|
|
|
Levél az augusztus 15-i esztergomi millenniumi ünnepség alkalmából
Tisztelendő Testvérünknek
Paskai Lászlónak
a Római Szent Egyház bíborosának
az Esztergom-Budapesti érsek-metropolitának
Magyarország prímásának
1. Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
(Lk 1,46). Nagyboldogasszony napján az Istenszülő Szűz hálaéneke
különös áhítattal csendül fel az esztergomi bazilikában, amikor a
magyar nép a Szent István által alapított keresztény államisága
dicsőséges ezer évére emlékezik. A visszaemlékezés hálaadásra indít
az ezer év folyamán – a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására –
elnyert minden jótéteményért. Ezen a napon az esztergomi bazilikában
egybegyűlt papsággal és hívekkel lélekben egyesülve mi magunk is a
Boldogságos Szűz hálaénekét imádkozzuk: Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
2. Szent István halálának évfordulóján a „Magyar Millennium”
kiemelkedő eseménye történik ezen az ünnepen Esztergomban. A királyi
városba, a koronázás helyén épült hatalmas bazilikába érkezett a
Tiszteletreméltó Elődünktől, II. Szilveszter pápától adományozott
korona. Hálaadó lelkülettel gyűlt össze a bazilikában a hívek
sokaságával és a magyar közélet számos vezetőjével együtt az
Államelnök úr, a miniszterelnök úr, az Országgyűlés elnöke, a
Parlament és a kormány képviselői, Esztergom város vezetősége.
A magyar nép számára ez az ősi korona nemzeti önazonosságának, az
ország ezeréves történelmének és kultúrájának a jelképe, amelyet
nemzeti ereklyeként tisztel, és a Szent Korona elnevezésével becsül
meg. Ez a mély lelki tartalom segítse a mai nemzedéket, hogy a
keresztény múlt hagyományaira építse értékes jövőjét.
3. Az isteni Gondviselés nagy ajándéka volt, hogy ezer évvel ezelőtt
a magyar nemzet számára kiváló államférfit adott. Rátermettségét és
bölcsességét felismerte Szilveszter pápa, amikor koronát
adományozott neki, amellyel az ezredik év karácsonyán megkoronázták.
Ez az esemény Magyarország függetlenségét és az európai népekhez
való csatlakozását eredményezte.
A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak
tekintette. Mindig a rábízott közösség javát kereste korának
körülményei között. Erre törekedett az ország megszervezésével és
védelmével, saját törvénykönyv kibocsátásával, a világi és
keresztény kultúra művelésével.
István király, legyőzve kora kísértéseit, mentes maradt az önmaga
érvényesülésének és a személyes haszon keresésének bűnétől.
Megtalálta az élő forrást, amelyből erőt merített, hogy az élen
állva lelkiismeretesen szolgálja népét. Ezt a lelki forrást
életrajzírója találó rövidséggel jegyezte fel: úgy jelent meg
mindig, mintha Isten ítélőszéke előtt állna, benső tekintetével az
Isten jelenlétét szemlélte, kimutatta, hogy Krisztus a száján,
Krisztus a szívén, Krisztust hordozta minden tettén.
4. István király családi élete példamutatóan áll előttünk ezer év
távlatából. Fiúgyermekei közül csak Imre fia érte el az ifjú kort.
Nevelésére különös gondot fordított. Biztosította, hogy korának
szükséges tudásával rendelkezzék. Emellett komoly figyelmet szentelt
személyiségének a formálására is. Kiváló nevelőkre bízta gyermeke
fejlődését, többek között Szent Gellértre, a későbbi csanádi
püspökre.
Könyvet is összeállított neki saját gondolataival és életelveivel.
Úgy készítette fel gyermekét az életre, hogy tudásban és erkölcsi
értékekben méltó legyen az ország vezetésére. Mivel ő is fiatalon
távozott az életből, ezért nem léphetett atyja örökébe.
István király családja – feleségével, Boldog Gizellával és fiával,
Szent Imrével – valóban szent család volt. Hatása utódaikban is
megmutatkozott. Az Árpád-ház számtalan szentet és boldogot adott az
Egyháznak. A keresztény múlt ragyogó képviselői ma is indítsanak
Krisztus elkötelezett követésére. A nagy király tíz évszázad
távlatából inti a mai nemzedéket a családi élet szépségére és
értékelésére, a gyermekek nevelésének fontos feladatára.
Most is megismételjük azt, amit lelkipásztori látogatásunk
alkalmával a kultúra és a tudomány embereihez szólva mondottunk: „A
kultúra egyik legfontosabb tényezője a nevelés. Ez azonban nem
csupán abban áll, hogy a jövendő nemzedéknek átadjuk a tudományos
vívmányok és a technikai eredmények foglalatát. (...) Hasonló, sőt
nagyobb erőfeszítést kell tenni a nevelés területén is. Egy
leszűkített emberkép menthetetlenül hátrányosan hat vissza a
képzésre.”
5. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne szóljunk ennek a nagy államférfinek
arról a kiemelkedő lelki tulajdonságáról, amely erőt és indítást
adott az országot megszervező nehéz munkájának eredményes
végzéséhez. Életrajzírói feljegyezték, hogy életének egyik jellemző
vonása volt imádságos lelkülete. Az ország vezetésének sokrétű
elfoglaltságában is talált időt az imádságra.
Ez a lelkülete tükröződik Imre fiának írt Intelmeiben: A rendszeres
imádság a király üdvösségének legfőbb forrása... A szüntelen
imádkozás eszközli ki, hogy megtisztuljunk bűneinktől, és azok
bocsánatot nyerjenek. Valahányszor Isten templomába mégy istent
imádni, Salamonnak, a király fiának szavaival mindig ezt mond
királyként is: „Küldd le a bölcsességedet a te szent egedből, és a
te nagy voltodnak székéből, hogy velem légyen és velem munkálkodjék,
hogy tudjam, mi légyen kedves nálad.”
Ezt a vonást azért is kiemeljük, mert fontosnak tartjuk az új
évezred elérkezésekor az imádság lelkületében való gyarapodást,
amint Apostoli Levelünkben írtuk: „Olyan kereszténységre van
szükség, amely mindenekelőtt az imádság művészetében tűnik ki. (...)
Meg kell tanulnunk imádkozni, újból és újból el kell sajátítanunk
ezt a művészetet. (...) Mivel a mai világ számos megpróbáltatás elé
állítja a hitet, így a felületes imádkozók nemcsak középszerű
keresztények lennének, hanem ,veszélyeztetett keresztények, is. Azt
az álnok veszélyt kockáztatnák, hogy hitük fokozatosan elsorvad, s
végül még a ,pótszerek, csábításának is engednének, elfogadva az
alternatív vallások kínálatát, és engedékenynek bizonyulva a
babonaság bizarr formáival szemben.”
6. Szent Istvánt legtöbbször úgy ábrázolják, hogy kezében tartja a
Szent Koronát, így ajánlja fel országát és népét a Magyarok
Nagyasszonyának. A magyar nép mindvégig megőrizte lelkében ennek a
felajánlásnak a tudatát, és ez lett a magyar Mária-tisztelet nemzeti
sajátossága. Örömmel emlékezünk vissza arra, hogy tíz évvel ezelőtt,
lelkipásztori látogatásunk alkalmával, Budapesten a Hősök terén
bemutatott szentmise végén, az egész magyar néppel egyesülten,
ünnepélyesen megújítottuk ezt a felajánlást a Magyarok
Nagyasszonyának. Amikor most a „Magyar Millennium” befejeződik,
ugyanazzal az imával újítsátok meg a felajánlást!
A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya pártfogása,
amelyet nemzetetek oly sokszor megtapasztalt történelme folyamán,
vezesse egyházi és állami vezetőiteket, egész hazátokat a most
elkezdődő új évezredben a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek,
a szolidaritás, a béke után!
Nemzeteteknek ezen a kiemelkedő ünnepén szeretettel küldjük
mindnyájatoknak Apostoli Áldásunkat.
Castelgandolfo, 2001. július 25-én, pápaságunk 23. évében
II. János Pál pápa
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
