Indiából Kazinbarcikára misszióba
2008. március 13. csütörtök 11:44


Az egyik leggazdagabb tartalmú és kivitelű egyházközségi kiadvány a tizenharmadik évfolyamában járó kazincbarcikai Harangszó. Húsvéti kiadása a szokott száz oldal körüli terjedelemben jelent meg. A lap a szaléziak helyi szakiskolájának nyomdájában készül, szerkesztője Czakóné Bulla Magdolna. A mostani számban mutatkozik be az egyik messziről érkezett szalézi szerzetes, az indiai Manjooran Simon atya. Az alábbiakban közöljük írását.


Dél-Indiában születtem és nőttem fel, ahol nagyon régi és nagyon erős a keresztény közösség. Édesanyámnak három bátyja pap. Ott szinte minden családból származik pap vagy szerzetes. Így egészen természetes volt számomra is, hogy a szerzetesi és a papi hivatást kövessem.

A Jézus halála utáni években az egyik apostol, Tamás, eljutott Dél-Indiába. Megtérített néhányakat, és megalapított ott egy kis keresztény közösséget. Ez a közösség már több ezer papi és szerzetesi hivatást ajándékozott az egész Egyháznak és a szalézi szerzetesrendnek.

India lakossága 1,2 milliárd. Ebből 900 millió hindu vallású, 100 millió muszlim, 20 millió keresztény. A többi ember más vallású. Bár a keresztények a teljes lakosság mindössze 2 százalékát teszik ki, erős szerepet játszanak az indiai társadalomban. Ez azért lehetséges, mert belefolynak nemcsak az evangelizációba, hanem a nevelésbe, a szociális munkába, az egészségügy szolgálatába és más tevékenységekbe a szegények javára. Az üldöztetések és nehézségek ellenére az Egyház Indiában tovább növekedik, és újabb hivatásokat eredményez.

A szaléziak 1906-ban jöttek Indiába, s ma több mint tíz rendtartományban 2800 szalézi él. Én tizenegy éves koromban kezdtem Don Bosco iskolába járni, 1979-ben lettem szalézi szerzetes, és 1990-ben szenteltek pappá.

A szaléziak indiai letelepedésének századik évfordulóján, 2006-ban az ünnepségek részeként 25 misszionáriust ajándékoztak Indiából a szerzetesrendnek. Ennek a misszionárius csoportnak a tagjaként mentem én is Rómába. Ott a főelöljárók megkértek, hogy jöjjek Magyarországra. Így — egy indiai kispappal és négy vietnami szalézival együtt — érkeztem ide.

Most Kazincbarcikán vagyok, a Szalézi Misszióban dolgozom. Nagyon szép munka, rengeteg lehetőséggel, hogy segítsünk a szegény és nehéz sorsú fiatalokon. Szeretek itt lenni, és remélem, rendtársaimmal és a világi munkatársainkkal együtt képesek leszünk több száz nagyszerű, tehetséges fiatalhoz eljutni.




(Forrás: MKPK Sajtóiroda)