A közösség a Szalézi Család élő tagja, amely a történelemben különböző formákban valósítja meg Don Bosco lelkületét és küldetését, kifejezve ennek örök újdonságát. Olyan szerzetesrend, amely egészen Máriáé. Don Bosco a Keresztények Segítsége iránti hálája "élő emlékművének" akarta a rendet, s arra kérte a nővéreket, hogy legyenek az ő tartós "köszönete" az idők folyamán.

Ma 88 országban, 15546 nővér tevékenykedik Don Bosco lelkisége szerint szerte a világ öt kontinensén.

1990-től szerveződött újjá a közösség Pesthidegkúton, Roboz Etelka nővér vezetésével (aki titokban lett nővérré itthon a kommunizmus ideje alatt) és két másik nővérrel (Jeriga Anna és Bognár Anna nővérek), akik visszatértek Olaszországból Magyarországra. Itt kaptak egy óvodát, oratóriumot és hitoktatást is tartanak a nővérek.

A rendnek két újabb közössége is alakult: Mogyoródon, ahol óvodát vezetnek, oratóriumot működtetnek és hitoktatást végeznek, és Egerben, ahol egy Főiskolai Leány Kollégiumot vezetnek a nővérek. A nővérek a közösségek mellett megszervezték a Szalézi Munkatársak közösségét. A Szalézi Munkatársak Egyesülete a hívek hivatalos társulása, melyet Don Bosco alapított, az Apostoli Szentszék általi jóváhagyással bír, részesedik Don Bosco lelki örökségéből, együtt hordozza a közös szalézi hivatást, és velük közösen felelős a donboscoi terv életképességéért a világban. A rendben a rendszerváltás után négy fiatal lány tett fogadalmat. Ők és minden jelölt Olaszországban vesznek részt a rendi képzésben, amely három évig tart. Az első fogadalom után hat évvel válik valaki a rend örök fogadalmas tagjává.