|
Rendelkezés A Katolikus Nevelés Kongregáció dokumentuma azokról az
ismérvekről, amelyek a homoszexuális hajlamokkal rendelkező
személyek hivatásáról való döntéshez szükségesek, a szemináriumba
való felvételük és a szent rendek felvételére való bocsátásuk
tekintetében
Róma, 2005
Fordította: Tőzsér Endre SchP
BEVEZETÉS
A II. Vatikáni Zsinat tanításával, kiváltképp a papképzésről szóló Optatam
totius határozattal összhangban a Katolikus Nevelés
Kongregációja a leendő papok megfelelő, átfogó képzésének
előmozdítására több dokumentumot is közzétett, amelyekben
útmutatásokat és pontos szabályokat fogalmazott meg a papképzés
különféle szempontjairól. 1999-ben a püspöki szinódus is
foglalkozott a mai korban végzett papképzéssel, mégpedig azzal a
szándékkal, hogy teljesítse az erre vonatkozó zsinati tanítást, s
hogy kézzelfoghatóbbá és hatékonyabbá tegye azt a mai világban. E
szinódust követően tette közzé II. János Pál a Pastores
dabo vobis kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítását.
E gazdag tanítás fényében a jelen rendelkezés nem kíván kitérni az
érzelemvilág vagy a szexualitás minden szempontjára, amelyek
körültekintő vizsgálatot igényelnek a képzés egész ideje alatt. E
rendelkezés pontos szabályokat tartalmaz egy különleges, a mai
korban sürgősen megválaszolandó kérdéssel, konkrétan azzal
kapcsolatban, hogy lehet-e vagy sem szemináriumba felvenni és a
szent rendek felvételére bocsátani mélyen gyökerező homoszexuális
hajlamokkal rendelkező jelölteket.
1. Érzelmi érettség és lelki atyaság
Az egyház állandó hagyománya szerint érvényesen az egyházi rend
szentségében kizárólagosan megkeresztelt férfi részesedhet. Az
egyházi rend szentsége által a Szentlélek új és sajátos címen teszi
a jelöltet Jézus Krisztushoz hasonlóvá: pappá válik ugyanis, aki
szentségi módon teszi jelenvalóvá Krisztust, az egyház fejét,
pásztorát és jegyesét. E Krisztussal való azonosulás miatt a szent
szolga egész életét annak kell jellemeznie, hogy mindenestől az
egyház szolgálatára adja önmagát, és hiteles lelkipásztori szeretet
tölti el.
Ennek érdekében annak, aki a papi szolgálatra készül, el kell érnie
az érzelmi érettséget. Ez az érettség képessé teszi, hogy megfelelő
kapcsolatot alakítson ki férfiakkal és nőkkel, s hogy kialakuljon
benne a rábízott egyházi közösség iránt érzett valódi lelki atyaság.
2. Homoszexualitás és a felszenteléssel járó szolgálat
A II. Vatikáni Zsinattól egészen máig a tanítóhivatal több
dokumentuma – különösképpen pedig a Katolikus Egyház
Katekizmusa – megerősítette az egyház tanítását a
homoszexualitásról. A Katekizmus különbséget tesz a
homoszexuális cselekedetek és hajlamok között.
A cselekedetek tekintetében azt tanítja, hogy a Szentírás
súlyos bűnöknek tartja. A hagyomány mindig is belső természetük
szerint erkölcstelennek és a természetes erkölccsel ellenkezőnek
tartotta. Következésképpen nincs olyan eset, amikor elfogadhatók
lennének.
A mélyen gyökerező homoszexuális hajlamok tekintetében,
amelyek bizonyos számú férfiban és nőben megtalálhatók, azt tanítja,
hogy ezek is belső természetük szerint rendetlenek, és gyakran az
ezekkel rendelkező emberek számára is próbatételt jelentenek.
Tisztelettel és tapintattal kell velük bánni. Az igazságtalan
megkülönböztetés minden jelét kerülni kell velük kapcsolatban. Az
ilyen emberek arra kaptak meghívást, hogy életükben Isten akaratát
valósítsák meg, és egyesítsék az Úr keresztáldozatával az
állapotukból adódó nehézségeket.
E tanítás fényében a jelen dikasztérium, egyetértésben az
Istentiszteleti és Szentségi Kongregációval, szükségesnek tartja
világosan kijelenteni, hogy az egyház, bár mélyen tiszteli a szóban
forgó embereket, nem veheti fel szemináriumba és nem bocsáthatja a
szent rendek felvételére azokat, akik homoszexuális cselekedeteket
végeznek, akik mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokkal
rendelkeznek vagy akik támogatják az ún. gay-kultúrát.
Az ilyen emberek ugyanis olyan helyzetben vannak, amely súlyosan
megakadályozza, hogy megfelelő kapcsolatot létesítsenek férfiakkal
és nőkkel. Egyáltalán nem szabad elhanyagolni azokat a negatív
következményeket, amelyek a mélyen gyökerező homoszexuális
hajlamokkal rendelkező személyek felszenteléséből következhetnek.
Amikor olyan homoszexuális hajlamokról van szó, amelyek egy átmeneti
probléma kifejeződései, mint például a le nem zárt serdülőkoré,
akkor is szükséges, hogy az illető egyértelműen legyőzze azokat
legkésőbb három évvel a diakónussá szentelés előtt.
3. Az egyház döntése a jelöltek alkalmasságáról
Minden papi hivatásnak két, egymástól elválaszthatatlan szempontja
van: Isten ingyenes ajándéka és az ember felelősségteljes
szabadsága. A hivatás az isteni kegyelemnek olyan ajándéka, amelyet
az egyház által, az egyházban és az egyház szolgálata által kap
valaki. Az ember Isten hívására válaszol, és szabadon felajánlja
neki önmagát a szeretetben. Nem elég pusztán a vágy, hogy valaki pap
legyen, és senki sem formálhat jogot az egyházi rend felvételére. Az
egyház joga, hogy – felelősségteljesen meghatározva a Krisztus
által alapított szentségekben való részesedés követelményeit –
megítélje annak az alkalmasságát, aki szemináriumba kíván lépni,
hogy kísérje a képzés időszaka alatt, s hogy a szent rendek
felvételére biztassa, ha úgy ítéli meg, hogy rendelkezik a
megkívánt tulajdonságokkal.
A leendő pap képzésének négy, egymással szorosan összekapcsolódó
dimenzióra kell kiterjednie: az emberi, a lelki, az értelmi és a
lelkipásztori dimenzióra. A jelen összefüggésben hangsúlyoznunk kell
az emberi képzés különleges jelentőségét, ez ugyanis az egész képzés
elengedhetetlen alapja. Ahhoz, hogy valakit a diakónussá
szenteléshez engedjen, az egyháznak többek közt arról is meg kell
bizonyosodnia, hogy a papságra jelölt elérte-e az érzelmi
érettséget.
A szent rendekre szóló meghívás a püspök vagy a nagyobb elöljáró
személyes felelőssége. Szem előtt tartva azok véleményét, akikre a
képzés feladatát bízták, a püspöknek vagy a nagyobb elöljárónak,
mielőtt engedélyeznék a jelölt felszentelését, tulajdonságait
illetően erkölcsileg biztos ítéletre kell jutniuk. Ha komoly kétség
merül fel e tekintetben, nem szabad engedniük a felszentelését.
A jelölt hivatásának és érettségének megítélése a szeminárium
rektorának és a többi növendéknevelőnek is súlyos feladata. A
rektornak kötelessége, hogy minden szentelés előtt megfogalmazza
véleményét a jelölt egyház által megkívánt tulajdonságait illetően.
A felszentelésre való alkalmasság megítélésében fontos szerepet
játszik a lelkivezető. Bár titoktartás kötelezi, ő képviseli az
egyházat belső fórumon. A jelölttel folytatott beszélgetések során a
lelkivezetőnek világosan fel kell hívnia a figyelmét az egyháznak a
papi tisztaságot és a pap sajátos érzelmi érettségét illető
követelményeire, és segítenie kell annak eldöntésében, hogy
megvannak-e a kellő tulajdonságai. Fel kell mérnie a jelölt
személyiségjegyeit, és meg kell bizonyosodnia, hogy a jelöltnek
nincsenek a papsággal összeegyeztethetetlen szexuális zavarai. Ha
egy jelölt homoszexuális cselekedeteket hajt végre vagy mélyen
gyökerező homoszexuális hajlamok jelentkeznek nála, a
lelkivezetőjének, valamint a gyóntatójának lelkiismereti kötelessége
lebeszélni arról, hogy a felszentelés felé haladjon.
Egyértelmű, hogy maga a jelölt az első felelőse saját képzésének.
Bizalommal kell fogadnia az egyház megítélését, a szent rendekre
meghívó püspöknek, a szeminárium rektorának, a lelkivezetőnek és a
szeminárium többi nevelőjének a megítélését, akikre a püspök vagy a
nagyobb elöljáró a leendő papok képzését bízta. Súlyos
tisztességtelenség lenne, ha egy jelölt eltitkolná
homoszexualitását, hogy annak ellenére felszenteljék. Ez a nem
hiteles magatartás nincs összhangban az igazság, a becsületesség és
rendelkezésre állás szellemével, amelynek jellemeznie kell azt, aki
úgy véli, arra kapott meghívást, hogy a papi tisztségben szolgálja
Krisztust és az ő egyházát.
BEFEJEZÉS
A jelen kongregáció hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a
püspökök, a nagyobb elöljárók és az összes érintett felelősök
alaposan megvizsgálják a szent rendekre jelöltek alkalmasságát, a
szemináriumba való felvételtől kezdve egészen a felszentelésig. E
vizsgálatnak a szolgálati papság olyan felfogásából kell kiindulnia,
amely összhangban van az egyház tanításával.
A püspökök, a püspöki konferenciák és a nagyobb elöljárók őrködjenek
a felett, hogy hűségesen megtartsák e rendelkezés szabályait,
maguknak a jelölteknek az érdekében, s hogy az egyháznak mindig
alkalmas papokat, Krisztus szíve szerinti igazi pásztorokat
biztosítsanak.
XVI. Benedek pápa 2005. augusztus 31-i keltezéssel jóváhagyta ezt
a rendelkezést, és elrendelte a közzétételét.
Róma, 2005. november 4. Borromeo Szent Károlynak, a szemináriumok
védőszentjének emléknapján.
Zenon Grocholewski bíboros a Katolikus Nevelés
Kongregációjának prefektusa
J. Michael Miller CSB Vertara címzetes érseke titkár
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|