|
Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja  A közösség hivatása: Isten
igéjének hirdetése főként a tanítás-nevelésen és hitoktatáson
keresztül.Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, a domonkos család része. Kongregációnk egyházmegyei jogú szerzetesintézmény, és a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspökének fennhatósága alá tartozik. A közösség sajátos módon tekinthető magyarnak: osztrák és olasz szerzetesek alapították, s csaknem ötven év alatt magyarosodott el egészen. Létrejöttétől kezdve mégis szerves részét képzi a magyar egyháznak és társadalomnak. Az első kolostort 1868-ban, Kőszegen alapították. Mintegy tíz évvel korábban a Domonkos Rend akkori generálisa, a francia Vincent Jandel egy olasz domonkost, Tommaso Anselmit küldte az akkori Osztrák-Magyar Provinciába, hogy megreformálja a domonkos férfi kolostorokat: hogy helyreállítsa azokban a Rend monasztikus eredetű hagyományait, és hogy a jozefinista egyházpolitika súlyos károkat okozó évtizedei után a Rendet minden lehetséges módon felvirágoztassa.  Amikor ez az ún.
obszerváns reform már kezdett gyökeret verni a magyar
tartományrészben is, Anselmi elérkezettnek látta az időt arra, hogy
újra meghonosítsa Magyarországon a domonkos rend női ágát, de nem a
kontemplatív formában, hanem a 19. században Európában létrejött
aktív, apostoli életmódot követő új domonkos női szerzetesközösségek
mintájára. Ezek a nővérkongregációk új, robbanásszerű virágzást
hoztak a Domonkos Rend életébe éppen akkor, amikor a férfi ág mély
krízissel küzdött. Anselmi az új Kongregációt már ebben a szellemben
akarta megalapítani, és Árpád-házi Szent Margit, a magyar domonkos
apáca pártfogása alatt a magyar egyház szolgálatába állítani.
Anselmi segítségével, és a helyi püspök jóváhagyásával, tíz osztrák
és olasz származású fiatal nő alapította meg Kőszegen az első
konventet 1868. október 15-én. 1878-ban a Domonkos Rend helyettes
rendfőnöke, Giuseppe M. Sanvito felvette (aggregatio) a közösséget a Domonkos Rend
családjának III. rendjébe. A nővérek Árpád-házi Szent Margit
életeszményét kívánták követni, Szent Ágoston Regulája és a Domonkos
Rend által nekik adott konstitúciók szerint. Apostoli szolgálatuk az
igehirdetés egy konkrét formája, az ifjúság tanítása-nevelése volt.
Az alapítás után néhány héttel megnyitották első elemi iskolájukat,
ahol kezdettől fogva magyarul tanítottak, nagy nehézségek árán, igen
szegény körülmények között. Mégis lelkesen dolgoztak, és buzgó
erőfeszítéssel tanulták a nyelvet; fokozatosan aztán egyre több
magyarul tudó, ill. magyar anyanyelvű nővér kérte a felvételét. A
közösség gyorsan növekedett, így a nővérek újabb konventeket és
házakat hoztak létre az ország több pontján, különböző típusú
oktatási intézményekkel. Kőszegen, az anyaház mellett működött az
ország kilencedik, s egyben egyik legnagyobb tanítónő-képző
intézete, amelyhez elemi iskola (általános) és polgári iskola,
valamint gyakorlóiskola is tartozott, hamarosan pedig tanárképzést
és kántorképzést is nyújtott. Diákjaik az ország minden részéből
jöttek, Kelet-Magyarországról, sőt Erdélyből és a Felvidékről is. Az első új konvent 1882-ben Gleisdorfban létesült, s néhány
évvel később az első cseh házat is innen alapították. 1889-ben
Vasváron telepedtek a le a nővérek, ahol ugyancsak iskolát és
kollégiumot alapítottak. 1903-ban a Kongregációnak két új alapítása
is született: Kassán, (Trianont követően a kassai konvent is
függetlenedett, és 1942 óta önálló szlovák kongregációt alkot),
illetve Hódmezővásárhelyen,
ahová a helyi egyházközség és a Katolikus Nőegylet hívta meg a
nővéreket. A nővérek itt is lányiskolát vezettek. Szombathelyen 1905-ben
telepedtek le a nővérek, ahol óvodát és iskolát vezettek; egy
évtizeden át óvónőképzője is volt Szombathelynek. 1921-ben a Kőszeg
közelében fekvő Velemben
alapítottak a nővérek egy kis házat, ahol óvodát vezettek, majd
1929-ben Szegeden
telepedtek le, ahol óvodát és iskolát is működtettek. A II.
Világháború éveiben is születtek új alapítások: 1941-ben a
noviciátus Szarvaskendre
költözött, majd 1945-ben Budapesten
indult egy új ház, ennek azonban már nem volt ideje megerősödni.
1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása előtt tehát 6
konventben és 2 házban voltak domonkos nővérek Magyarországon,
összesen közel 210 szerzetesnővel. Az üldözés és a megfigyelések
ellenére is akadtak nővérek, akik bátrak és aktívak voltak az
illegalitás éveiben is: tartották egymással a kapcsolatot, maguk
köré gyűjtötték és segítették azokat a lányokat, akikben a
szerzetesi hivatást felfedezni vélték. Így az 1960-as évektől
kezdődően titokban többen is beléptek a Kongregációba és letették a
fogadalmakat. Közülük kerültek ki azok, akik az 1991-es
újrainduláskor, a közös életre ismét vállalkozó néhány idős nővérrel
együtt, összesen tízen létrehozták az első új közösséget a
Szombathelyen visszakapott rendházban. A még élő idős nővérekkel, a
titokban belépett középgenerációval és az újonnan csatlakozó
növendékekkel együtt a Kongregációnak 1997-ben 60 tagja volt. A
közösség korfája az újraindulás óta erősen megfiatalodott, így ma 4
házban 46 domonkos nővér szolgálja a magyar egyházat.Az első nővérek eredeti karizmájának és célkitűzésének megfelelően ma is elsősorban oktatással-neveléssel foglalkozik a közösség, mellyel az evangéliumi igazság mindennapi hirdetését próbáljuk megvalósítani tevékenységünk, a tanítás minden szintjén. Konventjeinkhez és házainkhoz jelenleg egy óvoda, általános iskola és gimnázium kollégiummal, egy önálló óvoda és két egyetemi kollégium tartozik. Kongregációnk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola fenntartásában társult tagként együttműködik más szerzetesrendekkel.  A Domonkos Rend Aquinói Szent Tamás
által megfogalmazott jelmondata, amelyet a nővérek is magukénak
vallanak: „Contemplari et contemplata aliis tradere” vagyis „A
szüntelenül szemlélt igazságot továbbadni.” Ebben az Isten iránti-
és az emberek üdvösségére irányuló vágy sürgeti a domonkos
szerzetesnőket, akik apostolkodó életük alappilléreinek a
következőket tekintik:1.) Az imádság, mély, személyes kapcsolat Istennel, közös liturgia (szentmise és ünnepélyesen végzett zsolozsma, szentségimádás.) 2.) A prédikálás, ami nem pusztán szavakat jelent, hanem egy életformát, az Igazság továbbadását. A domonkos szerzetesnő mindazzal, amit mond, tesz vagy nem tesz, prédikál, vagyis Isten Örömhírét sugározza az emberek felé. 3.) Az engesztelés lelkülete, vagyis úgy vágyakozni mindenki üdvösségére, ahogyan Jézus vágyott arra; felelősség Isten előtt a bűnösökért. 4.) A közösség. A domonkos szerzetesi élet és apostolkodás alapvetően közösségi létforma. Evangelizálásuk a közösségben megélt isteni és emberi szeretet tapasztalatából táplálkozik. 5.) A stúdium, vagyis Isten igazságának állandó tanulmányozása. A közösség rendi karizmáit a következő területeken éli meg: iskolai nevelés, a teológia oktatása, hittanoktatás és katekézis, lelkigyakorlatok tartása, lelki kisérés; mindezek által minél több ember Isten felé segítése.  Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú női szerzetes intézmény. A közösség jogi személy. További részletes információt ide kattintva a rend honlapján talál. |
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |