„Az eseménydús esztendő elmúltával ideje visszatekinteni, megpróbálni összefüggő képet alkotni arról, hogy mit jelentett ez az imaév a magyar katolikus közösség életében” – írja annak a kötetnek a bevezetőjében Erdő Péter bíboros, amelyet az engesztelés évének szentelt a Szent István Társulat.

Jó visszaemlékezni a magyarság történetének két ilyen nagyszerű, az egész nemzetet összefogó eseményére, mint a nándorfehérvári diadal és az ’56-os forradalom. Különösen jó a mai időkben, amikor a bizalmatlanság és az önzés légköre túlontúl eluralkodott hazánkban, amikor már-már reménytelennek érezzük – akár mi, keresztények is – népünk sorsát. A püspöki konferencia úgy látta, ebben a helyzetben kapaszkodót, kiutat kell mutatnia hívőknek és nem hívőknek, ezért döntött az imaév meghirdetése mellett.

Az Engesztelő Imaév sokakat megmozgatott itthon és a határon túl. Rengeteg imádkozó csatlakozott az engesztelők csoportjához, így a központi rendezvények mellett nagyon sok egyházmegyei és helyi eseményt lehetne lejegyezni, akárcsak az örvendetesen nagy egyházi és világi sajtóvisszhangot. Az emlékkönyv szerkesztői a bőség zavarát kerülve a legjelentősebb, az egész országot érintő eseményekre koncentráltak, s ezt kiegészítve egy kis ízelítőt nyújtanak a további programáradatból.

Az imaév megörökítése már csak azért is fontos, mert ahogy Erdő Péter is írja a kiadvány előszavában: „Ez volt az az év is, amikor megvalósult a nagy álom: több mint egymillió magyar vállalta, hogy imádkozik nemzetünkért.” A könyv gerincét adó szentbeszédek mellett XVI. Benedek pápa és II. Alekszij pátriárka levelét is olvashatjuk, s a Fatimában végzett engesztelő keresztút sem maradhatott ki a kötetből, amelyen a bíboros-prímás vezetésével több püspök is részt vett.

Az Engesztelő Imaév eseményei bátorító jelek voltak, hogy hazánk valódi, mély megújulása elkezdődhet. Ez a remény és jövő fogalmazódott meg a nemrég véget ért Budapesti Városmisszióban is.