|
|
|
Magnificat
A Boldogságos Szűz Hálaéneke, a Magnificat a Szentírásból vett dicsőítés: Mária ezzel válaszol rokona, Erzsébet köszöntésére, s magasztalja Istent megváltó művéért (Lk 1,47-55). Már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
|
|
|
Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Jn 12,24?26
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Lőrinc diakónus, vértanú
Lőrinc egyike a legjelentősebb római vértanúknak. Sírja felett bazilika áll, és ez egyike Róma hét fő templomának. Lőrinc a szegények védőszentje, mert diakónusként az ő gondozásuk volt a feladata. A szegényeket az Egyház kincseinek nevezte. Tűzoltók, szakácsok (és mindazok, akik tűzzel dolgoznak) tekintik védőszentjüknek, mert tüzes rostélyon égették meg. Meghalt 258. augusztus 10-én.
|
|
