Október 14-én a Katolikus Karitász, a Caritas Hungarica fennállásának 80., újjászervezése 20. évfordulója alkalmából konferenciát szervezett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának épületében. A konferencián részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Spányi Antal megyéspüspök, az MKPK Karitász- és Egészségügyi Lelkipásztorkodás Bizottságának elnöke, Beer Miklós váci megyéspüspök, Mádl Dalma asszony, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Soltész Miklós Szociális, Család- és Ifjúságügyért felelős államtitkár, számos közéleti személyiség és külföldi vendég.

Megnyitó beszédében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek felidézte a kort, amikor létrejött a Katolikus Karitász intézményrendszere. A segítő szeretet területe volt az, ahol a katolikus egyház elsőként tevékenyen részt vett a társadalom életében. A gazdasági válság okozta ínség olyan méreteket öltött, hogy meg kellett teremteni a segítségnyújtás országos szervezeti kereteit. Az egyház azt tapasztalta, hogy az emberek megszólíthatóak, ha segítségnyújtásról van szó, a segítő szeretet az a nyelv, amin mindenki ért.

Létrejött egy olyan rendszer, mely mindmáig hatékony segítséget tud nyújtani és bár jelentékeny változásokat élt meg – mondta Spányi Antal püspök – de szerkezete a mai napig megőrizte egykori formáját. Ennek lényege, hogy az egyházmegyénkénti intézményi hálózat, a szervezett, intézményes tevékenység mellett ott van az önkéntesek mozgalma, akik majdnem minden plébánián jelen vannak. Ők a segítő szeretet végrehajtói, akik kapcsolatot tartanak a rászorulókkal. Ők látják, tudják, kinek mire van szüksége, az igazi segítség sokszor éppen rajtuk múlik. A változások elsősorban a segítségnyújtás formáiban figyelhetők meg. Míg az indulás éveiben az ínség, a nyomor volt a leginkább orvosolandó terület, addig ma rendkívül sok formában jelentkezik a rászorultság. Sajnos még mindig fennáll az élelmiszer- és ruhasegélyezés szükségessége, de mellette sokakat érint az elmagányosodás, elszigetelődés. Kiemelt segítséget kell nyújtani ma a szenvedélybetegeknek, a fogyatékkal élőknek, a megváltozott munkaképességűeknek és a katasztrófák áldozatainak – mondta Spányi püspök a konferencia sajtótájékoztatóján.

Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár felszólalásában a kormány és a karitász együttműködési lehetőségeivel fogalakozott. Kinyilvánította, a kormány szociális területen hangsúlyozottan számít az egyház együttműködésére, akiben garanciát lát arra, hogy a segítség emberi formában és oda jut el, ahova kell. Örömmel szólt arról, hogy a Katolikus Karitász ismét a Karitatív Tanács tagja lett, ahol sikerült megteremteni a jó és rendezett együttműködés alapjait, néhány területen, így például a gázár támogatások szabályozása, már meg is mutatkozott az együttgondolkodás eredményessége. A jövőbeli tervekről szólva Soltész Miklós elmondta, a kormány önkéntes pontok létrehozását tervezi, országosan 40-60 ilyen felállítására kerülhet majd sor 600-700 millió forint ráfordítással. Az államtitkár arról is beszámolt, hogy az Új Széchenyi Terv családot érintő kiírására beérkezett pályázatok összesített igénye eléri a 11 milliárd forintot. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség látva a jó pályázatokat megduplázta az eredetileg 2 milliárdosra kiírt keretet. Soltész Miklós végül reményét fejezte ki, hogy a segítés, a másokért való tenni akarás, közösséget teremt, ami a társadalom erősödését szolgálja.

Zagyva Richárd, a Veszprémi Főegyházmegye Karitász Központjának igazgatója a szervezet megalakulásának folyamatát mutatta be. A Caritas Hungarica valóban büszke lehet saját történelmére, múltjából sokat meríthet, tanulhat az utókor. A szervezet létrehozásáról Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros-hercegprímása határozott 1931-ben. A döntést rendkívül gyors szervezetépítés követte, elsőként Budapest plébániáin 800 munkatárssal, majd a 13 egyházmegyében alakultak meg a karitász sejtjei. Az önkéntesek kiváló munkát végeztek, a megalakulást követően elkészítették Budapest nyomortérképét, egy olyan környezettanulmányt, mely példátlan ösztönző erővel lendítette fel a segélymunkát. Kiválóan kommunikálták szándékaikat, olyan segélyformákat teremtettek, melyek széles körben népszerűvé váltak. Ezt a kiválóan működő rendszert zúzta szét a kommunista időszak. 1991-ben jött el annak lehetősége, hogy a karitász újjászervezze magát.

A konferencia pódiumbeszélgetése elsősorban a mai tevékenység bemutatását célozta. Árvai Ferenc, az Egri Főegyházmegye Karitász Központjának igazgatója az 2010 tavaszán pusztító borsodi árvíz során végzett munkájukról számolt be, ahol a segítségnyújtás „karitászos” módja mindig a személyes kapcsolattartás talaján bontakozik ki. Ismertette a Karitász Partiszerviz Szolgálat működését, melynek önkéntesei a fiatalok által látogatott szórakozóhelyeken próbálnak segíteni. Szólt a Rév szenvedélybeteg szolgálatról, mely német mintára nyolc központtal működik Magyarországon.

A fórum külföldi résztvevői, Elisabeth Schosser, a Magyar Bajor Fórum elnöke a németországi viszonyokról beszélt. Hermann Hochreiter Ausztriából az osztrák karitász egy csoportjának tevékenységét ismertette.

Spányi Antal megyéspüspök Karitász a Bibliában címmel arról beszélt, a katolikus segítségnyújtás sokkal több, mint élelem, ruha, hallgató fül, együttérző szív vagy befogadó lelkület. A keresztény ember annak tudatában fordul embertársa felé, hogy adósa az őt személyes szeretettel szerető Istennek. A keresztény ember Krisztust viszi, Krisztust látja a másikban és Krisztus szeretetét adja tovább. A szeretet cselekedetei által a kimondott szó így válik tanúságtétellé.

Trautwein Éva/Magyar Kurír