Az Istenes Szent Jánosról elnevezett Irgalmasrend a világban Az Irgalmasrend Magyarországon Istenes Szent János, az irgalmasrend megalapítója Angelo Ercole Menni, az Irgalmasrend új szentje Pampuri Szent Richárd Elnevezett Irgalmasrend (Fatebenefratelli) a világban Az Irgalmasrend Spanyolországból ered. Alapítójának, Giovanni Ciudad-nak halálát (1550. március 8.) követõen meglepõen gyorsan elterjedt Európában. 1586-ban, nem egészen 40 évvel a késõbbi Istenes Szent János halála után követõi már 79 kórházat alapítottak Spanyolországban. 1595-ben Olaszországban a rend kezelésében 29 kórház mûködött, és öt évvel késõbb az irgalmasrendi szerzetesek jelen voltak Franciaországban, Ausztriában, Prágában, Krakkóban, Pozsonyban és Dalmáciában. Amerika meghódítóit követve, a Rend átkelt az Atlanti óceánon, ás kórházakat alapított Havannában, és a perui Limában. A 17. század végén az Antillákon is dolgoztak, Guadalupe és Martinique szigetén. A rend terjeszkedése két autonóm "kongregáción" keresztül történt, Olaszországból és Spanyolországból. A spanyol kongregáció fõleg az ibériai félszigeten, Latin-Amerikában, ázsiában (leginkább a Fülöp szigeteken) terjeszkedett, és kisebb mértékben Afrikában is. Az olasz kongregáció Közép és Kelet Európában növelte jelenlétét, de olyan messzire is eljutottak, mint az Antillák és Kanada. A spanyol kongregáció nagy veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúk alatt, 1835-ben a spanyol kormány kiûzte a testvéreket szinte valamennyi intézményükbõl és megtiltotta újoncok felvételét. 1850-ben meghalt az utolsó spanyol elöljáró, majd megtörtént a két kongregáció egyesítése, a rend ismét fejlõdésnek indult. A XX. századra a rend eljutott mind az 5 világrészre. Ebben az évszázadban is számos megpróbáltatás érte õket: a spanyol polgárháborúban 99 testvért öltek meg, a II. világháborúban számos kórházuk megsemmisült, a volt szocialista országokban pedig betiltották mûködésüket. A rend tagjai végzik Vatikán egészségügyi ellátását és vezetik híres vatikáni gyógyszertárukat. Jelenleg 217 kórházuk van, és 1510 szerzetesük. Az irgalmas testvérek magyar földön 1650-ben Szepesváralján telepedtek meg, majd 1672-ben Pozsonyban, 1737-ben Temesváron, késõbb Nagyváradon (hajdani épületükben jelenleg is kórház és gyógyszertár mûködik.) A XVIII. század vége felé már 8 rendházuk és kórházuk volt. 1834-ben megtelepedtek Szatmáron. 1856-ban 13 intézménnyel megalakult az önálló magyar rendtartomány. Trianon után csak 5 intézményük maradt: Eger, Vác, Pápa, Pécs és Budapest városokban. Vagyonuk nem volt, intézményeiket ágoston és Istenes Szent János szellemében munkájukból ás adományokból tartották fenn. 1950-ben a magyar rendtartománynak 46 tagja állt a gyógyítás szolgálatában, köztük 3 orvos, 12 gyógyszerész és 4 kórházlelkész. 1989-ben megkezdõdött a magyar tartomány újjászervezése. Irgalmas testvérek Pécsett és Budán élnek, váci kórházukat a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen mûködtetik. Az Irgalmasrend Megalapítója Született Montemor-o-novo-ban, Portugáliában, 1495. március 8-án. 8 éves korában megszökik otthonról és egy gazda pásztornak felfogadja. Itt megtanul írni olvasni, beletanul a gazdálkodásba. 20 évesen katonának áll, a spanyol-francia háborúban megsebesül, majd fogságba esik. Itt majdnem felakasztják. Beáll abba a hadseregbe, amely a törökök ellen harcol Bécsnél, és hadjárat befejezése után becsületben elbocsátják. Afrikába készül, hogy ott segítségére legyen a fogoly keresztényeknek, és talán dicsõséges vértanúságot is szenvedjen. Avilai János hatására megvilágosodik számára Isten hívása: a rászoruló szegény betegeken kell segítenie. Kemény munkába vág ekkor: éjszaka fát gyûjt és nappal eladja. árából élelmet és orvosságot vásárol a vagyontalan betegeknek. Hamarosan házat bérelhet, odahordja betegeit, és önfeláldozóan ápolja õket. Szentségének híre elterjed, és nemsokára már nem kell kéregetnie; az emberek odahozzák neki a szükséges dolgokat, és a granadai érsek is erõteljesen támogatja. Tuy püspöke jóváhagyja az Istenes János nevet, amelyet az emberek adtak neki. Készíttet számára egy köntöst, hogy megismerjék róla, és meghagyja, hogy segítõtársai is olyat viseljenek. Az általános tisztelet, amely Jánost körülveszi, óriásira nõ, amikor egy nagy kórház égése alkalmával egy sereg beteget a vállain a szabadba cipel. Egy hajszála sem perzselõdik meg sem neki, sem egyetlen betegnek, pedig a láng kellõs közepén járt. A betegek szolgálatában, megfeszített munkában eltöltött 13 év meglehetõsen felõrölte erejét. Miután az érsek föladta neki a betegek szentségét, Istenes János meghalt ötvenötödik születésnapján, 1550-ben Granadában. Mûve egyre jobban elterjedt, végül harminchat évvel a szent halála után V. Sixtus pápa kánonilag is megerõsítette a közösséget Irgalmas testvérek néven. Istenes Jánost 1690-ben avatták szentté. XIII. Leó pápa a földkerekség összes kórházának és betegének mennyei pártfogójává nyilvánította, s nevét belefoglalta a haldoklók egyházi imájába. ünnepét 1714-ben vették föl a római naptárba, március 8-ra. 
Angelo Ercole Menni 1841 március 11-én született Milánóban. Az iskola befejezése után rövid ideig egy bankban dolgozott, majd 19 éves korában belépett Istenes Szent János által alapított Irgalmasrendbe, ahol szerzetesként a Benedek nevet vette fel. 1866-ban pappá szentelték, és 26 éves korában Spanyolországba küldték, hogy a szekularizáció miatt ott legyengült rend helyreállítását elvégezze. Benedek atya rendíthetetlen hitû ember volt, és ezt a hitét át tudta adni másoknak. Az õ vezetésével és energiáival a missziót sikeresen végrehajtották. 36 évet töltött Spanyolországban, Portugáliában, Mexikóban és ezalatt a rend teljesen újjászületett. Egyedül Spanyolországban 15 központot hozott létre, és igen sok hivatás született környezetében. A nõk számára megalapította a Jézus Szent Szívének Irgalmas Nõvérei Társaságot, amely ma önálló rend. Rövid ideig az Irgalmasrend általános fõnökeként szolgált, és 1914 április 24-én halt meg, számûzetésben, Franciaországban. 1985-ben avatta õt boldoggá, 1999 november 21-én szentté II. János Pál pápa. |
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |