Imádság Jerevánban a Cicernákápert Emlékműben II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Kazahsztánban és Örményországban 2001. szeptember 22-27. Élők és holtak Bírája, irgalmazz nekünk! Hallgasd meg, ó Urunk, a siralmat, mely e helyről száll hozzád, a megholtak szavát a Mec Jeghérn mélységeiből, az ártatlan vér kiáltását, mely úgy esdekel, mint Ábel vére, mint Ráchel, aki siratja fiait, mert nincsenek többé. Hallgasd meg, ó Urunk, Róma Püspökének szavát, aki megismétli elődjének, XV. Benedek pápának esdeklését, aki 1915-ben fölemelte szavát a súlyosan gyötört örmény nép védelmére, melyet a megsemmisülés küszöbére sodortak. Tekints e föld népére, mely oly régóta beléd vetette bizalmát, súlyos szorongatásokon ment keresztül, és nem fogyatkozott meg az irántad való hűségben. Törölj le a szemükről minden könnyet, és add, hogy a 20. században elszenvedett agóniája adja át helyét az örökkétartó élet aratásának. Mélységesen megindulva az örmény népet ért rettenetes erőszaktól, megrendülve kérdezzük önmagunktól, hogyan történhetett a világban ilyen embertelen eltévelyedés? De megújítva reményünket a te ígéretedben, ó Urunk, kérjük, adj nyugodalmat az elhunytaknak a te békédben, melynek nincsen vége, és adj gyógyulást a te szereteted hatalmával a még sajgó sebekre. A lelkünk jobban sóvárog utánad, Urunk, mint a hajnali őrség, és várjuk a kereszten szerzett megváltás beteljesedését. Várjuk a húsvét világosságát, mely a legyőzhetetlen élet hajnala, az új Jeruzsálem dicsősége, ahol nem lesz többé halál. Élők és holtak Bírája, irgalmazz nekünk! majd örményül: Ter voghormjá! Khrisztosz snorhjá mez! Ter voghormjá! (Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz, Uram, irgalmazz!) |