A hamu alól hirtelen felizzott újra a parázs. Egyesek számára eddig teljesen ismeretlen volt a Brenner Jánossal történt esemény. Mások számára pedig azért volt fontos ez az emlékév, mert a tudat alatt hordozott fájdalmat végre kimondhatták magukból. Ennek az emlékévnek kapcsán immár sokan megismerhették a kommunista diktatúra egyházüldöző tevékenységének egyik esetét. A fiatalok ma már szinte hitetlenkedve hallgatják ezeket a történeteket, holott sok, még élő embertársunknak abban az időben mindennapi véres valóság volt a zaklatás, az üldözés, a börtön és kínzatás.

Számunkra mégsem a történelmi múlt feltárása volt a cél, hanem annak az életáldozatnak a bemutatása, amelyre nem mindenki képes, de amelyre mindnyájunknak szüksége van. A szerteágazó kutatásokból és a megismert iratokból egyértelműen kiderült, hogy Brenner János lelkipásztor halála nem a véletlen műve volt, hanem előre kitervelt, brutális módon végrehajtott gaztett, és a hozzá hasonló buzgósággal dolgozó papok és hívek megfélemlítésére szolgált. Ezért kötelességünknek érezzük, hogy életáldozatáért hálát adjunk Istennek, aki mindig gondoskodik arról, hogy a hozzá hűségeseket megerősítse, és szükség esetén áldozatvállalásra, sőt a vértanúságra is felkészítse őket.

Az év folyamán egyházi iskolásaink igazi missziós munkát végeztek. Nem kevés áldozatot vállalva, sok helyen bemutatták a Brenner János életáldozatának emléket állító színdarabot. Az ország különböző templomaiban színes ablakképek vagy festmények formájában örökítették meg vértanúságának emlékét. Több lelkigyakorlat, rekollekció és előadás hangzott el vele kapcsolatban hívőknek és vallástalan érdeklődőknek egyaránt. Az óvodától az egyetemig minden szinten komoly érdeklődés mutatkozott e vértanúság megismerésére. Nem szabad, hogy ezt és az ehhez hasonló üldözéseket, bátor helytállásokat és vértanúságokat homály fedje. Okulnia kell belőle hívőnek és hitetlennek egyaránt! Az elnyomók szándéka világosan kirajzolódik: kiiktatni az emlékezetet, és meghamisítani a történelmet.

Az év során tartott megemlékezések, közösségi és egyéni beszélgetések során feltárult az a nagy küzdelem és áldozat, amelyet Brenner János lelkipásztorhoz hasonlóan sokan elszenvedni kényszerültek a kommunista diktatúra éveiben. Közülük sokan, hála Istennek, még köztünk élnek. Köszönjük nekik is példaadásukat, hűségüket, helytállásukat és máig tartó áldozatos szolgálatukat. Bizton állíthatjuk, hogy az ország ezen nyugati részén, közel a nemcsak országot, de világot is elválasztó vasfüggönyhöz, az Egyház és képviselői – itt nemcsak papokra, hanem hithű civilekre is gondolok – többet szenvedtek, több megaláztatásban részesültek, mint esetleg az ország más részein. Hisszük, áldozatuk nem volt hiába való! Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre (1Kor 13,12) – mondja az apostol. Csak Isten országában fogjuk megérteni, hogy miért volt szükség e sok testvérünk áldozatára. Addig is ápoljuk emléküket, merítsünk erőt az ő példájukból, hogy a mindennapokban mi is kerüljük a megalkuvást, valljuk meg hitünket és maradjunk hűségesek Krisztus ügye mellett. Tartsunk ki, és legyünk türelemmel az Úr eljöveteléig.

Brenner János paptestvérünk a szentség-kiszolgáltatás közben vált áldozattá. Legyen példája ösztönzés számunkra, hogy semmiféle áldozattól ne rettenjünk meg szolgálatunk teljesítése érdekében, és különösen ne tartson vissza soha a kényelem vagy a késlekedés kísértése. Töltse el mindnyájunk szívét az Úrra való tevékeny várakozás öröme!

A Brenner János-emlékév záró eseményeiről részletes beszámoló olvasható a Magyar Kurír honlapján