Amikor 1031-ben, huszonnégy évesen Imre herceg, a magyar trón várományosa utód nélkül elhunyt, úgy tűnt, Magyarország pótolhatatlan veszteséget szenvedett, hiszen a királyság jövője kilátástalanná vált. „Ezer év távlatából azonban kijelenthetjük, hogy Szent Imrében sokkal többet kaptunk, mint amit látszólag elveszítettünk…” – írja Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök annak az emlékkönyvnek a bevezetőjében, amelyet a Szent István Társulat jelentetett meg Szent Imre születésének ezredik évfordulójára.
Szent István a saját eszményei szerint mindenekelőtt keresztény embert kívánt faragni a fiából, s Imre olyannyira megfelelt a várakozásainak, hogy át akarta neki adni a királyi címet, azonban a herceg váratlan halála közbeszólt. Kindelmann Győző válogatása azért is nagyszerű, mert kiviláglik belőle, hogy Árpád-házi Szent Imre talpig férfi volt, harcra és uralkodásra termett, akire atyja nyugodtan rábízhatta volna országát.
A kötetben a Szent Imrére vonatkozó leglényegesebb írások szerepelnek az irodalom legjobb szerzőitől. A herceg alakját megörökítő – korabeli – legenda és Szent István király Intelmei mellett elolvashatjuk Balanyi György tanulmányát, Sík Sándor és Prohászka Ottokár szenvedélyes hangvételű műveit. Szerepelnek a válogatásban középkori Szent Imre-himnuszok Kosztolányi Dezső fordításában és az 1938-as Szent Imre-évre komponált énekek is.
A könyv Szent Imrén keresztül a keresztény szüzességnek is emléket állít. Imre példája megmutatja, hogy a lemondás önmagában nem erény, csak a nagyobbért való lemondás jelent virtust. Szent Imre herceg a lelki és testi tisztaság hőseként taníthat minket egy évezred távolából is a teljes odaadásra.
(Forrás: MKPK Sajtóiroda)