A hit által már most részesülhetünk a feltámadt élet örömében 2007. április 8. vasárnap 15:00 A húsvétvasárnap délelőtt Szombathelyen bemutatott ünnepi szentmisén Veres András megyéspüspök hangsúlyozta: mi hívő emberek a hit által már most részesülhetünk a feltámadt élet örömében. A bűnbánatban megszabadultunk bűneink rabságából, és immár Isten gyermekeinek szabadságában és örömében élhetünk. Törekedjünk megosztani ezt az örömöt embertársainkkal, akik hozzánk hasonlóan részesei lehetnek Krisztus megváltó ajándékának és a feltámadásnak. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Veres András szombathelyi megyéspüspök szentbeszédét. Krisztus feltámadásának ünnepén, húsvétvasárnap ünnepi szentmiséjében nagy szeretettel köszöntöm a szombathelyi székesegyházban jelenlévő ünneplő testvéreimet, és mindazokat, akik hallják és értik szavamat, akik a rádión keresztül kapcsolódnak be ünneplésünkbe! Már a szentmisére érkezve örömmel üdvözöltük egymást: Feltámadt Krisztus! És hittel válaszoltuk: Valóban feltámadt! Örömmel osztjuk meg egymással húsvét örömhírét, hiszen ez a hit éltet bennünket a hétköznapokban is. A nagyböjti készülődésünk kegyelmi beteljesülését éljük meg ezen az ünnepen, és szeretnénk másokkal is megosztani hitünk örömét. Ércnél maradandóbb művet alkotni! Ez a titok viszont sokak előtt még rejtve van. Úgy kiáltanak naponta, mint Ádám az Ember tragédiájában: Csak az a vég – csak azt tudnám feledni! A célt és reményt vesztett ember kiáltása ez. Nem tud mit kezdeni a kikerülhetetlen halállal, ugyanakkor ott sóhajt benne a halhatatlanság utáni vágy. Én magam is ismerek olyan embert, aki számtalanszor megfogalmazza nemcsak magának: Szeretnék hinni a halál utáni életben, mert így értelmetlen és értelmezhetetlen az egész életem! Bevallva vagy bevallatlanul, a hitetlen emberben, de a hitében gyenge emberben is, ott él a haláltól, az elmúlástól való félelem, ami a bűn következménye. Egyrészt, mert nem tud mit kezdeni a halált megelőző fájdalommal, másrészt, mert az elmúlásban hiábavalónak látja az életet. Az ilyen ember azért nem hisz az élet halhatatlanságában, mert nem ismeri a szeretet elpusztíthatatlan erejét. Az Apostol írja a világirodalom legszebb himnuszában: A szeretet nem szűnik meg soha (1Kor 13,8). A szeretet ível át a földi életből az örök életbe, hiszen Isten a szeretet (1Jn 4,16). A bűn mindig a szeretet, vagyis az isteni élet hiánya. Így, aki nem szeret, akiben nincs jelen az isteni élet, az reménytelennek, kilátástalannak látja az életet, nincs meg benne a szeretet örökkévalóságba vonzó ereje. Jézus, a kereszten való megváltás által, visszavezeti a bűnös embert a szeretet és az élet forrásához, Istenhez. Az Istennel való kapcsolatában visszanyeri az ember a reményt, amely begyógyítja az embertársak iránti szeretetlenség sebeit is. Ezután már felejti, ami mögötte van, és csak az eljövendők felé rugaszkodik (vö. Fil 3,13). Ezért szólt hozzánk a mai szentleckében a buzdítás: Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre (Kol 3,1-2). A feltámadás napját várjuk Mi, hívő emberek a hit által már most részesülhetünk a feltámadt élet örömében. A bűnbánatban megszabadultunk bűneink rabságából, és immár Isten gyermekeinek szabadságában és örömében élhetünk. Törekedjünk megosztani ezt az örömöt embertársainkkal, akik hozzánk hasonlóan részesei lehetnek Krisztus megváltó ajándékának és a feltámadásnak. Testvérek! Csodára képes a húsvéti öröm. Minden látszat cáfolatául, a bűn erejének és a sötétség hatalmának ellenére, életet és fényt tud gyújtani az értelemben és a szívekben. Belon Gellért püspök atya hívta fel erre a csodaerőre a figyelmet egyik elmélkedésében. Ennek megvilágítására a püspök úr hivatkozik Petőfi Sándor egyik versének néhány sorára: Egy kínai közmondás szerint: Jobb meggyújtani egy gyertyát, mint a sötétségről panaszkodni! Ne amiatt panaszkodjunk, hogy milyen gonosz ez a világ, mennyi bűn és erkölcstelenség, mennyi nyomorúság és igazságtalanság van benne, hanem legyen a mi húsvéti örömünk ilyen gyertya, amely bevilágít a bűn és a reménytelenség sötétségébe. Vigyünk vigaszt és örömöt azoknak, akik leginkább szenvednek a sötétség áthatolhatatlannak tűnő nyomorúságától. Mert ha nem Isten szemével nézzük a világot, akkor egészen biztosan továbbra is csak sötétséget látunk. A húsvéti gyertya fénye képes új reményt hozni a világba. Tegyünk azért, hogy minden ember megláthassa fényét!
Szombathelyi Egyházmegye/katolikus.hu |