|
|
|
Üzenet a turizmus 22. világnapjára
II. János Pál pápa
2001. június 9.
Mozdítsuk elő a turizmus etikáját
1. A turizmus 22. világnapja alkalmából, amelynek a témája:
„Turizmus: A civilizációk közötti béke és párbeszéd eszköze”,
szívből köszöntöm mindazokat, akik bármilyen munkát végeznek ezen a
fontos területen. A turizmus egyre fontosabb szerepet játszik az
egyének és a nemzetek életében. A modern közlekedési eszközök
megkönnyítik azoknak a millióknak a mozgását, akik pihenést
keresnek, vagy kapcsolatba szeretnének lépni a természettel, más
népekkel és kultúrákkal, és mélyebben meg szeretnék ismerni őket.
Válaszul ezekre az igényekre a turistaipar új utak és élmények
minden eddiginél nagyobb választékát kínálja. Joggal állíthatjuk,
hogy gyakorlatilag eltűntek azok a korlátok, amelyek népeket
választottak és idegenítettek el egymástól.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete a 2001-es évet a civilizációk
közötti párbeszéd nemzetközi évének nyilvánította. Ezzel összhangban
a Turisztikai Világszervezet az idei világnapon arra hív mindenkit,
hogy gondolkodjon el azon, miként járulhat hozzá a turizmus a
civilizációk közötti párbeszédhez. Ez a Béke Világnapjára kiadott
üzenetemnek is az volt az egyik témája, hogy a kultúrák közötti
párbeszéd „az a kötelezően járandó út, amelyen egy kiengesztelt
világot építhetünk, amely nyugodtan nézhet saját jövője elé” (3.).
2. A turizmus által fölfedezhetjük, hogy a világ növekvő mértékben
globalizálódik és különböző részei egyre szorosabb kapcsolatba
kerülnek egymással. A turizmus, különösen is a kulturális turizmus
fejlődése javára válik mind a látogatóknak, mind pedig a vendéglátó
országoknak. Legtöbben egyetértenek abban, hogy a jelentősebb
művészeti alkotások mély betekintést nyújtanak az őket létrehozó
civilizációkba, ezért növekvő igény van e tárgyak hatékonyabb
megóvására, különösen is a nemzetközi közösség részéről. Néhány
országban viszont a tömegturizmus egyfajta szubkultúrát hozott
létre, amely méltatlan mind a turisták, mind a vendéglátó ország
számára. Fennáll az a törekvés, hogy üzleti célra használják ki a
„primitív civilizációk” ,maradványait és a néhány hagyományőrző
társadalomban még gyakorolt „beavatási rítusokat”. A vendéglátó
országok számára a turizmus gyakran arra kínál kedvező lehetőséget,
hogy úgynevezett „egzotikus” termékeket értékesítsenek. Emiatt az új
szenzációkra éhes vendégek számára olyan, minden kényelemmel
felszerelt, „felületes exotikumot” kínáló nyaralóközpontok
keletkeztek, amelyek nem teszik lehetővé az igazi kapcsolatot a
vendéglátó ország kultúrájával. Sajnálatos módon ez a féktelen
kíváncsiság gyakran megalázó visszaélésekhez vezet, mint például a
gyermekek és nők gátlástalan kizsákmányolása a szexiparban, ami
tűrhetetlen botrány. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a turizmus
sohase váljék a kizsákmányolás modern formájává, hanem legyen a
különböző civilizációk gyümölcsöző párbeszéde, hasznos
tapasztalatcsere.
Globalizált világunkban a turizmus fontos része a nemzetközivé válás
folyamatának, melynek eredményeként gyökeres és visszafordíthatatlan
változások következnek be a vendéglátó országok kultúrájában. A
fogyasztói szemlélet hatására a kultúra, a vallási szertartások és a
nemzetiségi ünnepek fogyasztási cikké válhatnak, így egyre inkább
kiüresednek, hogy a mind nagyobb számú turista igényeit
kielégíthessék. Ezen igények kielégítése céljából a vendéglátó
közösségekben olyan „újjáélesztett népiesség” alakul ki, amely
összeegyeztethetetlen azzal a nemzetiségek közötti valódi
párbeszéddel, amelyben mindenki tiszteletben tartja a másik
eredetiségét és önazonosságát.
3. Kétségtelen, hogy a helyesen értelmezett turizmus lehetőséget
nyújt a népek és kultúrák közötti párbeszédre, és értékes módon
szolgálja a békét. A Turizmusban ugyanis, sajátos természetének
megfelelően vannak olyan mozzanatok, amelyek előkészítik ezt a
párbeszédet. A turizmus például lehetővé teszi, hogy kilépjünk
mindennapi életünkből, munkánkból és kötelességeink szükségszerű
teljesítéséből. Ennél fogva az ember „képes más szemmel tekinteni a
saját és mások létére: a rá nehezedő mindennapi gondoktól szabadon
lehetőséget kap arra, hogy újra felfedezze saját kontemplatív
dimenzióját és felfedezze Isten nyomait a természetben és különösen
is a másik emberben” (Angelus, 1996. július 21.).
A turizmus az embert más életformákkal, más vallásokkal, az övétől
eltérő világ- és történelemszemlélettel hozza kapcsolatba. Ez a
tapasztalat hozzásegíti ahhoz, hogy felfedezze saját magát és
másokat, mint egyént és közösséget, mint az emberiség történelmének
részét, mint az egyszerre ismerős és ismeretlen világegyetem
örökösét és felelősét. Ennek eredményeképpen új szemmel néz másokra,
és elkerülheti a magába-zárkózás kockázatát.
Utazásai során a turista távoli helyeket, tájakat fedez fel, és a
természetfelfogás illetve a természet megtapasztalásának új útjait
ismeri meg. A megszokott otthon és város, az ismerős tájak és hangok
mellett a turista új benyomásokat szerez, új szavakat tanul meg és
rácsodálkozik a világ sokszínűségére, amit senki sem képes teljesen
kiismerni. Eközben biztosan jobban értékeli az őt körülvevő világot,
és érzi, hogy azt óvni kell.
A teremtés csodáinak láttán az utasok megérzik szívükben a Teremtő
jelenlétét, és mélységes hálával sóhajtanak fel: „Mily gyönyörű
minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!” (Sir
42,23).
A népek ahelyett, hogy bezárkóznának saját kultúrájukba, ma még
fokozottabb mértékben arra kapnak meghívást, hogy nyíljanak meg más
kultúrák felé, és más gondolkodás- és életformák fényében
tekintsenek magukra. A turizmus kiváló lehetőség arra, hogy
létrejöjjön ez a civilizációk közötti párbeszéd, mert az utazó elé
tárja azt a sajátos gazdagságot, amely az egyik civilizációt
megkülönbözteti a másiktól; mert arra készteti az utazót, hogy
emlékezzen a történelemre, valamint a történelem során kialakult
társadalmi, vallási és szellemi hagyományokra; és mert elősegíti,
hogy a népek mind többet osszanak meg egymással a saját
gazdagságukból.
4. Ezért a turizmus ez évi világnapján arra hívok minden hívőt, hogy
gondolkodjon el a turizmus pozitív és negatív hatásain, hogy
hatékonyan tudjanak tanúságot tenni hitükről az emberi tapasztalás
ezen igen fontos területén.
Senki ne engedjen annak a kísértésnek, hogy a szabadidő az
„értékektől való szabadság” idejévé váljon (v. ö. Angelus 1993.
július 4.). Ellenkezőleg: az idők szava az, hogy mozdítsuk elő a
turizmus etikáját. Ebben az összefüggésben felhívom a figyelmet a
Turizmus Nemzetközi Etikai Kódexére, ami számos nemzet és
turisztikai egyesület, valamint a Turisztikai Világszervezet (WTO)
átfogó megfontolásainak gyümölcse. E dokumentum fontos előrelépést
jelent abban a tekintetben, hogy a turizmusra ne csupán úgy
tekintsünk, mint gazdasági tevékenységre, hanem olyan eszközre,
amely kiemelkedő módon segíti elő az egyének és a nemzetek
fejlődését. A dokumentumnak köszönhetően az emberiség kulturális
öröksége hatékonyabban állítható a civilizációk közötti párbeszéd
szolgálatába, egyúttal elősegíti a tartós békét. Említést érdemel
még, hogy a Nemzetközi Etikai Kódex tekintetbe veszi, hogy az
emberek különféle indokok alapján utaznak a világ minden tájára, és
külön kitér a vallási célú utazásokra, pl. a zarándoklatokra vagy a
kegyhelyek meglátogatására.
5. Az egymás megismerése, ami az egyének és a népek közötti
találkozások és a kulturális csere által valósul meg, hozzájárul egy
szolidárisabb és testvériesebb világ építéséhez. A turizmus segít
abban, hogy az emberek egy bizonyos ideig egymással éljenek,
megismerjék egymás életkörülményeit, problémáit és vallását.
Lehetővé teszi továbbá, hogy az utazók megismerjenek más népeket,
jogos igényeiket, és azokat békés úton ismerjék el.
A turizmus tisztes etikája befolyással van a turisták viselkedésére,
fejleszti bennük a szolidaritás lelkületét, bátorítja őket arra,
hogy ne csak saját magukkal szemben legyenek igényesek, hanem
azokkal szemben is, akik az utazásukat szervezik, mert a turizmus
etikája azt kívánja tőlük, hogy legyenek a kultúrák közötti
párbeszéd munkálói, s így felépülhessen a szeretet és a béke
civilizációja. Ezek a kapcsolatok hozzájárulnak a népek közötti
békés viszony erősödéséhez, amihez a mindenki részvételével
megvalósuló „szolidáris turizmusra” van szükség. Csak az
egyenrangúak közötti megosztás teheti a kultúrák közötti
kapcsolatokat a megértés, az egymás megismerése és a megbékélés
alkalmává. Ezért a kultúrák közötti megosztás minden hatékony
formáját elő kell mozdítani. A turisztikai célpontokon élő emberek
számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő módon résztvehessenek a
turizmus tervezésében, miközben világosan meg kell határozni a
gazdasági, a környezeti és a kulturális korlátokat. Az is kívánatos
lenne, ha a vendéglátó országok minden intézménye hozzájárulna
ahhoz, hogy a turistaipar növekvő mértékben szolgálja az egyéneket
és a közösséget.
Ilyenképpen a turizmus hozzásegít a népek közötti szolidaritás
felépüléséhez, és lehetőséget nyújt a civilizációknak arra, hogy
találkozzanak egymással. A turizmus hozzájárul az egyének és a
nemzetek közötti megértéshez, és részt vesz egy békés jövő
felépítésében.
A keresztények „legyenek akár turisták, akár turistaipari dolgozók”
mindig tegyék rá a turizmusra az Evangélium pecsétjét, emlékezvén az
Úr szavára: „Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok:
'Békesség e háznak!' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti
békességtek” (Lk 10,5-6). Bárcsak a hívők a békesség tanúi lennének,
és örömet ajándékoznának mindazoknak, akikkel találkoznak.
Imádkozom az Úrhoz, hogy az emberi tevékenység ezen alapvető
területét mindig járják át a keresztény értékek és legyen az
evangelizáció eszköze. Egyben mindazokat, akik a turizmusban
dolgoznak, Máriának, az egész emberiség Anyjának anyai oltalmára
bízom, és különleges Apostoli Áldásomat adom rájuk.
A Vatikánból, 2001. június 9-én
II. János Pál pápa
|
|
|
| |
Jézus így szólt Mátéhoz: Kövess engem!
Mt 9,9-13
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
