Egyetemes egyházunknak van megoldása a sokszor ellenségesnek beállított viszony rendezésére. A kölcsönös megbocsátás konkrét megvalósulásának útja a közös imádság, a kölcsönös szeretet megteremtése, majd annak megvilágítása, mit kell megbocsátanunk egymásnak – írja Käfer professzor. A két nép között fennálló türelmetlen nacionalizmus és bizalmatlanság oka „az a közös vétkünk, hogy nemzeteink között nem akarjuk alkalmazni a szeretet parancsát, ezért elvakultságunkban nem látjuk ezeréves közös keresztény múltunk máig ható kézzelfogható valóságát. Nem vagyunk felelősek eleink ellenségeskedéséért, de azért a restségünkért igen, ha elmulasztjuk ellentéteink tisztázását.”

A cikk szerzője a magyar–szlovák közös múlt gazdagságából mindenekelőtt Szűz Mária tiszteletét emeli ki, akit mindkét nép pártfogójának tekint. De ugyanígy közbenjárnak értünk régiónk szentjei, boldogjai a szláv apostoloktól Szent Istvánon át a kassai vértanúkig. „Szőllősi Benedek katolikus énekeskönyveket adott ki szlovák és magyar híveinek, Esztergom érsekei, kanonokjai a török elől Nagyszombatba menekülve és visszatérésük után is – tekintet nélkül származásukra – szolgálták a közös magyarországi kultúrát: Pázmány Péter szlovák prédikációs alapítványt tett és előmozdította a nyelv fejlődését, Rudnay Sándor, Palkovics György és a később egri érsekké lett Bartakovics Béla is a nemzeti kultúrák mecénásai voltak.”

Käfer István írása végén imádságra hív: erőért és eltökéltségért, az új Zsolnai Egyházmegyéért, Pázmány Péter pozsonyi sírjának közös feltárásáért és a katolikus oktatási intézmények tankönyveinek közös átdolgozásáért, szellemi életünk, sajtónk további együttműködéséért.