A népirtás, a terrorizmus, a rasszizmus, a nemzetközi bűnözés, valamint a gazdasági válság jelentik a legnagyobb kihívást hatvan évvel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megszületése után, hangzott el „Az emberi jogok és a jog” című nemzetközi konferencián, melyet az MKPK Iustitia et Pax Bizottsága és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezett 2008. december 5-én és 6-án. Az előadók egyöntetű megállapítása szerint: az emberi jogok és minden ember egyenlő méltósága szorosan összefüggenek. A Nyilatkozat az ember veleszületett (inherent) méltóságáról beszél. Ennek tartalmi jegyeit és gyökereit azonban nagyon nehéz megfogalmazni, mind filozófiai, mind pedig jogi megközelítésben. Az emberi méltóság jelentésének megértését elősegíti a személyi méltóság kifejezés, amit Charles Malik diplomata a nyilatkozat szövegének megfogalmazásakor már javasolt. Mégpedig azért, mert a személy fogalma az ember egyedi, individuális jellegét és közösségi mivoltát, társas természetét is magában foglalja. Innét jutunk el a Bibliából ismert megfogalmazáshoz, nevezetesen ahhoz, hogy az ember Isten képmására lett teremtve. Az európai kultúrát megalapozó zsidóság és kereszténység erre a bibliai kijelentésre, kinyilatkoztatásra építi az emberi méltóság tanát. Az Egyház tanítása szerint szorosan ebből a méltóságból vezethetők le az ember jogai, azaz az emberi jogok, melyeket XXIII. János pápa az 1963-as Pacem in terris körlevelével beemelt az Egyház társadalmi tanításába. Ezért az emberi jogokhoz egyfajta egyházi értelmezés is járult. Egyebek mellett, hogy az Egyház a keresztény emberkép szerinti ember jogaiként értelmezi az emberi jogokat. Továbbá azt is hangsúlyozza, hogy az ember individuális és társas mivolta miatt azonos hangsúlyt kell, hogy kapjanak a politikai és polgári jogok, valamint a szociális és gazdasági jogok, mivel az emberi jogok egyetlen egységet alkotnak. Egyes jogok tehát nem emelhetők ki más jogok rovására.

Az egyén kötelezettségei sokáig háttérbe szorultak a nemzetközi jogban és általában az emberi jogi gondolkodásban, kivéve az Egyházi Törvénykönyvet, a jogok túlhangsúlyozása miatt. Noha a nyilatkozat is megfogalmazta, hogy „A személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése.” (29. cikk 1. bek.) A globalizáció következményeképpen fellépő negatív hatások kezelésének szükségessége, az olyan globális kihívások, mint a klímaváltozás, a fenntarthatóság biztosítása vagy a szegénység elleni küzdelem, napjainkban szükségképpen egyre inkább előtérbe helyezik a kötelességeket mind egyéni, mind pedig állami szinten. Összességében az emberi jogok fejlődését nézve, paradigmaváltásnak vagyunk a tanúi. Az egyének vagy személyek mellett olyan új jogalanyok is megjelentek, mint a jövő nemzedéke, a népek, a nemzetek és az emberiség. Ennek megfelelően az emberi jogok katalógusa is folyamatosan bővül napjainkban.

Miként Mayer Mihály püspök elnök megfogalmazta a konferencia zárszavában: a jogok, a kötelességek és a felelősség hármasának együttesen kell érvényesülnie a jogalkotásban és a jogalkalmazásban. Ez a törekvés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az igaz, a jó és a szép hármas elve érvényesülhessen, és harmonikusabb társadalomban és biztonságot nyújtó jogállamban élhessünk.

Budapest, 2008. december 10.