint a csökkenő népességű
országokban csak akkor várható a termékenység újbóli emelkedése, ha
ezt megelőzően „hangulati változás” történik bennük, azaz a
jelenlegi pesszimizmust olyan belső beállítódás váltja fel, amely a
második világháborút követő újjáépítés „baby-boom” korszakáéhoz
hasonlítható.[9]
Ezek mellett az okok mellett, amelyek az életviszonyokkal és az
ipari országokban bizonyos szociokulturális alkalmazkodással
kapcsolatosak, vannak olyan további tényezők is, amelyek közvetlenül
az ember akaratával, tehát felelősségével hozzák összefüggésbe a
népességcsökkenést. Az önként vállalt születéskorlátozás
intézkedéseiről és politikájáról van szó. A kémiai fogamzásgátló
módszerek elterjesztése, sőt gyakran a terhességmegszakítás
legalizálása mellett is éppen akkor született döntés, amikor
erejüket veszítették az élet elfogadását támogató intézkedések.
Az előbb említett okok mellett néhány év óta ott van a tömeges
sterilizálás már említett problémája is. Emlékeztetünk a férfiak és
nők sterilizálását célzó széles körű kampányokra, amelyeket 1954 és
1976 között Indiában folytattak, valamint a miattuk kirobbant
botrányokra, amelyek végül Gandhi asszony kormányának bukásához
vezettek.[10] Brazíliában kb. 40%-a
sterilizálva van azoknak a nőknek, akik a születésszabályozás
valamely módszerét alkalmazzák.
A tömegkommunikációs eszközök mostanában adtak közre információkat
arról a kíméletlen sterilizációs kampányról, amelyet az elmúlt évben
Peruban az Egészségügyi Minisztérium ellenőrzése mellett hajtottak
végre, és amely az egész világon felháborodási hullámot váltott ki.[11] Nemcsak arról a „nyomásról”
beszélnek, melyet az egészségügyi apparátus[12] gyakorolt a javarészt sem írni, sem olvasni
nem tudó és „operációjuk” valódi horderejéről[13] csak keveset vagy semmit sem sejtő
asszonyokra, hogy rábírják őket a sterilizálásra. Arra is fény
derült, hogy ez számos emberéletet követelt. A Katolikus Egyház,
püspökei révén, a dolog tisztázását követelte.[14] Ma már nincs egyedül: nagyszámú
képviselőcsoport követeli, hogy a Perui Kongresszus vizsgálja meg a
(több mint százezer) végrehajtott sterilizációt, és állapítsa meg,
hogy milyen egészségügyi és erkölcsi feltételek mellett végezték el
ezeket a beavatkozásokat. Az említett képviselők szorgalmazzák,
járjanak a végére a teljes igazságnak: vajon az emberi jogok milyen
megsértésére került sor e kormánykampány folyamán.[15]
5. Komoly konfliktusok felé
tartunk
E röviden felvázolt okokból rendkívül aggasztó következtetéseket
vonhatunk le. A fiataloknak az össznépességen belüli részaránya
gyorsan csökken. Ebből a korpiramis átfordulása következik: kevés a
fiatal felnőtt, aki az ország termelékenységét biztosítja, és akinek
az öreg, már nem kereső, egyre több ápolást és gyógyeszközt igénylő
idős emberek terhét viselnie kell. Sőt a kereső lakosságon belül is
súlyos konfliktusok támadnak a munkában álló fiatalok és a kevésbé
fiatal keresők között, akik a fiatalabb nemzedékek rovására
próbálják munkahelyüket megtartani, ez utóbbiak pedig korlátozott
munkaerőpiaccal találják szembe magukat.
Nem szabad elfelednünk az elöregedett népességnek a közoktatásra
gyakorolt hatásait sem. Valóban nagy a kísértés, hogy az
elöregedéssel együtt járó pénzügyi terhek elviselése érdekében
szűkítsük az új nemzedékek kiképzésére fordított erőforrásokat. A
közoktatás rendszerének ez a gyengülése ismét jelentős kockázattal
jár: a kollektív emlékezet elveszítéséhez vezethet. Ezáltal
jelentősen megnehezül a kulturális, tudományos, technikai,
művészeti, erkölcsi és vallási ismeretek továbbadása. Ezen túlmenően
arra is szeretnénk rámutatni, hogy – az általánosan elterjedt
vélekedéssel szemben – a népességcsökkenés kiélezettebbé teszi a
munkanélküliség problémáját is.
A kutatók e fejlődés néhány további jellegzetességét is kiemelik:
azt például, hogy a népesség átlagéletkorának növekedése
szükségszerűen az érintett társadalom pszichológiai arculatára is
rányomja bélyegét: a „kedvetlenség”, az intellektuális, gazdasági,
tudományos és társadalmi erőtlenség csakúgy, mint a kreativitás
hiánya – ami néhány „túlöregedett” nemzetre, úgy tűnik, már ma is
jellemző – eszerint nem más, mint korpiramisuk szerkezetének
szellemi kifejeződése.
Ugyanabban az időszakban növekszik meg azoknak az öreg embereknek a
százalékos aránya, akik közvetlen terhet rónak a társadalomra, mint
amikor csökken e társadalom termelő bázisa, a társadalmi bevételek
forrása. Hogy tehát fenn tudják tartani a jóléti rendszerek
(biztosítás, nyugdíj, gyógyszer-szubvencionálás stb.)
működőképességét, nagy a kísértés, hogy eutanáziához folyamodjanak.
Néhány európai országban, mint ismeretes, már gyakorolják is ezt a
„megoldást”.
A termékenységcsökkenés legszembetűnőbb kihatásai között kell szólni
azokról a kirívó aránytalanságokról, amelyek az eltérő
korstruktúrával rendelkező népességek között már most érzékelhetők.
Ha például olyan országoknak a korpiramisát, mint Franciaország,
Spanyolország és Olaszország, összevetjük egyfelől Algériáéval,
Marokkóéval vagy másfelől Törökországéval, mély benyomást tesz ránk
szöges ellentétük és az a problémakomplexum, amit ez a helyzet
magával hoz. Néhány jelenlegi problémánk, az például, hogy a gazdag
országok nem képesek gátat vetni a szegényebb országokból érkező
bevándorlók áradata elé, ízelítőt ad a jövőben várható problémákból
is.
Sürgető szükség van arra, hogy a közvélemény és a döntéshozók átfogó
képet kapjanak ezekről a folyamatokról. Nem kevésbé sürgető azoknak
a téves információknak a tisztázása sem, amelyeket olyan gyakran
idéznek tisztán ideológiai szofizmákat tartalmazó előadásokban –
mélyen hallgatva a statisztikai hamisításokról. Ahogy a tudás minden
más területén, a demográfia terén is makacsok a tények, és az
igazságot nem lehet a végtelenségig leplezni. Sőt, örömmel
állapítjuk meg, hogy mindinkább napfényre kerül, mert az ENSZ
habozás nélkül összehívta a korábban említett szakértői csoportot,
hogy megvitassa a „generációk reprodukciójához elégtelen
termékenység” kérdését („Below Replacement Fertility”). Semmi sem
állja már útját azon hibák és hazugságok kiküszöbölésének,
amelyekhez az ember túlságosan is gyakran folyamodik olyan programok
„igazolására”, amelyek egyáltalán nem egyeztethetők össze az
alapvető emberi jogokkal.
6. Ünnepeljük az embert és
jogait
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának ötvenedik évfordulója
ebben az összefüggésben hozzájárul ahhoz, hogy felfrissítse az
emberi közösség emlékezetét. E jogok ünneplése az ember ünneplését
jelenti. Emellett kiváló alkalom a közösség számára, hogy
megkövetelje azoknak a lényegi értékeknek a tiszteletét, amelyeket
jóváhagyott, kötelezve magát, hogy rájuk építi jövőjét. Ezeket a
jogokat meg kell védeni minden támadás ellen, ami az államok, a
nemzetközi szervezetek, a magánszervezetek vagy egyes személyek
részéről fenyegeti őket. A védelmet élvező jogok: az élethez való
jog, a fizikai és lelki sérthetetlenséghez való jog és minden ember
egyenrangúsága (vö. 1. cikkely).
Az Úr 1998. esztendeje tehát alkalmat kínál minden embernek és
nemzetnek arra, hogy bizonyítsa feltétlen és lelkes egyetértését az
1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának
szövegével és szellemével.
E tekintetben nagy éberségre van szükség. A hűség e nyilatkozat
iránt magába foglalja mindazoknak a mesterkedéseknek a kizárását,
amelyek – az úgynevezett „új jogok” leple alatt – azt célozzák, hogy
lehetővé tegyék az abortuszt (vö. 3. cikkely), megsértsék a fizikai
sérthetetlenség elvét (vö. uo.) és tönkretegyék a heteroszexuális,
monogám családot (vö. 16. cikkely).
Jelenleg éppen ilyen értelmű alattomos intézkedéseket terveznek:
hogy elraboljanak az emberektől bizonyos alapvető jogokat, és a
leggyengébbeket az elnyomás új formáinak vessék alá (vö. 4. és 5.
cikkely). A hazugságok, amelyekből ezek a kísérletek erednek,
elkerülhetetlenül erőszakba és barbárságba torkollnak és „a halál
kultúráját” teremtik meg.[16]
II. János Pál pápa kijelentette: „Az emberi jogok felette állnak
bármely alkotmányos rendnek.” E jogok minden ember sajátjai.
Semmiképp sem egyhangúlag meghozott döntésekből jönnek létre,
amelyek bármikor új alku tárgyát képezhetik – mindenkor a fennálló
hatalmi viszonyok és a fennforgó érdekek szerint. Ezeknek az
1948-ban elismert és ünnepélyesen kihirdetett jogoknak a megléte
semmi esetre sem függ a többé vagy kevésbé szerencsés
megfogalmazásoktól, amelyekkel az alkotmányokban és törvényekben
találkozunk (vö. 2,2. cikkely). Minden olyan alkotmány és törvény,
amely ezen írásba foglalt jogok jelentőségének korlátozására vagy
meghamisítására törekszik, hátrányos megkülönböztetést tartalmaz és
– ahogy a Nyilatkozat előszava mondja – „totalitarizmus-gyanús”,
ezért azonnal panaszt kell emelni ellene.
Ezeknek az oly sok könny árán megvédett értékeknek az alapján
regenerálódhat a nemzetek közössége, és épülhet fel a
világtársadalom, amely nyitva áll „az élet kultúrája” előtt. Ez a
nagyra törő terv nem lebeg az elérhető határán túl. A népek közti
szolidaritás – ami egyidejűleg tápláléka és gyümölcse is –
feltételezi a nemzedékek közti szolidaritás újbóli megerősítését.
Ezért a Pápai Családtanács felhív minden jóakaratú embert és
különösen a keresztény szervezeteket, hogy ismertessék a
népességfejlődés tényeit. Arra kéri fel őket, ítéljék el mindazokat
a születéskorlátozásra irányuló intézkedéseket, amelyek nem
bizonyultak jogosnak, és egyébként teljes mértékben ellentmondanak
az emberi jogoknak.
Kelt a Vatikánban, 1998. február 27-én
Alfonso López Trujillo bíboros
a Pápai Családtanács elnöke
Jegyzetek:
[1] Pápai Családtanács: Evolutions
démographiques. Dimensions Ethiques et Pastorales. Vatikán,
Libreria Editrice Vaticana, 1994. – l. kötetünkben.
[2] Cuestiones Demográficas en
América Latina en perspectiva del ano international de la
familia 1994. México, Abril de 1993. Ediciones Provive.
[3] International Conference on
Demography and the Family in Asia and Oceania. Taipei, Tajvan,
1995. szeptember 18-20. The Franciscan Gabriel Printing Co.
Ltd., 1996. december. – A nyilatkozat szövegét közli magyarul a
4. jegyzet alatti magyar kötet a 105-115. oldalakon. (A szerk.
megj.)
[4] Familia et Vita, II. évf. 1997.
1. sz. 3-137. – Család és demográfia Európában. Konferencia a
Vatikánban, Budapest 1997. (Családpasztorációs füzetek 1.)
Szerk. Somorjai Ádám (A szerk. megj.)
[5] „Once the fertility transition
begins, further declines follow invariably.” Aminur Khan,
Fertility trends among Low Fertility countries. Expert Group
Meeting on Below-Replacement Fertility, Population Division,
Department of Economic and Social Affairs, United Nations
Secretariat, UN/pOp/BRF/BP 1997. 1. 11.
[6] Vö. 1. jegyzet. – L.
kötetünkben (A szerk. megj.)
[7] J. Cl. Chesnais: Determinants
of Below-Replacement Fertility. Expert Group Meeting on
Below-Replacement Fertility, Population Division, Department of
Economic and Social Affairs, United Nations Sekreteriat, New
York, 1997. november 4-6. UN/POP/BRF/BP/1997, 2. 3-17.
[8] I. m. 12.
[9] „Ennek az évszázadnak a második
felében megtapasztaltuk a puritán életszemlélet hanyatlását és a
materializmus (hedonizmus, fogyasztási kultúra, amerikai
életstílus) győzelmét. Az elkövetkező évszázad meg tudná mutatni
e modell határait. A ‘baby-boom’ leegyszerűsítő magyarázata,
hogy tudniillik az csak a gazdasági fellendülésre adott reakció,
nem tartható fenn. A döntő változás a szellemi tartás
megváltozása volt: átváltás a szomorúságból a reménybe. Hogyan
képzelhető el ilyen történelmi fejlődés gyökeres átfordulása
óriási megrázkódtatás nélkül?” J. Cl. Chesnais, i. m. 13-14.
[10] Élelmiszerért cserébe
szerezték meg a személy beleegyezését a sebészeti
beavatkozáshoz, melynek végrehajtásakor mindennemű egészségügyi
előírást figyelmen kívül hagytak. Gandhi asszony kormányának
bukása után 90%-kal csökkent ezeknek az „önként vállalt”
sterilizációknak a száma. J. H. Leavesley: Update on
sterilization. Family Planning Information Service. I. kötet, 5.
sz., 1980.
[11] Ahogy a Le Monde c. újságban
olvasható, nem volt újdonság, hogy a Peru által folytatott
születéspolitikát szemrehányásokkal illették, „mivel azonban
ezeket – máig – az Egyház juttatta kifejezésre, a közvélemény
nem vett róluk tudomást, hiszen a szemrehányásokat az Egyháznak
a terhesség megelőzésével szembeni hagyományos oppozíciója
számlájára írták.
Mindazonáltal a tiltakozás ma a parasztasszonyok és a
bennszülött asszonyok harmadik nemzeti kongresszusától indul ki,
és a parasztszakszervezet, az általános asszonyszövetségek, a
feministák és az ellenzéki politikusok tűzik újra napirendre.”
N. Bonnet: La campagne de stérilisation au Pérou provoque de
nomb-reuses critiques. L’existence de pressions exercées sur les
femmes a été dénoncée par un journal et plusieures organisations
et reconnue par le viceministre de la santé. Le Monde, 1998.
január 2. 3.
[12] Richard Clinton amerikai
szakértő ezt mondja erről: „A klinikáknak teljesíteniük kell a
számukra havonta előírt számokat.” Ebből következik, hogy a
hónap vége felé az Egészségügyi Minisztérium hivatalnokai –
félelmükben, hogy elveszítik állásukat – arra unszolták a kecsua
asszonyokat, keressék fel a klinikát, „hogy beoltassák
csecsemőiket, és magukat egy apró, ingyenes és fájdalommentes
beavatkozásnak vessék alá.” N. Bonnet. I. m.
[13] Az El Comercio c. újság
elhatározta, hogy végére jár a dolognak, és az ország
legszegényebb vidékein széles körű vizsgálatot indított a
sterilizációval kapcsolatban. Az így összegyűjtött
tanúvallomások megerősítették, hogy az asszonyok élelmiszerért
és a legkisebb gyermekeiknek nyújtott kezelés fejében vetették
alá magukat a petevezeték-ligaturának. Az újság közli, hogy a
sebészi beavatkozás költségeit az állam vállalja; ha azonban az
operáció rosszul sikerül, a komplikációkért és a halálesetekért
az állam elhárít minden felelősséget. N. Bonnet. I. m.
[14] Joaquín Díez Esteban: La
campana de control de la natalidad se cobra cinco víctimas.
Palabra, 1998. február 1. 22.
[15] Uo.
[16] II. János Pál: Centesimus
annus c. enciklikája, 39.
Szent István Társulat az Apostoli
Szentszék Könyvkiadója Budapest 1999
Az eredeti két dokumentum címe: Demographische Entwicklungen.
Ihre ethischen und pastoralen Dimensionen. Instrumentum Laboris,
Citta del Vaticano 1994
Erklarung zum Geburtenrückgang in der Welt, in: L’Osservatore
Romano.
Wochenausgabe in deutscher Sprache, 8. Mai 1998. Nr. 19. p. 8-9.
A két dokumentumot fordította: Váróczi Zsuzsa
Lektorálta: Dr. Somorjai Ádám
Sorozatszerkesztő: Dr. Németh László a Pápai Magyar Intézet
rektora
ISBN 963 360 615 2 összkiadás ISBN 963 361 104 0 XIII. kötet
Szent István Társulat 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.
Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős szerkesztő: Farkas Olivér mb. igazgató
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|