A magyar családok képviselői hálával emlékeznek Sárospatak szülöttjére, az európai formátumú emberre, Szent Erzsébetre, aki nem csak a szolidaritásnak, de a családi életnek is eszményképe. Elgondolkozva a házasság és család ügyét napjainkban érintő gondokon és nehézségeken, valamint a magyar családok felelősségteljes küldetésén, áttekintve a jogalkotás, a gazdaság- és szociálpolitika, a családi élet kultúrájának szerepét a jövő alakításában az alábbi megfontolásokat tesszük közzé:

1. A magyar társadalom boldogulásának meghatározó tényezője a boldog családi élet. Többnyire a családban szerezzük meg az együttélés alapvető tapasztalatait. A család az a hely, ahol az embert önmagáért szeretik, és feltétel nélkül elfogadják. A családban tanul meg gyermek és szülő együttmunkálkodni, itt gyakorolja be az erényeket és a szolidaritást, itt sajátítja el a konfliktusok kezelésének módját, a kiengesztelődésre való készséget, itt válik alkalmassá önmaga és mások elfogadására. A család adja tovább saját hagyományain túl a nemzeti és vallási érétkeket, biztosítva a folyamatosságot nemzedékeken át. Család nélkül az egyén nem képes közösségi lénnyé válni.

Hisszük és valljuk, hogy
- a családnak nincs alternatívája;
- minél több boldog család lesz, annál boldogabb lesz nemzetünk;
- sem az egyházban, sem a társadalomban a család elsődlegesen nem problémát jelent, hanem éppen a problémák megoldásának kulcsa; egyház és állam közös felelőssége, hogy tovább haladjon a családbaráttá formálódás útján.

2. A támaszra szoruló embert elsődlegesen a család hordozza, mégpedig olyan minőségben, ahogyan a társadalom arra nem képes. E segítség az állami gondoskodást messze felülmúlja. A családnak erről a szolgáltatásáról a társadalom mégsem vesz kellő módon tudomást, pedig a család szerepe nélkülözhetetlen különösen akkor, amikor a demográfiai válság megnehezíti a generációk közötti szolidaritás érvényre jutását.

Felhívjuk a politikai, társadalmi és egyházi élet felelőseit, hogy
- erkölcsileg és anyagilag ismerjék el a család e tevékenységét, hiszen a társadalom érdekében végez nehéz fizikai, lelki, szellemi tevékenységet;
- a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva álljanak bátorítóan a családok mellett, tegyék ezzel a családmozgalmakat, az egyházközségeket, családcsoportokat hitelessé.
- A magyar állam - összhangban az Európai Alapjogok Chartájának 33. fejezetében lefektetettekkel, amely szerint az európai államok elkötelezték magukat a család jogi, gazdasági és szociális védelmére - még inkább köteleződjék el a család jogi, gazdasági és szociális oltalmára.

3. A családra, a modern társadalom eme érzékeny intézményére erős nyomás nehezedik. Ezért sokan már nem is merik vállalni a házasságon alapuló családi életet, inkább a szingli életforma, vagy az élettársi viszony mellett döntenek.

A fiatalok házasság melletti döntését különösen három tényező nehezíti meg. Az egyik a feladatok egybeesése. A legnehezebb helyzetben a 25-35 éves korosztály van, hiszen egy időben kell a párválasztás, egzisztenciateremtés és az otthonteremtés embert próbáló feladatát megoldani. A feladatoknak e torlódása miatt épp a párválasztás és a gyermekvállalás lesz a vesztes.

A másik fontos tényezőt a családi élet anyagi keretei jelentik. Azok a házaspárok, amelyek gyermeket, sőt több gyermeket vállalnak jelentős anyagi hátrányba kerülnek a gyermektelenekkel szemben, holott termékenységükkel pótolhatatlan szolgálatot tesznek a társadalomnak.

Végül fontos, hogy rendelkezésre álljon az intézményeknek és szervezeteknek az a hálózata, amely a családot feladatai ellátásában segíti. Iskolákra, óvodákra, gyermekjóléti és egészségügyi intézetekre van szükség, olyan munkahelyekre, amelyek lehetővé teszik a munkavállalóknak gyermekeik ellátását. Fontosnak tatjuk, hogy
- egyházközségeink megfelelő szinten segítsék a házasságra készülőket és kísérjék a házasságban élőket;
- az életpályák megtervezésénél és kialakításánál lehessen biztosan számítani a család alanyi jogon való támogatására, a támogatás elvei pedig legyenek állandóak;
- különösen a munkaadók segítsék a családtagokat, hogy értékes időt ajándékozhassanak egymásnak, pl. részmunkaidő, vagy távmunka választásának lehetőségével;
- kerüljenek fejlesztésre a családi életet segítő gyermekjóléti intézmények (iskolák, óvodák, stb.), az ezekre fordított kiadások azonban nem csökkenthetik a családtámogatásra szánt összegeket;
- nevelési-oktatási intézményeinkben kapjon nagyobb hangsúlyt a családi és közösségi életre való nevelés.
- Az egész társadalom felelőssége megteremteni a házastársi kapcsolat kiteljesedésének, a gyermekek vállalásának és felnevelésének - mai társadalmunkban korántsem magától értetődően meglévő – feltételeit.

4. A családok nem csupán a humán reprodukciót szolgálják, hanem nevelési és képzési tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a jövő generációja emberi és munkavégző képességének kialakításához, ez pedig az egész társadalom teljesítőképességének, a hosszútávú gazdasági növekedésnek és a fejlődésnek záloga. A jövő prosperitásának legalapvetőbb garanciája a család.
- A szociális háló reformja, a gazdasági megszorítások nem érinthetik az élet, a házasság és a család javát. Minden olyan intézkedés, ami megrövidíti a családot, csak látszat lépés előre, valójában visszaveti a fejlődést, jövőnket semmisíti meg.
- Szorgalmazzuk a családi adózás bevezetését; az adórendszernek olyan átalakítását, amely honorálja a család gazdasági és szellemi teljesítményét az egész társadalom érdekében.
- Az egyházközségek és családcsoportjaik tudatosítsák a szülőkben alkalmasságukat és felelősségüket gyermekeik nevelésére.

5. A gyermek nélküli társadalomnak nincs jövője. Szomorú tény, hogy elöregedő nemzetté váltunk. Az annyiszor visszautasított élet veszélybe sodorja iskola- és nyugdíj-rendszerünket. Az élet szent a fogantatástól a halál pillanatáig. Az élők minden szelektálása Auschwitz és a Gulág továbbélése a 21. sz. társadalmában, és gyöngíti azt a párkapcsolatot is, amely nemzette az életet. A magyar fiatalok, amikor jövőjüket tervezik házasságban és a reprodukciót meghaladó számú gyermekáldásban gondolkoznak.
- Egész társadalmunk felelős azért, hogy ezt a tervüket meg tudják valósítani.
- Hívjuk az állam felelős vezetőit, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy megszilárduljon a család, ahol megszülethet az élet, és biztonságban élhet a gondozásra szoruló.
- A keresztény házasságban élők legyenek tanúi annak, hogy a sokak számára konzervatívnak tűnő házasságon alapuló családeszmény a jövő záloga.

6. Az Európai Unió által meghirdetett esélyegyenlőség évében felhívjuk a figyelmet arra, hogy a férfit és a nőt a Teremtő nem vetélytársnak, hanem együttműködő munkatársnak alkotta meg. Az egymástól különböző férfi és a nõ különbségüket, – mely a természet rendje szerinti örök adottság – nem tekinthetik a széthúzás okának. A férfi és a nő különbözőségéből fakad az élet, és együttmunkálkodásukon nyugszik a társadalom egysége.
- A különbségek kölcsönös tiszteletben tartásával új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint társadalmi szerepének mélyebb megértése számára.
- Hívjuk az egyházközségeket olyan fórumok megalakítására, amelyek segítik a férfi és a női identitás elmélyítését, és ösztönzően hatnak a két nem együttmunkálkodására.
- Elutasítunk minden kísérletet, amely a férfi és a nő közötti különbség tagadásával, a diszkrimináció megszüntetésével való hamis érveléssel egyenlőnek tekinti azt, ami alapvetően különbözik.

Hívjuk a keresztény családokat és minden jószándékú embert, munkálkodjunk együtt a család értékeinek védelmében. Segítsük társadalmunkat, hogy felismerje a házasságon alapuló család értékét. Kívánjuk, hogy minden magyar család belső békében, örömben éljen és biztos reménnyel tekintsen a holnapra. Reményünkben Szent Erzsébet legyen erősítő példánk, akinek nehéz körülmények között is volt ereje, leleménye elhordozni a maga életét, és tudott érzékeny lenni mások öröme és szüksége iránt.

Sárospatak, 2007. június 30.

Bíró László püspök
az MKPK családreferense

Fotó: Magyar Kurír